Szélsőséges ételek, szélsőséges emberek. Úgy tűnik ez lesz a Yummber.
Blaha Lujza tér, Népszínház utca, fantasztikus stílusú art decóra hajazó lépcsőház, a lakás szinte puritán, régi hangulatú, gázkonvektor és szekrénysor, hosszú asztal megterítve - Pohner Ádámnál, az Olimpiában is rendszeresen főző szakács Yummber-konyhájában vagyunk. Hatfogásos étellel készült, a saját lakásában. Hozza a saját sütésű kenyeret ("most először próbáltam itthon", hát döbbenetesen finom), az amuse bouche-t (kagyló retekkel), kis adagok, leves, paprikás krumpli (eléggé máshogy, mint megszoktuk), mákos nudli (szintén ne tessék a tányérra halmozott napközis kajára gondolni). Ádám jön-megy, szerényen magyaráz, készíti elő mindig a következő fogást, néz bennünket, tetszik? El vagyunk ájulva. Az a helyzet, hogy ez a sznobéria (nálam ez pozitív), a különleges kaland csúcsa, amit itt átélünk.
Ádám menüje: tormás céklaleves, füstölt hal, bébipadlizsán, miso, tökmag, kagyló, retek, kagylószósz, burgonya, kolbászpörc, paprikás mártás ("paprikás krumpli"), marhaoldalas, vajbab, szarvasgombás sabayon, mákos nudli, áfonya, calpis.
Stefánia út, egy villa felső szintje, Manuela fogad bennünket hatalmas, művészi hangulatú lakásában, 2 macska, 2 kutya siet elénk, Manuela, a kubai-német származású, amúgy festőművész elfoglaltan forog a konyhában, leültet bennünket, hozza a szörpöket, saját készítésű valamennyi: "ez az egyik a szagos müge, na most a Bükkben arra kell figyelni, hogy a bal oldalon vulkanikus a talaj, az nem jó ízű, ezért mindig a jobb oldalon szedem, ahol mészköves, az a jó". Már meg is fordul, de még leteszi a rebarbara- és a mentaszörpöt is. Belógunk a spájzba, döbbenetes látvány, rengeteg chutney, szörp, lekvár, mindenféle. Ájultan esszük az előételt, végülis semmi különös, akár a Taubenkobelben is lehetnénk. A macska jön-megy, de a fóbiások kedvéért simán kizárható a teraszra, aztán nyavalyogjon ott.
Manuela menüje: baba ghanoush ciabattán, Croxetti zöldséges sugóval (szósszal), friss bazsalikommal és parmezánnal, juhtúrós, mascarponés fagylalt, áfonya, levendula, citromfű.
Ettetek már Croxettit? Manuela csupa meglepetés, mindig valami új műfajt ismerünk meg nála, ez ilyen tészta, ami úgy néz ki, mint egy érme, dombornyomott.
Mártonhegyi út, nagy ház, a kutyák ugatva érkeznek, Anna pörögve nyitja az ajtót, gyertek, kész az ebéd. Vasárnapi maceszgombóc levesre érkeztünk, kézmosás, zavar-e a kutya, á nem, nem baj. Kint maradnak. És már érkezik is a velőscsont pirítóssal, só, bors, pirospapírika, mustár. De már közben jön a maceszgombóc leves, külön tálon a zöldségek, marhahús, mellé főtt krumpli akár vagy kapros majonézes saláta. Vasárnapi Szindbád-ebéd, köpni-nyelni nem tudok, és valahogy az egész teljesen otthonos.
Anuschka menüje: maceszgombócleves, velőscsont, csokis süti sós karamell öntettel.
Bevallom, én valamennyi Yummber-ebédemről, vacsorámról - már volt jónéhány - eufóriában távoztam.
Most újraindul a Yummber, nagy erőkkel, belevaló, ha úgy tetszik polgárpukkasztó kampánnyal, rám hat, nekem tetszik, ez vagyok én, menjünk szembe az előítéletekkel. Egyél olyat, amit még soha és ott, ahol még soha! Merd kipróbálni!
Utolsó kommentek