Gonosz és kritikus gasztrobloggernek azért jó lenni, mert így csak olyan helyekre hívnak, ahol:
a.) nem félnek, mert tudják, hogy annyira jók, hogy úgyis lenyűgöznek és az dupla élvezet nekik,
b.) ismernek és szeretnek, tudják, hogy tőlem akár a negatív szavak is pozitívan hatnak majd az üzletmenetre (sőt).
Ugyanakkor:
c.) nem hívnak Asztal,Tábla, Keret, Kocka, Hely, Nemhely, Sufni, Fadarab és egyéb kreatív elnevezésű helyekre, mert tudják, hogy mindenképpen megemlíteném és a névalkotó csapat lelkébe gázolnék ezzel,
d.) nem hívnak sznob, előkelő szalon helyekre, ahol a helyszínen ugyan még tudok viselkedni, viszont írásban, sunyin a monitor bástyái mögött már meglódul a vitriolos tintába mártott toll, esetleg érthetetlen, őrült, harsány képzavarokkal tarkított, senkinek se jó írás sül ki belőle, amelyet ha letisztítanak (cenzúra) akkor lesz csak igazán borzasztó.
Na szóval... (John Cleese)
A Maharaja Lounge megnyitójára tehát elhívott a bátor PR csapat és persze drága személyes kedvencem, akinek minden hívó szavára érkezem puha bársonnyal körbetekert blogírótoll készletemmel. Ahol a Gasztrobizarr ott van, az egy Megnyitó.
Alapvetően puritán hangulatú, mégis kellemesen autentikus elemekkel díszített helyszín a Nagymező utca 41-ben újranyitott Maharaja Lounge. Alul egy látványkonyha fogad, körülötte indiai fűszerek kis tégelyekben. "Zárt körű rendezvényre érkezett" jelzik a fogadó emberek, mire magabiztos mosollyal (ez csak kicsit félelmetes nálam) jelzem, hogy tudom, úgyhogy fáradhatok az emeletre, már kezdünk is mindjárt.
Komoly menetrend vár ránk, melynek egyik részletével sem fárasztanám az indiai ételek iránt fogékony közönséget, mert ez pusztán a mi lenyűgözésünkre szolgál. Szerintem az ebédelni és/vagy vacsorázni vágyó vendéget nem feltétlenül fogadja majd egy nagyszerű hastáncos csapat (bár, ha igény van rá, miért ne), mindenesetre nem látom a beikszelhető formában választható menüben ezt egy opcióként... egyelőre.
A lényegre térve, az étterem igazi újdonsága, hogy te magad állíthatod össze mit szeretnél enni: kiválasztod a szószt, a húst vagy zöldséget, valamint azt, hogy mennyire óhajtod csípősen, milyen egyéb zöldségeket kérsz bele és így tovább. Nemcsak, hogy nincs többé glutén, laktóz és egyéb érzékenységgel kapcsolatos kavarodás, de végre annyi bébikukoricát kérhetsz az ételedbe, amennyit nem szégyellsz és persze minden egyebet, ami a menükártyán található. Most elkezdhetnék okoskodni innen-onnan kimásolt nevű indiai ételekről, de - habár gyakran eszem indiait és imádom is - alapvetően fogalmam sincs az indiai konyháról.
Véletlen egybeesés, hogy évek óta kizárólag a Maharajaból rendelek indiait, esetleg néha a Pándzsáb Tandooriból, egy időben viszonylag sokat tartózkodtam otthon (az úgy volt... lábtörés..) és akkor volt időm kitapasztalni a lehetőségeket.
Bevallom, nekem nem könnyíti meg a dolgomat, hogy én állíthatom össze, mi legyen az ételem, annak idején az újonnan nyílt thai éttermekben is kicsit nehéz döntés elé kerültem a táblán névő összetevőket nézve, és fogalmam sem volt, hogy a citromfüvet toljam-e meg durván, vagy a koriandert, de beletanultam és itt is élek a lehetőséggel: Vindaloo (Goa nekem mindig meggyőző) szószt kérek marhával, továbbá kérek bele bébikukoricát (de minek?, ez végül nem bizonyul jó ötletnek, de ugye van miért visszajönni).
Mert mire tanít az ilyesmi, na mire?
Hát a tudatosságra, arra, hogy megismerjük mit miért kérünk, még ha időnként el is rontjuk (ahogy egy rendelést is el lehet rontani), utána megszületik a tökéletes összeállítás és akkor haladhatunk tovább az úton, fejlődünk, kilépünk a komfort zónánkból, az pedig hasznos.
Számomra két nagyon fontos új ismerettel zárul az est (tudom mindenkinek nyilvánvaló csak én vagyok ennyire alul művelt): 1. azért kívánunk gyakran indiai ételeket, mert a benne lévő fűszerek jelentős része gyógyszer, vagy nagyon fontos tápanyag számunkra és a szervezetnek szüksége van rá, ezért kiköveteli 2. a kurkuma csoda gyógyszer, fertőtlenít külsőleg és belsőleg, levesbe is ezért teszik, de hintőpornak is jó. Be is szereztem most egy vödörrel, de ne próbáljanak meg nagy mennyiséget vízben elkeverve meginni egyszerre, mert komoly kihívásokat rejt magában. Na jó, akkor inkább azt mondom: mindenképpen próbálják ki.
És végül néhány értelmes mondat is:
"A Jham család generációk óta éttermet vezet. Magyarországon 1994-ben nyitották az első Maharaja-t, ez volt az első hazai indiai étterem, melyet azért nyitottak, mert nem tudták bemutatni magyar barátaiknak az indiai konyhaművészet remek fogásait. Az ételek készítésénél az indiai szakácsművészet inspirálja őket, melynek titka a hozzávalók, az arányok és mennyiségek, valamint a főzési időtartam helyes megválasztásában rejlik. Legújabb, immár negyedik magyarországi éttermük a Nagymező utcában nyílt meg, mely az első, autentikus indiai étterem a belvárosban, ahol a vendég egyben alkotó, azaz kreatív séf is! Mától bárki összeállíthatja kedvenc indiai ételeit, melyeket látványkonyhában indiai szakácsok készítenek el. Ezentúl nem kell kompromisszumokat kötnünk, amikor az étlapra nézünk! Maharaja Lounge a hely, ahol a gasztro-kreativitás új értelmet nyer! A 120 fős, 2 szintes étteremben délben büfével várják a vendégeket, a cél, hogy minél több különleges indiai fogást megkóstolhassanak a vendégek. A felső emeleten külön 20 fős szeparé várja a kisebb rendezvényeket tervezőket, így akár szülinapot is szervezhetünk ide indiai módra.
A megnyitón mindenki megkóstolhatta a saját maga kreált curryt-t, egyöntetű volt a fogadtatás, mindenki talált olyan alapanyagot, melyet igazán szeret és nagyon izgalmas ételek készültek. A vendégek betekintést nyertek az indiai kultúrába is, hiszen volt táncbemutató, mini fűszertovábbképzés, meséltek a tulajdonosok az indiai étkezési szokásokról, a saját családjuk történetéről, így nagyon családias volt az esemény.
Aki szívesen kipróbálna egy újfajta megközelítést az indiai ízek világáról a Nagymező utca 41-ben találja a MaharajaLounge-t."
Éljen a kurkuma!
Utolsó kommentek