Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

Felmerült témák

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Ez volt a New York-i kávé fesztivál

2016.11.01. 21:08 stillman

A város, amely soha nem alszik. Hogy is aludna ennyi kávétól?

 

Szeptember közepén rendezték meg a The New York Coffee Festivalt, a New Yorkban viszonylag réginek számító (1906-ban épült) Regiment Armory történelmi épületében.

 newyorkcoffeefestival-all2.jpg

A fesztivál egyébként a Coffee Week NYC nyitó eseménye, amely a kávétermelő vidékeknek segít pénzt gyűjteni, hogy tiszta vízhez jussanak (ezt ne olvassák el: gondolom a rohamosan fejlődő kávé kultúra  ellehetetlenítette most már a legtöbb kávé termelő vidék környezetét).

Bluestone Lane Coffee, Devoción, La Marzocco, Ally Coffee, Califia Farms és további 70 kiállító szerepelt az idei programlistán. A fesztiválon a Coffee Masters NYC barista bajnokságot is megrendezték, a The Lab program pedig számos workshopot, beszélgetést és kóstolást szervezett.

 

Alábbiakban a Gasztrobizarr személyes élménybeszámolója következik, az általa látogatott standokról. newyorkcoffeefestival-all.jpg

13:30 perckor (azaz túl korán) érünk az épülethez, ahol éppen készülnek feltenni a New York Coffee Festival molinót, mellette kordonok várják odakészítve a helyszínt megrohamozni készülő hipsztereket. Elővigyázatosan megkérdezzük hány órára jöjjünk vissza (14-kor van kapunyitás), azt mondják, hogy időben, mert aztán óriási sor lesz!

 

14 óra előtt 5 perccel visszamegyünk, még csak páran vannak előttünk, de amint beállunk, rengetegen érkeznek hirtelen. 14:15-kor kinyitják a kaput végül, addig pedig torkuk szakadtából kiabálnak a biztonsági őrök, kicsit túlreagálják ezt a pár kávékedvelő arcot, akik itt vagyunk, de biztos komolyabb érzelmi kitörésekhez vannak szokva. Abból indulnak ki, hogy jobb kordában tartani a „tömeget”. Bár itt tényleg csak szakállas-szemüveges-tetovált-baseball sapkás emberek várják, hogy kávékat kóstolhassanak, talán álmosak is vagyunk, hiszen elképzelhető, hogy már a nyolcadik kávénknál tartanánk, ha nem lenne ez a fesztivál.

Mivel azonban mi ide készültünk, sápadtan várjuk a bebocsátást, hogy vérnyomásunkat végre a mérhető értékre tornázzuk.


Én PRESSként érkezem és jutok be, kedvesen odaterelnek és meg is kapom minden gond nélkül a sajtós induló pakkot. Nekivágunk, jobbról balra kerülve nézzük végig a standokat, ilyenkor mindig nehéz visszafogni magam, hiszen az ember csak úgy berohanna össze-vissza, hogy gyorsan mindent felfedezzen, de nem lehet, szisztematikusan kell haladni.

 

The Good Roast 

newyorkcoffeefestival-thegoodroast.jpg

Elsőként a könyvespolc mintájú tapéta tűnik szembe, mint életstílust kifejező elem, sugallván, hogy itt a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, a kávé pedig ráadásként juttat el a kánaánba, ami pedig nem másmilyen, mint:
„A sense of taste, aroma, warmth, and comfort is what we provide, we love the blends we produce and we love sharing them with you.”

Úgyhogy ehhez tartsa magát mindenki. Ezt a szöveget tulajdonképpen csak négyezerszer láttam eddig leírva különböző kávézók oldalán.

 

Ja, még megjegyezném, hogy természetesen halálunk pillanatáig fogyaszthatunk folyamatosan kávékat a pultoknál, de erről egyelőre szó sincs, hiszen még csak most érkeztünk.

A túloldalra tekintve a Walter’s Coffee Roastery standja lenyűgöző megjelenésével máris magára vonzza a figyelmet, laboratóriumi díszletben kínálja a kávét egy sárgaruhás gázálarcos (?) barista.

newyorkcoffeefestival-waters.JPG

Kínálatában Espresso, Americano, Iced Americano, Latte, Mocha, Dirty Chai, Iced Dirty Chai, Iced Chai Tea Latte, Filter Coffee, Chemex és sokan mások kapnak helyet, ha valaki nem szereti a chai-t az kaphat Chai Tea Latte-t, abban nincs olyan sok chai.

A Walter’s amúgy török, Istambulban alapították, ahol elvileg a 16. században a világ első kávéháza nyílt. Több, mint 500 éves kávé történelmét ötvözik a legújabb kávéházi vívmányokkal.

 

Visszafordulok a helyes menetirányba és az Indonesian Coffe folklór elemeket sem nélkülöző standja és végtelenül cuki kiállítói tűnek szembe, ami a  Kopi Trading Co. új termékét a palackozott cold brew-ikat kínálja. Természetesen rendkívül régi időkre vezethető vissza a cold brew történelmi gyökere itt is, az első ültetvényeket hollandok alakították ki, és Japánba szállították, de az akkori kereskedelmi útvonalak megmaradtak és most folytatják a hagyományt.

newyorkcoffeefestival-indonesia.jpg

Nyilván sokaknak eszébe jut most a Kopi Luwak, a civet macska által megemésztett kávébab, de ez nem az.

 

Nagy kedvenceim következnek a Bluestone Lane Coffee, bár náluk már ittam kávét többször is, itt is magamhoz ragadok egy kis papírpohárral.

 bluestone.jpg

Igen komoly kínálatot látok az alternatív tejek terén, amelynek első képviselője az Oatly („wow not cow”) ami zabtejet takar, mindezt az Intelligentsia csodálatos kávéjával támasztják alá igényesen.

De ez nem egyszerűen egy alternatív tej, hanem elképesztő termékválasztékkal rendelkeznek, az Oat Drink Chilled, az Organic Oat Drink Chilled, az Oat Drink, a habosítható, a csokoládés, a chai, a narancs-mangós ízű, az epres és bodzás, vanília és még nagyon sokféle ízű termék kapható. Ami pedig már szinte ijesztő, hogy „iMat Fraiche”, gondolom ez valami crème fraîche alternatíva lehet, meg csokoládés jégkrém és minden egyéb felfoghatatlan dolog kapható zabból. 

 

Crucial Coffee a következő stand állomás, ami egyrészt kiáll a rendkívül eredeti mondással: „life is too short to brew bad coffee!”, ezért aztán javasolja az újrahasznosítható kávéfiltereket, amelyet a kávéd meg fog köszönni később. Na most itt olyan tárháza van az eddig nemlétező termékeknek, amelyet én nem is tudok körülírni, a 3 fehér víz filter a Jura kávégépekheztől kezdve, a 20 the morning Grind Blend Coffee kapszula készletig, amely a legtöbb Nespresso gépbe passzol.

 

A szerény és mégis kedves WorBunna standhoz érek, amely többek között azzal zárja szívembe magát, hogy ingyen termék mintával kedveskedik, ilyesmivel bárki hosszú évekre el tud kötelezni egyébként.
A „from the farm to your doorstep”, azaz a farmról a küszöbödig kínálják a fair trade kolumbiai kávét, ami azt jelenti, hogy ha feliratkozol, akkor kéthetenként kapod a friss, szelektált kávét. A kolumbiai kávét sokan a világ egyik legjobb kávéjának tartják.

newyorkcoffeefestival-worbunna.jpg

Szerény stand, de nem kell mindig a nagy felhajtás.

 

Megérkezünk a Latte Art sarokhoz, ahol most még semmi nem történik csak egy bazi nagy Opera kávégépet látunk és ígéretes kellékeket, úgyhogy tovább is lépek.

 

Következik egy gyors átállási szakasz, The Street Food Market blokk néven elsőként a La Belle Crepe csapata francia palacsintát kínál nutellás és egyéb mindenfélét belerakós változatban, itt nem esem kísértésbe. Megjegyzem eléggé visszataszítóak a palacsinták, de a véleményemet épp nem kérdezte (ott sem) senki.

newyorkcoffeefestival-crepe.JPG
A Brut Catering standja (pláne weboldala) már sokkal szimpatikusabb, itt fantasztikus piték és Cheddar sajtos perecek fogadnak ízléssel tálalva.

 newyorkcoffeefestivalbro.JPG

Újabb alternatív tej univerzum a Milkadamia, ami nem másból, mint macadamia dióból készülő szója és gmo, valamint glutén mentes szuper tej és ami számomra a legmegnyugtatóbb, hogy csak kétféle termék van: az alap és az édesítőmentes változat, mindkettő Ausztrália keleti partjairól, természetesen egy családi gazdaságból (azért megnézném méretét tekintve).

newyorkcoffeefestival-milkadamia.JPG

Óriási kedvenceim következnek a Tom’s Lemon Coffee, amelyet immár 5-6 espresso, zabtej, makadamdiótej és egyéb termékektől felzaklatott ízlelőbimbóimra öntve szintén megkóstolok és hát azt kell, hogy mondjam: nagyon finom. Frissítő, erős citromíze nagyon érdekes mélységet ad a friss (és hideg!) kávéíznek. És a mögöttes sztori is nagyon kedves: éppen síelt apukájával, amikor eszébe jutott, nem kell többé energia ital, valami más és új, természetes ízt kíván. Na most ott fönt a magasban, tiszta levegő, tiszta fej alapon beugrott a kreatív ötlet: kávé és citrom! Heuréka! (ezt ők mondják, nem én) és már meg is volt a termék, ráadásul ott fenn a hegyek között állították fel a bódét, ahol debütáltak vele: siker lett!

 newyorkcoffeefestival-lemonccoffee.JPG

Óvatosan lépek a Truth Coffee súlyos és cseppet sem játéknak szánt, kávékultúrát sugalló négyzetmétereire, iszonyú menő barista arcok állnak ott. Mostanra egyébként megtanulom, hogy nem kell kedvesen karattyolva előadni, hogy magyar gasztroblogger vagyok, mert arra csak a szuperhipszterfelső értelmiségi New York-iak vevők, itt a magyar szóra elfordulnak reflexszerűen, nem azért mert gáz, hanem, mert nem éri el az ingerküszöbüket. Szóval (kizárólag visszakérdezéskor) maradok "a gasztroblogger vagyok" súlyos kifejezésnél, amire azonban akcentusomtól függetlenül rendkívüli tisztelet övez.

newyorkcoffeefestival-truthcoffee.JPG

Csak rá kell nézni a Truth Coffee weboldalára, muszáj, és ezzel mindent elmondtam, nem is nagyon merek írni róluk (nemcsak azért, mert nem találtam semmi leíró információt az oldalon), én most jelképesen leborulok és ez nem vicc, legyen is elég ennyi.


Mellettük a Sans Bakery húzza meg magát, ami egy gluténmentes pékség, egyébként elég jól kinéző sütikkel, úgy is mondhatnám Pre-packaged crumbly hockey pucks be damned! – mert ez írja le a legjobban. Amúgy valamiért ezt a gluténmentes dolgot nem érzem akkora kuriózumnak már, de ne vegyük el tőlük a dicsőséget, nagyon is cuki hely.

 

Következzék egy nagyon érdekes stand, ez pedig a Raaka Chocolate, termék és csomagolás designban első osztályú, amúgy organikus (mi más) csokoládékkal, kissé szürreális ízesítésekkel. Tehát füstölt chai, a rózsaszín tengeri só, a Bourbon Cask Aged, Ghost Pepper, almás pite és hasonló ízesítésű csokoládé darabokat kínálnak, a weboldaluk szintén nagyon jó, és ahogy elnézem lehet igényelni további perverz ízeket is. Kissé kattant, de annál hitelesebb átéléssel magyarázza egyébként a csokoládé jellegét a kedves bajszos-kakaó-hipszter fiatalember.

newyorkcoffeefestivalraakachocolate.JPG
Rövid intermezzo a kávénak kinéző szappanok világa 2nd Ground – Upcycled Coffee Products néven, nekem egyébként semmi kifogásom ez ellen, üde színfoltja a kiállításnak és amúgy élethű, mint egy kávé panoptikum.


Szintén félelmetesen menő állomás az All Saints Café elsősorban etiópiai és kolumbiai kávé vonalon mozognak, három üzletük van New York City-ben és hát igen cool (tetovált!) baristalányok és fiúk, ami már önmagában is elegendő jele a minőségnek, továbbá itt is matricákkal és kitűzőkkel nyerik el mélységes szimpátiámat.

newyorkcoffeefestival-allsaints.JPG
Távoli, bár annál fontosabb pillantást vetek a Birch Coffee standjára, Costa Rica-i és tanzaniai farmokról származó kávékat kínálnak, a létező legkorrektebb módon, amelyet saját kezükkel őrölnek.

newyorkcoffeefestival-birch.JPG
A Prana Chai márkát ismerősként üdvözlöm, hiszen Ausztráliában már láttam, sőt a budapesti My Little Melbourne kínálatában is szerepel. A chai kedvelőinek nem kell bemutatni, a lényeg, hogy az alapítók indiai útjukon megkedvelt ízeket kínálták Ausztráliában (St Kilda) nyitott üzletükben mondhatni igen sikeresen.


Egy újabb különleges stand következik ez a Nagi Kyoto Japan, nem lepődünk meg, ez a teakávé Japánból, ha egyszer apple + pen, pineapple pen, valamint ezek ötvözete létezik, akkor teljesen logikus, hogy a japánok a teakávéval rukkolnak elő a kávé fesztiválon.

 

A sztori:
In Japanese dining table there is green tea, in Western dining table there is coffee.
The harmony of Japanese cuisine and the relaxation of Western cuisine have come together.
Ennél többel nem tudok most szolgálni erről.

 

Bevallom a Rebel Kitchen standját is csak messziről szemlélem, lényege, hogy minden termékük kókuszból van. Kínálatukban csokoládés kókusztej, nyers kókusz víz, kókusz joghurt is megtalálhatóak.


A Café Grumpy vicces standja következik, számos, nagyon jó kis kiegészítővel, táska, matrica, miegymás, még kávét is lehet itt szerezni, ha esetleg elfáradtunk volna a sok kávé kóstolásban. Viszonylag régen, 2005-ben nyitottak Brooklynban, úgyhogy elmondhatjuk, hogy az egyik első úttörőknek számítanak. Guatemala, Columbia, Etiópia, Honduras, Tanzania, El Salvador, Rwanda területéről szerzik be a kávékat és lehet szatyrot is rendelni náluk.

 

A kiállítás felén már túl vagyunk és meg is érkeztünk a túlsó sarokba a Coffee Masters bemutatójára, ahol kávé íz felismerő versenyt tartanak éppen. Felemelő érzés itt New Yorkban hallgatni, első osztályú konferanszié teszi élvezetessé a műsort, de hát itt valószínűleg elég sok van az ilyen showmanekből.

 newyorkcoffeefestival-coffemasters.JPG

A La Marzocco kávégép óriás standját nem kell bemutatni, önmagáért beszél és ilyesmit azért itthon is láthatunk.

 

Újabb szinte felfoghatatlan menőség következik: Alpha Dominche, amely egy steampunk kávé és tea készítő gép manufaktúra, illetve olyan dimenziókban vannak még jelen, amelyeket én átadni nem egészen tudok a magyar közönségnek, de majd egyszer úgy is ránézek az oldalukra, hogy előtte éppen nem néztem meg 43 másik kávézó weboldalát.

 

A Nobletree kávé is a szenvedély és a precizitás csúcspontja, elsősorban Brazíliában tapasztalták meg a kávé komplexitását, de Kolumbiából és Etiópiából származó kávékat is feldolgoznak. Itt már egyértelmű íz jegyekkel írják le a kávékat a csomagoláson (csokoládé, dió, édes, gyümölcsös, stb.), persze ez sok helyen szintén így van.

newyorkcoffeefestival-nobletree.JPG
Újabb nagy kedvenc a Devócion, mondanom sem kell, hogy apró üvegcsékben termékmintával köteleznek le, amelyet már csak itthon (Budapest) fogyasztok el, igen áthozom az óceánon, hogy visszacsatolást, élményt szerezzek később és ezzel örökre szívembe fogadjam őket. Kolumbia rejtett, titkos területeiről származó mindig friss kávéikkal 2006 óta vannak jelen a piacon és terjesztik a kávé kultúrát. Hosszú távú, fair-trade kapcsolatokkal, környezetvédelmi programokkal segítik a régiókat és biztosítják az ott élők jövőjét. Ehhez gondolom lenne a helyieknek is egy-két szavuk, de maradjunk a jóindulatnál (nem könnyű).


A Gregorys Coffee szép kis installációja következik, ők tulajdonképpen egy hálózat már, standjuk előtt gyorsan elosonok.


A Sanremo Coffee Machine impozáns standjánál is megállok egy percre tisztelegve, de bevallom kicsit már fáradok (ahogy ezen poszt írásával is).

És elérkeztem a várva várt Dona Chai találmányhoz, amely újra életet lehel belém, nemcsak a chai műfajt maxolja ki durván, de chai ízesítésű cidert kínál a standon, ez számomra New York esszenciája, olyan mértékű pozitív értelemben vett kombinált ízperverzió, amire nincsenek szavak.

 newyorkcoffeefestival-donnachai-chaicider.JPG

A Toby’s Estate standját csak mutatóban rakom már csak ide, hiszen őket mindenki ismeri, New York gyakorlatilag legmenőbb brooklyni kávépörkölőjéről és kávézójáról van szó.

newyorkcoffeefestival-tobys.JPG
Végül, de nem utolsósorban a Baileys trend pozícionálása már évek óta lenyűgöz, itt is megadják a módját, „szerény” kávé koktélokat kínálnak, amelyet visszafogott tejszínhabbal, minifánkkal, cookie-val és csokoládésziruppal édesítenek, aranyszívószállal kínálnak. Szeretem a Baileys-t! 

 newyorkcoffeefestival-baileyscoctail.JPG


Összefoglalva a New York-i kávé fesztivál igen tömény élmény volt, azonban úgy érzem a hazai kávé fesztiválok semmivel sem kevésbé tartalmasak. Úgy gondolom büszkék lehetünk az itthoni, megállíthatatlanul fejlődő kávé kultúrára.

 

 A begyűjtött ereklyék:newyorkcoffeefestival.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: new york kávé beszámoló newyork

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr8611922611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.