A Kiskakukk Étterem pont úgy néz ki kívülről, hogy azonnal betérnék, ha 1. hosszú idő után hazalátogató távoli (szebb, jobb és boldogabb) országba szakadt magyar lennék 2. francia, New York-i, spanyol hipszter, érdeklődő, "igazi" helyeket kereső nyitott nemturista turista lennék.

Sötét lambéria, stílusos térelválasztók és bútorelemek, mélyen megvetett ágy és terített asztal, régi és közép régi borospalackok, súlyos hagyományok határozott ereje és lenyomata, igazi, jó  értelemben vett újlipótvárosi, polgári hangulatot, patinás vendéglő jelleget áraszt ez a hely. A Pozsonyi út, egy hangulatos, régi időket stílusosan idéző városrész díszkapuja is lehetne akár.

LehetNE, ha nem egy lerobbant múlt századi kakukkos óra lenne valójában, ami a néha kikerregő kakukk hamis hangján ver át mindenkit, régi időkből itt maradt hazug hangulatával csap be napról napra igen sok embert. 

Tulajdonképpen minden alkalommal, amikor elmegyek mellette helyettük is szégyenkezem. Jönnek ki az elegáns turistacsoportok fixen és folyamatosan, körülöttük csendes kérdőjelek, maguk sem tudják eldönteni, most ők jöttek rossz helyre, vagy egyszerűen ez csak egy ilyen ország: a látszat csal, a kellemes külső zord, igénytelen, lepusztult belsőt, nyolcvanas évek konyhát takar. 

Legutóbb két hete tettem ismét próbát, azelőtt 4 éve voltam ott, amikor egy döbbenetesen kiszárított hatalmas kacsasültet raktak elém, amelynek méretétől annyira megijedtem (tulajdonképpen kínos is volt, mert ez pont egy randi volt és kb. kétszer akkora volt az ételem, mint a pasié - és ugye a "á csak eszem egy kis kacsasültet némi lilakáposztával" image-t azonnal romba döntötte), hogy rögtön el is ment az étvágyam tőle, alig tudtam legyűrni, de igazából rendkívül kellemetlen, bután ormótlan és jellegtelen fogás volt.

Két héttel ezelőtt többen ültünk be, nem voltak nagy elvárásaink egyébként, én például egyszerűen csak nagyjából korrekt vacsorára számítottam, hiszen "ennyi ember nem tévedhet nap mint nap", ide folyton járnak a vendégek fáradhatatlanul, más helyek a lelküket is kiteszik, hogy igényes, jól átgondolt, kreatív ételeket tegyenek elénk, alig tudnak befutni és megmaradni, ez a Kiskakukk pedig tényleg egyszerűen vonzza magához az embereket, a legtöbben azt hiszik, azt mondják róla, hogy jó hely, (általában azok, akik nem is, vagy nagyon régen jártak ott), a többieknek pedig nincs hangjuk, mert vagy elnémította őket a döbbent csalódás vagy mert feladták azonnal. És nyilván van egy réteg, akinek fogalma sincs, hogy itt szinte minden nagyon rossz, mert nem is tudja mi a jó, csak a régi "bevált" helyekre jár.

Nemrég a fejembe vettem, hogy szeretnék egy jó hortobágyi palacsintát enni, tudom rémisztően hangzik az új idők kaprihabos, pácolt mogyoróhagymás közegében, de néha ilyen is van, legközelebb lehet, hogy egy jó ponty patkóért is már ölni tudnék, van ilyen, hogy az ember valami hagyományos, gyerekkorban megkedvelt ízre vágyik hirtelen (bár kiskoromban nem ettem soha pontypatkót, gyanús volt, mert a pontynak nincs is lába).

Gondoltam akkor ez az a hely, ahol rendelek egy ilyet, a levesekben nem bíztam, kacsát eszem ágában sem volt újra rendelni (még terveztem a héten enni), a többiek pedig kértek ezt-azt, gondoltam, hogy majd náluk kilesem a többi fogást is.

Zaklatott, de pörgős, lényegre törő pincér érkezik (én szeretem az ilyen típust), nem néz fel csak szélsebesen jegyzetel, nincs tétovázás, ha nem kérsz most azonnal, majd 40 perc múlva látod utoljára - most kaptál esélyt. 

Ennek jegyében mondjuk viszonylag hamar is szokott érkezni az étel, na itt nem ez történik, 30 perc múlva jön a "Hortobágyi" "Palacsinta". Amikor hozzáérek abban a pillanatban tudom, hogy ezt nemhogy megenni nem fogom, de talán még a kóstolt első falatot is kapásból megfelezem, a palacsintához érintve a villámat, kemény anyaghoz ütközik - ki van száradva a palacsinta tészta (tehát mikor előre lesütötték még arra se figyeltek, hogy úgy takarják le, csomagolják el, hogy ne száradjon ki). A benne lévő húsőrlemény minősíthetetlen, szintén száraz, összeállt förmedvény, az egész ízetlen, híg pörköltszósszal van leöntve. Na jó, a hortobágyi palacsinta nem egy gourmet fogás tudom, de itt direkt nem is azt akartam rendelni. Rögtön eltolom a tányért, a többiek kíváncsian megnézik, a legkritikusabb (irányomban) barátaim is egyetértenek: ez sajnos borzalmas. Közben a többiek is véleményt mondanak a saját választásaikról, gyakorlatilag mindegyik fogás igénytelen, rossz minőségű, érdektelen - "tökmindegy" konyhára valló borzadály. Ide úgyis mindig jönnek és kész.

Aznap egyébként is kicsit nehéz napom volt, de itt sikerült pokolivá tenni, mégis úgy jövök el, hogy én hibáztam: 1. betértem ide 2. hortobágyi palacsintát rendeltem.

A hely egyébként persze továbbra is kiváló, csak ne együnk semmit. 

Tényleg javasolnám, hogy merjünk betérni új helyekre is! 50% esély van rá, hogy jó, itt viszont nulla, ezt előre megígérhetem. A kakukk nem viccel csak hamisan üldögél a fészekben.