Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Mi vagyok én, kecske?

2014.04.23. 20:24 stillman

...tenné fel a kérdést a legtöbb ember, ha felsorolnám neki mit tartalmazott az ÉletKonyha nyers vegán vacsora menüsora. Bevallom, amikor igyekeztem szélesebb körben terjeszteni az április elején szerveződött vacsorát, nem volt könnyű dolgom. Tény, hogy nem voltak benne hívószavak: Szent Jakab kagyló, marha steak, lazac "derék", (vagy pontypatkó), sem forró krémlevesek, sokkal inkább döbbenetes hangzású növénynevek, sokakban hidegrázást keltő zeller, csíra és még számos más ijesztő dolog, amit lehet, hogy már rá sem mertek írni a menüsorra a fogások kitalálói.

 

Most elkezdhetném megint, hogy rántott sajton és hortobágyi palacsintán nevelkedett nemzetünk miért is fogadná jó szívvel a nori ropogóst és a langyos miso levest, de nem teszem, mert ez egy pozitív poszt szeretne lenni (elég nehéz is megírni).

 

A különleges vacsorára tehát a Madal Caféban került sor, amely Sri Chinmoy szellemével átitatott tereivel kiválóan passzol a hangulathoz. A kávézó küldetésében hasonlóan nehéz szerepet vállal, hiszen igyekszik megtanítani ő is a tejszínhabos kapucínert és a fekete mocsárvizet kávé gyanánt fogyasztó lakosságnak, hogy az igazi kávé az nem elégetett rohadt kávébabból koszos gépen gombnyomásra készül, hanem jó alapanyagból, gondos pörköléssel, nagy szakértelemmel és odafigyeléssel, továbbá megfelelő vendégszeretettel tálalva.

 

Este 7 óra van tehát, összegyűlünk nem túl sokan, titkos forradalmárok, renitensek, akik ma mindannyian nem eszünk húst, sőt nem eszünk agyonfőzött tésztákat vagy zöldségeket sem. A résztvevők közül nem mindenki vegetáriánus (például én sem), talán csak egy megszállott van köztünk - maga a menüsor megalkotója Repka Ágnes az ÉletKonyha ételmestere. Kezdődik tehát az első felvonás:

vegyessalata.jpg

Zeller saláta, zsenge tavaszi zöldek, bazsalikomos mandula, majonéz (na, nem olyan majonéz, ez csak fantázianév). A lényeget Ági az elején összefoglalja: tehát itt semmi nem készült 42 fok fölött, és minden alapanyag ellenőrzött kertekből, biogazdaságokból érkezett, tehát nem agyonvegyszerezett ipari növények. Tulajdonképpen egy kiskertet kapunk a tányérunkra. Hát... Érdekes. Elkezdek enni, végülis salátát eszik időnként az ember, ez sem néz ki másként, csak több az ismeretlen eredetű virág és gyom kinézetű növény, de ahogy rágni kezdem, érzem a hihetetlen izgalmas ízkavalkádot szétáradni a számban, élvezem, mint valami különleges cirkuszt, ahol mondjuk teljesen más állatok lépnek fel, mint amit eddig megszoktam, mondjuk oroszlánok helyett pillangók, selyemhernyók vagy színes medúzák. 

 

A szemek kíváncsian lesnek egymásra, "neked, hogy ízlik"? Jó, felelem, egy lila virág kilóg a számból, sebaj, teljes az élmény, ez egy fogás, nem érzem úgy, mintha a kertben beleharaptam volna egy bokorba, olyan szépen és kreatívan vannak összeállítva az ízek, hogy igazi vacsora "evés" élményem van. 

 

A második fogás: Langyos mizo leves, nori ropogós.

misoleves.jpg

Ezen most sokan megdöbbennek, mert ugye vannak a hideg levesek és vannak a meleg (forró) levesek, ez viszont langyos, akkor ez, hogy van? Ehhez megint nem vagyunk hozzászokva, ez most kihűlt, vagy mi? Nem, ez direkt ilyen. És ez is nagyon finom. A levesben is vannak zöldségek, csírák is talán, de nem mindent tudok beazonosítani. A nori ropogós ugye algával van bevonva, nagyon finom, sóssága teljes ízélményt ad szintén, mintha valami chipsszel bűnözne éppen az ember, csak ezután nem hízik az ember másnapra 40 kilót.

 

Megpihenünk (már egyáltalán nem vagyok éhes, sőt) majd jön a harmadik fogás: medvehagymás laskagomba, csírák batyuban, és van hozzá valami szerényen elhallgatott mákos ropogós is.

csirakbatyuban.jpg

A batyu tartalma igen gazdag, döbbenetesen erős, intenzív a szintén langyos laskagombával együtt (na ez viszont nekem bizarr). Elsőre nem is esik jól nekem ez a fogás annyira vad, de aztán megszokom, felülök a hullámvasútra és engedem magam sodorni, úgy érzem tényleg, hogy mindenféle élettel teli anyag kezd el száguldani az ereimben. A gyomromnak semmi baja, meg kell rágni jól - ezt tanácsolják.

 

Szerintem már mindenki jól lakott, de jön a desszert: citromtorta rebarbarával, kandírozott mandula

citromtorta2.jpg

- hát ööö... ez iszonyatosan finom, kerek szemekkel lesünk egymásra, mindenki elégedetten néz, a vacsoránkban semmi kompromisszum nincs. Az ellenálló sereg érzés is szertefoszlott már, nincs minek ellenállni, nincs önmegtartóztató szerzetesi hangulat, nem öklendezve ropogtatott nyers gumókat fogyasztunk síri csendben, magunkra erőltetett mosollyal, hanem igazi, teljes vacsoraélményt kapunk és bármilyen fine dining konyha fogásaival egyenértékű látvány és alapanyag arzenál került minden egyes fogásnál a tányérunkra. Repka Ágnes elképesztő szerénységgel, alázattal válaszol kérdéseinkre, de szavaiból süt a szakértelem, az, hogy pontosan tudja mit készít. A menüsort Kassai Nórával együtt találták ki és készítették el. Bennem mérhetetlen tiszteletet ébreszt az ilyen szintű széleskörű alapanyag ismeret, ami nem abban nyilvánul meg, hogy tudom már, hogy mi az az articsóka (egy madár, ezt mindenki tudja), a csicsóka és az édeskömény, hanem abban, hogy ezerféle virágot, fűszernövényt, magot és csírát ismer.

 

Közben azért megbeszéljük, hogy dehát miért is vagyunk ilyenek? Miért nem fogadja be az emberek nagy többsége a más típusú alapanyagokat, miért félnek a szokatlantól, miért félnek normálisan táplálkozni? Előítéletek, neveltetés, szűk látókörűség, valahogy így tudjuk összegezni. Végül megállapodunk abban, hogy még szerencse, hogy mi mindannyian kivételes szellemek, nyitottak és okosak vagyunk - ezért ülünk itt egy asztalnál és örülünk a tányérunkon lévő életnek. Egyébként tényleg jó. 

 

Próbáljuk ki az életet, időnként megéri!

ÉletKonyha/LifeKitchen

ÉletKonyha Facebook oldal (nyers, vegán vacsorákat szerveznek rendszeresen)

Fotók: az egyetlen szép fotó (medveshagymás laskagomba) Kollár Emese fotója, a többi (ronda) az enyém. 

 

2 komment

Címkék: rendezvény vegetáriánus vegán

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr156073787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vörösbor(de)minőségi 2014.04.24. 23:12:23

csak ámulok.
egy rossz szó sem.
nincsenek véres kardok,koponyahegyek az út mentén,ahol alázott emberek bolyonganak őrült tekintettel....

és sikerült kedvet csinálni hozzá.
mondtam,hogy ámulok:)

stillman 2014.04.25. 10:49:14

@vörösbor(de)minőségi:
:) köszönöm, mondom "nehéz is volt megírni" :)