Késő este, szinte minden bezárt. 11 elmúlt, most lett vége a jóga órának. Előző nap a teliholdnak látszó hold is betett, némán nyomta rám negatív sugárnyalábjait, nem volt az a Gyurcsók, aki leoldotta volna. Ezen az estén fokozottan furcsa állapotban vagyok.
A jóga csoport éhesen vonul, az órán újrastruktúráltuk fáradt testrészeinket, a relaxáció során megtisztult csakráink egyértelműen fizikai táplálékot igényelnek. De már csak a Mc Donald's van nyitva, Bemegyünk.
Egy sajtburger menüt kérek, mondom rutinosan. Gond nélkül felveszik a rendelést. Utánam körülményesebb igény érkezik: 2 sajtburger és egy kóla lesz. Na, ez már nehezebb eset. Menüben mehet? Nem. De úgy drágább. Jó, akkor legyen menü. Hány milliószor hangzott el vajon ez a párbeszéd a világban és van ez így a mai napig. Ha lenne a zeneszámokat felismerő alkalmazás helyett egy ismétlődő párbeszédeket felismerő alkalmazás, ez a beszélgetés valahol az élen végezne. Mondjuk ehhez mindenkinek lehallgató készüléket kéne viselnie. Na jó így is azt viselünk, csak nem látjuk be.
Leülünk - mint egy filmben, nem is tudom mikor voltam utoljára Mc Donald's-ban. Persze, hogy egy piros bőrüléses boxban ülünk olyan tarantinósan, kibontom a sajtburgert, nagyon tetszik a helyzet szokatlansága, az, hogy csakazértis beülök, ráadásul még meg is írom (akkor még nem tudtam, ártatlanul élveztem a pillanatot).
Ellenben nem is várok semmit. Eszem, ami ehető és amúgy minden az. A krumpli egyébként lenyűgöző alapanyagból áll, amelyet szerintem már brit tudósok se tudnának visszabontani eredeti mivoltára, én valami afrikai őshonos nagytestű növényre gondolok, amiből kikisérletezték az új krumpliízt, és már csak egy minimális krumpli aromát kellett hozzáadni és kész, de az is lehet, hogy a NASA által titkolt kísérleti melléktermékek újrahasznosítva. Nem panaszképpen mondom, teljesen megfelel, az élmény megvan, az étel pedig tényleg az emlék és az amerikai álom kivetülése a magyar hortobágy, alföldi rónaság, pesti délibáb léten, amelyben tükröződve - feltéve ha hiszünk benne - mi magunk is megjelenünk. Csak eső ne jöjjön közben. Mondjuk akkor meg ott a szivárvány. Á nem jó, a Starbucksot ne keverjük bele.
Még mielőtt azt hinnék ez egy negatív kritika volt, nem, mert szerintem kell ilyen, különben hová is tűnne életünk tézis-antitézis-szintézis harmóniája - az amerikai élelmiszeripar kimunkált terméke vs. a szinte már ipari méretekben felvonultatott kézműves, fair trade vonal... a szintézist pedig ugye nem tudjuk, különben is még mielőtt ráébredt volna, ezen a ponton eltávozott a szerző, sokak bánatára még nem az élők sorából, hanem a Mc Donald's-ból és azzal meg is szakadt az elmélkedés és visszazökkentünk a budapesti Gainsbourg alteregóktól hemzsegő Uber sofőrös éjszakába, lévén az utolsó busz közben elment. De ez már egy másik történet.
Utolsó kommentek