Mit eszik a dolgozó nap mint nap a munkában?
A válasz igen nagy eséllyel: ehetetlen moslékot a menzán.
Bizonyára nem kell bemutatni senkinek a tönkretett, ehetetlen ételeket kínáló, színvonaltalan kantin étkeztetést.
Tudom, hogy vannak kivételek, de nem sok. A "menza" szinte mindenhol a nyolcvanas évek mennyiségoptimalizálási elvein alapuló, igénytelen ételek monoton halmaza, esély nincs a változásra.
Dolgozol egy - tegyük fel - komoly cégnél, nincs sok időd, sok a stressz, sok a feladat és a kihívás, a megfelelési kényszer. Megbeszélések sorozata uralja az életed, vagy éppen mérhetetlen mennyiségű megoldásra váró feladat. Válságban van a céged, szükség van megújulásra, vagy éppen most induló vállalkozásnál vagy, de akár egy kényelmes és biztonságos beosztásban is eljön a pillanat, nem mehet tovább a munka, enni kell, "különben meghalunk".
Lemész a menzára, hogy valami meleg ételhez juss és szembesülsz azzal, hogy ott bizony semmiféle versenyhelyzet nincs, amellyel te már szinte megtanultál együtt lélegezni. Nem, ők ott kényelmesen, évtizedek óta készítik a rántásalapú, gazdaságos 20 forintos főzelékeket, amióta rájöttek, hogy a zöldségköret trendi azóta kiegészítették a választékot szétfőtt zöldségekkel, néha még halakkal is bepróbálkoznak, bárcsak ne tennék.
Ott van a tarhonya, a rakott ételek, a tükörtojás, a rántott hús, pörkölt, kétféle leves: tárkonyos pulykaragu, vagy tejszínes gombás, esetleg gyümölcsleves (csakis meggy).
Szezámmagos csirke, fehér rizs, sült krumpli, ünnepnapokon szétfűszerezett, olajban tocsogó "steak burgonya", sápadtra sült, majd értelmetlen mártásban eláztatott húsok, ízetlenre vizezett levesek, kulimász főzelékek. A lényeg, hogy valamennyi fogás után mindig és rendszeresen megbánod, hogy lementél, aztán pedig, hogy megetted. Jó esetben utána nem betegedsz le, rosszabb esetben - és ez is igen gyakori - még néhány napra haza is vág a menza rendszeres és kiszámítható moslékprogramja.
Mi lehet a baj?
Kevés a pénz, alacsony költségvetésből kell gazdálkodni. Ebben az esetben sincs magyarázat a szétfőzött ételekre.
Kevés a tudás, a régi beidegződések alapján dolgoznak a szakácsok. Azért vagyunk emberek, hogy fejlődjünk, az vagy, amit megeszel, ha moslékot eszel te magad is egy idő után moslékká válsz.
Nincs motiváció. Ezért lenne szükséges versenyhelyzetet teremteni és egy - feltehetőleg igen drága - irodabérlet mellé biztosítani azt, hogy csak akkor maradjon talpon a tutti biztosra beköltözött, egyeduralkodó kantin, ha elégedettek vele a fogyasztók. Ne legyünk már évekre kiszolgáltatva a menza igénytelen, maradékok összekaparására komponált választékának. Mert reklamálni ilyen helyen nyilván nem illik. A kollégáid hülyének néznek, csendben tűr vagy csak önmagának nyavalyog mindenki.
Válság van. Hol? Náluk biztosan nem, különben nem engednék meg maguknak ezt az igénytelenséget.
Ha mindenkire nézve egyenlő a verseny és mi minden nap versenyzünk és próbálunk bizonyítani, miért engedjük, hogy moslék ételeken kelljen tengődnünk?
Házhoz szállítás? Ott ugyanez a helyzet. Fehér hollók akadnak, de kinek van ereje és ideje valamennyi házhoz szállítást kipróbálni?
Egyet tehetünk, összefogva véget vetünk a moslék menzák csendes terrorjának és száműzzük a sápadt grillfűszeres csirkeklónokat.
Ha már a menza nem lehet jó, ha már a házhoz szállítás nem lehet jó, mert kihűl vagy felmelegszik, összeesik, szétolvad, vagy soha nem is volt jó, amit rendelsz, egyetlen megoldás marad, a New Yorkban már bevált rendszer: utcai árusok kanyarodnak és parkolnak le a menő irodaházakhoz és kínálják az úgynevezett street foodot, ami részben hotdog, gyros vagy hamburger, falafel, de sok esetben igenis finom és jó alapanyagokból összerakott meleg egytálétel: thai, olasz, kínai, mexikói a stílusirányzatok száma végtelen.
Előre a harcban! Jöjjön a Street Food! Hál istennek, itthon is feltalálva.
Másik megoldás a szendvics feltalálása.
Utolsó kommentek