Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

Felmerült témák

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

A nagy kávé kérdés

2017.01.22. 11:38 stillman

Három hete leszoktam a kávéról. Hogyan jut el idáig egy kávémániás fogyasztó? 

img_5006.JPG

Nem terveztem világgá kürtölni az okokat, egyrészt, mert nem volt teljesen tudatos elhatározás, csak valahogy elegem lett és nem mentem többet kávézni, másrészt, mert nem feltételeztem, hogy bárkit is érdekel. Továbbra sem gondolom persze, hogy túl nagy jelentősége lenne, azonban közben tudatosult néhány ok, ami miatt mégis tanulságos lehet, ha megírom. 

 

Nem hittem soha abban, hogy a kávé egészségtelen. Eleve nem hiszek az ember alkotta egészséges és egészségtelen elvekben, egyikben sem. Persze abban sem hittem soha, hogy a kávé kifejezetten egészséges lenne. Mondjuk ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy most átmenetileg nem kávézom. 

 

A legfőbb ok talán az volt, hogy egyszerűen túl nagy jelentőséget tulajdonítottam a kávénak. De nemcsak annak a folyadéknak, ami egy kávézóban a csészémben érkezett, hanem a folyamat minden egyes részletének. 

A környéken, ahol lakom jobbnál jobb kávézók vannak, viszont az igényeim nem kicsik és nem egyszerűek (ó, hányan sóhajtanak most fel egyetértően). Nagyon sok paraméternek kell stimmelnie, hogy igazán jól érezzem magam és amennyiben napkezdésről van szó, hogy jól induljon a reggelem.

 

Azt most inkább hagyjuk, hogy miért engedem (engedtem eddig), hogy ez ilyen mértékben befolyásoljon. 

 

Biztosan sokan felteszik a kérdést: jó, de miért nem iszol otthon kávét? Azért, mert szerintem az igazán jó kávé otthon nem elkészíthető. Persze nem az életmentő változatra gondolok, annak talán egy nescafé is megteszi, azonban a kávé szeretete és élvezete esetemben nem a túlélési ösztönből ered elsősorban.

Sokak szerint a kotyogós majdnem olyan jó, szerintem azonban a sötét pörkölésű kávéból nagyon durva sűrű fekete folyadékot csinál, ami bevallom néha ízlik is, a világos pörkölésű viszont tényleg nem értelmezhető eredménnyel jár, valami egészen döbbenetes lötty születik a kotyogóssal elkészítve. Na jó, fogalmazzunk úgy, hogy nekem nem ízlik, jobbat is el tudok képzelni. A Nespresso és egyéb kapszulás kávé műfajt tekintve, ha nagyon kényszerítenek és magam elé képzelem elég intenzíven George Clooney-t, akkor le tudok préselni egy ilyen kávét és persze nagyon tetszik a látványos bemutatótermük is, de sajnos ez sem az én világom.

Mivel ízlésem szerint én nem tudok megbarátkozni az igazán világos pörköléssel ezért nem is kezdtem eddig egyéb laboratóriumi kísérletezésekbe, valamint kémiából sem voltam erős soha. 

A lényeg, hogy a tökéletes kávéélménynek számomra sok összetevője van és ezek egyidejű fennállása - hát nem mondom, hogy lehetetlen, hiszen megtörtént már többször is, de - igen nehéz.

 

Lássuk, hogy melyek ezek.

Ugye tévhit, hogy belépek egy profi kávézóba, rám se néznek, majd kapok egy tökéletes kávét és akkor elégedett lehetek. Nem.

Az élmény ott kezdődik, hogy belépek és (most kapaszkodjon meg mindenki)… észrevesznek. Köszönnek, ha lehet barátságosan, még jobb, ha megismernek és úgy köszönnek (lévén mondjuk kétszázadszorra lépek be). Akár hiszik akár nem, simán előfordul, hogy olyan kávézókban, ahol tényleg legalább ennyiszer megfordultam és a kávé árakból kiindulva akár már kétszázezer forintot is otthagyhattam az elmúlt évek során nem köszönnek megfelelően, nem vesznek észre, nem érdekli őket, hogy beléptem. Mondhatnánk, hogy „sokan vannak”, "el vannak foglalva", de ez nem mentség. A "sok" ezekben az esetekben plusz 3-5 embert jelent, tehát azon túl még bőven lehet látni a belépő vendéget. Jártam olyan kávézóban, ahol jóval többen voltak és mégis tudtak üdvözölni messziről (igaz nem itthon). 

 

Na ezen a ponton a kávézók 50%-a bukik el (és én magam is) minden reggel.
Azaz bukott, mert most éppen nem teszem ki magam ennek az élménynek.

Következik a sorban állás, várakozás, itt egy következő forduló jön, hogy mikor vesznek észre, mikor kérdezik meg, hogy mit akarok, ajánlják fel, hogy üljek le esetleg, jelzik, hogy várhatóan mennyi időt vesz igénybe majd a kávém. További 30% elbukási lehetőség.

Következik a kávé. Nem sok, 20% esély maradt a jó reggelre, de (mivel nagylelkű vagyok és rugalmas) ennek egy része visszatornázható, ha jó kávét kapok. Elmondhatjuk, hogy az esetek többségében a kávéval már nincs alapvető probléma. Sajnos azonban nálam nem mindegy, hogy néz ki a kávé felszíne.

Mivel flat white-ot iszom általában, vagy cappuccino-t, amennyiben a tej nagyobb arányban látható, mint a kávé, szóval a fehér rész dominál: akkor már 0%-on is állunk és rendkívül mérges vagyok az egész világra (közben ezt a problémát más úton már kezelésbe vettem és igen jó eredményeket kezdek elérni). Ha véletlenül ezt is megússzuk, akkor mehetünk tovább, jön a környezet. Túl hangos, nekem nem tetsző zene lehetnek további nehézségek, amelyek amúgy lassan ássák csak alá a hangulatomat, de tény, hogy számítanak.

 

Túl sok vendég, túl hangos szomszédos vagy távoli asztaltársaság, idegesítő, nagyképű személyek a közelemben, fennhangon történő okoskodás, hangos telefonálás, mind-mind hangulatromboló tényezők, amelyekről persze a szegény kávézók már nem is tehetnek (kivéve, ha olyan atmoszférát teremtenek, hogy ciki legyen hangoskodni és idegesítőnek lenni, de ez már tényleg a sznobizmus akadémiai szintje lenne).

 

Ha esetleg eszem egy croissant-t vagy mást a kávém mellé, az sem mindegy, hogy milyen. Bizonyos igen igényes kávézók képesek arra, hogy rettenetes minőségű, kiszáradt szörnyet rakjanak az ember elé croissant címén. Az ilyesmit nem értem, szóval újfent kiábrándult leszek és szomorú. 

A fizetés és távozás módja már kevésbé befolyásol, de magukról az árakról is azért szólhatunk néhány szót, amennyiben naponta kétszer háromszor is elmegyek kávézni, akkor az simán 2-3 ezer forint költség vagy több, azaz havi szinten majdnem százezer forintot költök kávéra. Azaz költöttem. 

Ha jobban belegondolok, lehet, hogy megérné a kávézóknak (és más vendéglátóhelyeknek) mégis inkább azonnal észrevenni a belépő vendéget.

Amíg ez leülepedik, az ellenállás csökken és átmegy jellegű építő önkritikába (mindkét oldalon) egyszerűbb nekem teázni reggelenként és otthon.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr6912144903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.