Elgondolkodva a kérdésen, hogy mitől jó vagy nem jó egy étterem gyakorlatilag lehetetlen egyöntetű igazságokat megfogalmazni. E mélyenszántó, bölcs indítómondat tulajdonképpen önmagában is elég lenne egy ütős posztnak, de azért bontsuk ki ennél egy kicsit jobban a kérdést. A legelképzelhetetlenebb nézőponttal kezdve: egy elvadult Michelin ellenőr például az ételt önmagát igyekszik figyelni, az alapanyag és a séf fantáziájának találkozásából születő új minőség az elsődleges és meghatározó szempont.

Mivel azonban nem mindannyian vagyunk Michelin ellenőrök (elnézést azoktól, akik mégiscsak azok) szóval nekünk földi halandónak csak erre, önmagában viszonylag nehéz koncentrálni, bizonyos fizikai korlátokra és benyomásokra vagyunk kényszerítve, ezeken keresztül vezet az út a mennyei ételek felé. Nem kerülhetjük el tehát a benyomásokat az étterem helyszínéről, számít az étterem külső és belső kinézete egyaránt.

Az étterem design, ha nem vigyázunk emelheti hangulatunkat, esetleg lehúzhatja, vagy akár érintetlenül is hagyhatja, amennyiben sikerül egy semleges, ingerszegény környezetet megalkotni. A kérdéseket csak felvetve, de meg nem válaszolva és állást nem foglalva, óvatosan: vajon az a jó, amikor az adott étkezés alatt gyönyörködhetünk különböző lámpákban, szekrényekben, szőnyegekben, székekben vagy az, amikor a tányérról felnézni nem érdemes.

Fontos szempont lehet még a bennünket étellel, itallal ellátó pincérek hozzánk való viszonya, ez szintén lehet semleges, pozitív vagy negatív, szubjektív kategóriának nevezhető ez is, ahogy az egész kérdés úgy általánosságban véve szubjektív, azért trendeket persze felállíthatunk.

Gondolkodtunk-e már azon melyik a kedvenc éttermünk és vajon miért? Csak úgy szeretünk oda járni, de miért? Van, ahol minden egyben van, egyszerre tökéletes, egyszerre kerül az ember emelkedett hangulatba, azonban van olyan is, aki nem is akar emelkedett hangulatba kerülni, csak egy jót enni, megint másik kérdés, hogy jól is akar-e lakni vagy csak különleges ízeket érezni.

A további, megszámlálhatatlan szempontokat még tovább bonyolíthatja, amikor nem is egy nyilvános étterembe megyünk, hanem a Magyarországon még viszonylag új dolognak számító úgynevezett lakásétterembe, ami azt jelenti, hogy egy ismerős vagy egy ismeretlen lakásába érkezünk, ahol akár 25-30 fő egyidőben 5-6 fogásos ételt fogyaszt el szépen vagy csúnyán megterített asztaloknál, profi vagy nem profi felszolgáló személyzet segédletével, profi vagy "lelkes amatőr" séffel a konyhában. Itt már fontos lehet az adott lakás hangulata, aki ilyen helyre betéved akár még otthon is érezheti magát hirtelen. Az ilyen magánbulik rendszerint titkos, izgalmas kommunikációs hálón szerveződnek, barátságos szervező emberek köszöntik szinte ismerősként, majd fogadják szeretettel az érdeklődőt a szokatlan összejövetelen.

Sok más nagy és kisvárosban, elterjedt műfaj a lakásétterem, ilyen például a Derrière Párizsban (ez egy nagyváros), ami designját tekintve anarcho-eklektikus stílusúnak mondható (őszintén szólva rabul ejtett ez a kifejezés, forrás: Design Pumpa), ebben a környezetben, ha egyáltalán tudunk bármi másra is koncentrálni valóban bizarr gasztro élményben lehet részünk és elemezhetjük kedvünkre az eseményeket a fent említett szempontrendszerben.

Érdemes megemlíteni, hogy van egy olyan lakásétterem Budapesten is, ahol nemcsak a lakás hangulata idézi a menő nagyvárosok világát, de az asztalra kerülő fogások is a felső kategóriás ún. fine dining irányvonalat követik. Vigyázni kell, mert beszippanthat a műfaj, én például már négyszer jártam itt és attól tartok még mindig nem volt elég. Szerencse és ízlés kérdése ugyancsak, hogy a szakács személye mennyire érdekel bennünket, elvárjuk-e, hogy showmanként szórakoztasson bennünket főzés közben, vagy elég ha áhítattal figyelhetjük, ahogy koncentrálva igyekszik a tányérunkra a lehető legtökéletesebb ételt helyezni. Ezen a helyen meglepő módon profi személyzet szolgál ki bennünket, kreatív asztalterítés, félhomály és vörös fény adja a sajátos hangulatot. Az egyik sarokban pedig egyszercsak egy jazzénekesnő kezd el énekelni nekünk, diszkréten a háttérben maradva.

Azzal a boldog tudattal zárjuk a posztot, hogy mennyi lehetőség kínálkozik arra, hogy magunkba nézve átgondoljuk és értékeljük mit akarunk, és miért, tudatában legyünk ízlésünknek és elvárásainknak, ítélkezzünk (hehe) és értékeljünk, szóval megtanuljuk, hogyan adjuk magunknak a legjobbat.