Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

A karib tenger fogásai

2014.09.04. 05:37 stillman

IMG_7256.JPG

Merész, meggondolatlan, sőt szinte pofátlan vállalkozás egy alig ismert kultúra, ország étkezési szokásairól vagy turistaként beszerezhető fogásairól átfogónak szánt posztokat írni.

Persze engem ez miért tartana vissza, úgyhogyl itt az ideje, hogy megosszam első gondolataimat a karibi térségben, ezen belül St. Martinon előforduló és általam kóstolt ételekről és italokról.

Történelmi és földrajzi áttekintést nem adnék, hiszen könnyen hozzájuthatunk a szükséges alapinformációkhoz, egyetlen könnyed támpont: St Martin egy nem túl nagy, de azért nem is nagyon kicsi sziget Közép-Amerikában, francia és holland részre oszlik közigazgatásilag.

A hollandot azért idézőjelbe tenném, mert ismereteim bár valóban felületesek, de a holland oldal szinte teljesen amerikai jellegű: tobzódhatunk a Dinerek, kamu Patisserie-k, útmenti Grill és Steak House-ok kínálatában, reggelire pedig kizárólag negyvenféle tojásos ételt rendelhetünk tojással vagy tojás nélkül (de abban is van valamennyi tojás, és némi spam..),

IMG_7088_1.JPG

természetesen krumpli és bacon vagy egyéb kiegészítőkkel, babbal, ha jól viselkedünk még kaphatunk rá juharszirupot, Philadelphia krémsajtot vagy mogyoróvajat - na jó most már kicsit túloztam.

Az itteni kávéról összességében vagy jót, vagy semmit, váltsunk tehát témát.

Az út mentén, és ez némiképpen a francia oldalra is igaz ordítva hívogatnak a Live Lobster feliratok, ami ugye élő homárt jelent. Az ilyet hirdető éttermek oldalán vagy kellős közepén kisebb beton vagy kőkádakat láthatunk, ahol úszkálnak az elanyátlanodott homárok sorsukra várva, bár ők szerintem ezt nem is fogják fel, legalábbis nem látszik rajtuk, hogy aggodalmaskodnának, inkább olyan belassulva üldögélnek, mintha várnák az esti tévéműsort.

IMG_7496_1.JPG

Rendeléstől függően egyet-kettőt kivesznek, előtte megkondítanak egy harangot is és kezdetét veszi a show: fogd meg a csápjánál, fényképezkedj vele, ő persze közben zokog (nem mutatja), úgy tűnik inkább semmit nem csinál, hagyja magát meghalni, a következő jobb élet reményében. Fél óra múlva érkezik elkészítve: 

IMG_7508.JPG

IMG_7504.JPG

 hatalmas szörnyet kapsz a tányérodra, amelyet boldogan borzongva fogyaszthatsz, már ha túl tudsz lépni az egész lény torz rovarszerűségén és meglátod benne a finom fehér rákhús ígéretét, komótosan kihúzogatva a csápjaiból, amit csak azért növesztett oda neked, hogy jóízűen zabálhass. A tányérodról látszólag nem fogyott semmi, de már végeztél is, egy jó tanács: ekkor ne fordítsd meg már az állatot, mert tényleg ijesztően ősi, sajnos én megfordítottam és 2 napig nem hagyott nyugalmat nekem a homár kilehelt lelke, arról nem is beszélve, hogy többé nem nagyon tudtam már rákhúst enni ezen szezonban. Igenis, létezik olyan, hogy rákhús telítődés szindróma. A homárt egyébként többféle szósszal tálalják, amelyekkel elveheted az ízét és helyette citrom, hagyma, fokhagyma, majonéz és egyéb ízeket érezhetsz.

IMG_7506.JPGAz éttermekben, mind a holland-amerikai, mind a turistákra szakosodott francia oldalon óvatosan kell bánni a side dishes (köretek) rendelésével, mert ha nem vigyázunk akár 6 féle (vegyes) köretet hoznak, babot, rizst, krumplit, tésztát, tényleg mindent odapakolnak, csak, hogy érezd, rendes adagot kapsz a pénzedért. Én az első rémisztő adag után már előre letisztáztam, hogy nem kérek 8 kiló köretet, legfeljebb salátát vagy valamilyen sült zöldséget (ebben egyébként általában nincs nagy fantázia), amelyet futó értetlenkedés után tiszteletben is tartanak.

IMG_7255.JPG

IMG_7887.JPG

IMG_7667.JPG

Francia helyeken előételként rendszeresen szerepel a csiga, amelyet több változatban is kipróbáltam, fokhagymás vajban elsősorban, petrezselyemmel, egy helyen pedig gombaszósszal, ami nagyon jó összhangban volt a csigáva, kicsit olyan, mint amikor a nyúlhús mellé hoznak egy kis répa köretet.

IMG_7055.JPG

IMG_7955.JPG

Biztos ez is valami szentségtörés lesz, de én a mártásokat sem különösebben kedvelem, nem értem minek létezik egyáltalán, de persze tisztelem és magamban látom a hibát, vagy csak nem ettem még igazán jó mártást (de azért ettem).

Eleinte (még az élő homár feltrancsírozása előtti életemben) kétségbeesve kerestem azt a pillanatot, amikor önmagában ehettem mérhetetlen mennyiségben az adott rákot vagy kagylót, ez a pillanat elsőként a Marks' Place nevű helyen jött el, ahol legalább egy kiló kagylót tettek le elém egy nagy lábosban, fehérboros tejszínes szószban, a tejszín kevésbé kellett bele, de így is nagyon finom volt, a hagyma kellemesen karamellizálódott a szószban, és ha nem ettem volna degeszre magam a kagylóval, a szószt is az utolsó cseppig kiiszom olyan finom volt.

A többi helyen alapvetően túlgondolva, félreértésekbe torkollva kaptam a kívánt tengeri ételeket, még a Caribbean nevű francia helyen az egyik legfinomabb, ahol mindenfélével megrakva, kiegészítve, de ott volt egyben, szépen láthatóan a nagy garnélarák.

IMG_7061.JPG

Még egy gondolatként ezzel kapcsolatban: shrimp leginkább utált formája számomra, amikor szinte főzve kapom, mellé amúgy a legnagyobb félreértés a cole slaw (káposzta saláta), de mégis ez így együtt szerepel. Ez sajnos pont az egyik legautentikusabb helyi étteremben történt (egy LOLO), ahol  én rendeltem bután (igen,ilyen is előfordul) mert amúgy finom füstölve sütött húsokat készítenek félbevágott olajoshordó alakú sütőkben. Általános tapasztalat, hogy tudni kell, mit hol kell enni. Például ne együnk sehol a szigeten TÉSZTÁT (ezt egy horrorisztikus módon szétfőzött, ordenáré adag tenger gyümölcseis linguine-n kellett megtapasztalnom, amelyet természetesen egy kanál után félretoltam - nem balhéztam, csak magamat ostoroztam csendben, khm..).

IMG_7918.JPG

IMG_7891.JPG

IMG_7917.JPG

IMG_7253.JPG

IMG_7246.JPG

Fontos információ, nyilván mindenkinek egyértelmű,, nekem nem volt az (inkább az amerikai fogásokhoz kötődik): a golden brown, crispy és hasonlók általában bundázást takarnak, amelyre ezeknek az állatoknak (szerintem) nincs igazán szükségük (elég meleg van a szigeten), bár tény, hogy valószínűleg laktatóbbak, ha ez a szempont.

A három legnagyobb élmény a szigeten a Coconut Man kókuszvíz és nádcukor juice árus (közvetlenül a kókuszból szívószállal, valamint közvetlenül a nádcukorból sajtolva) - amely Marigot (francia oldal) piacteréhez közel található,

IMG_7970.JPG

IMG_7975.JPG

IMG_6958.JPG

valamint a Dirty Sánchez Crew Bar, amelyet Szekfű Marcell (igen, magyar) koktélkészítő nagymester üzemeltet és első osztályú koktélokhoz juthatunk közvetlenül a tengerparton (Boardwalk), egyedüli veszélye azon túl, hogy nem fogunk emlékezni a hazaútra, hogy utána nem nagyon fogunk tudni máshol már koktélozni, mert azok értékelhetetlenné válnak.

IMG_7765.JPG

IMG_7735.JPG

IMG_7419.JPG

Nagy kedvenceim voltak még az útszéli bódékban kínált érett mangó és egyéb gyümölcsök, amelyek hangsúlyozom igen távol állnak a szupermarketek "biztonságos" minőségétől (finomak és igaziak) csak bízni kell az ismeretlen bogyókat köpködő, lelazult nénikben.

IMG_7161.JPG

Mi mindent együnk tehát a szigeten?

Utcán vagy zsúfolt főutcákon lévő éttermekben, füstös hordókban sült ételeket (sertésbordát, csirkét, halat, rákot, homárt) helyiektől vásárolva.
Lepukkantnak tűnő bódékban üldögélő néniktől vegyünk mangót, banánt, avokádót, ananászt és amit találunk.
A meddig napozzunk a tengerparton, hol reggelizzünk, hol vacsorázzunk kérdések okozta stresszt pedig vezessük le a Dirty Sanchezben, gyakorlatilag mindegy mit iszunk, mindenképpen finom lesz.

Javasolt helyek:

Mark's place - fontos: oldalast (rib) vagy kagylót (mussels) szabad csak enni
Sky is the limit LOLO restaurant - rib vagy más grillezett étel javasolt
Chesterfield - korrekt, finom reggeli
Dirty Sanchez Crew Bar - legjobb koktélok
Coconut Man - kókusz víz (coconut water), cukornád juice (cane sugar juice)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr766667207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gergely_it · http://gergo.me 2014.09.06. 07:00:55

Szegény homárok... de ha egyszer olyan finomak, mit lehet tenni... Ha a lelked már hozzászokott, és tovább akarsz durvulni, amikor élve az asztalhoz hozzák, törd le az egyik csápját és tartsd magadnál. Amikor visszajön (hm, hozzák) elkészítve, nézd meg, hogy a letört csáp illeszkedik-e. Csak hogy biztos az legyen, amit kiválasztottál, vagyis friss...

Gergő - gergo.me

McKinney 2014.09.06. 07:01:06

Már meg is éheztem ezeket a képeket látva.
Hová menjek most ebédelni?