Jó napot, nyitva vannak? - kezdjük a jól bevált köszönéssel, de nem reagál senki.
Üres a kerthelyiség, mentségükre legyen mondva, épp, mintha vihar készülődne, mindenesetre megjelentek a felhők az égen, ami ezúttal nem teljes mértékben az érkezésemnek köszönhető.
Sehol senki. Bemegyek a mosdóba, útközben találkozom egy pincérrel, megragadom az alkalmat, kérek egy étlapot. Mire visszaérek, továbbra sincs semmi, nem baj, még csak tíz perc telt el érkezésünk óta, nem kell folyton rohanni, szombat délután van.
Kicsit még várunk azért, majd felbukkan a pincér a terasz végén, egykedvű, pontosabban teljesen kifejezéstelen arccal megérkezik, elénk teszi a laminált, fekete hátterű fénymásolt étlapot, kétfélét is: az egyik az állandó kínálatot mutatja, a másikon "Trend" címet láthatunk és rajta hamburger, meg fish & chips, chicken & chips és további újkori gasztroforradalomból merített ételtípusok.
Mondanom sem kell, a menüt a társaságomban lévő férfi elé teszik le először. Ezt a gesztust közismerten nagyon pozitívan szoktam fogadni (nem). Megragadva a pincér alkalmi jelenlétét mindenesetre gyorsan kérünk italt, ki tudja mikor jár erre legközelebb: szénsavas víz jó lesz.
Egész gyorsan megkapjuk, igen, ilyenkor már következetesek, megint én kapom másodiknak. Tény, hogy most nem a rózsaszín masni van a hajamban, de azért azt hiszem, nőnek nézek ki. Már sokszor leírtam, most is átfut az agyamon, hogy most kéne felállni, hányszor megtanultam ezt, hogy 100%, hogy az étellel is gond van, ahol erre a legalapvetőbb vendéglátós udvariassági szabályra nem tudnak odafigyelni.
A hagyományos vonalon brassói, holstein szelet, cigánypecsenye, tócsni és egyéb klasszikus fogások szerepelnek. Egyre inkább gyanakodva nézem az egészet, a kiszolgálás művészi szintű minimalizmusa rosszat sejtet. Mint megtanultam szintén, az ilyen helyeken jobb az eredeti koncepciónál maradni, szóval brassóit kérek tejfölös uborkasalátával, illetve még kérünk egy fish & chipset viszonylag merészen belenyúlva a trend szekcióba.
Az éhség jó étvágygerjesztő (azért ez nagy bölcsesség), húsz perccel később megörülök az amúgy ránézésre azonnal rettenetesnek tűnő brassói és a paprikáslisztes vattában fuldokló fish & chips érkezésének, természetesen a már jól bevált sorrendben kapjuk ezt is. Viszonylag gyorsan kiderül, hogy a retro helyeken klasszikust kérj alapszabály mit sem ér, itt ez az elronthatatlannak gondolt fogás is el van rontva, de mondjuk igen nagy odafigyeléssel.
A brassói, amely közismerten az előző napi maradékok őszinte és tisztességes ledarálásából, valamint kellően erős fűszerezéséből tevődik össze, most itt leírhatatlanul és frissen összeállítva borzasztó: lisztes aszott sültkrumpli kockák, pirospaprikával megszórt száraz és ízetlen csirkemell darabokkal. Próbálok folyamatosan az evés funkcionállis mivoltára koncentrálni, végülis ez egy étel, amitől majd jóllakunk és kész, nem kell ettől többet várni. Ehhez tartom magam, azért a fish & chipset is megkóstolom, bár közben a látványba is belefulladok, gasztrokritikusi pályám első szakmai fordulatát élesben bedobva: valami zöldfűszer is el van rejtve halbundába.
A végefelé még megkérdezzük, hogy nem volt-e itt valami váltás, vagy változás, mintha ez a hely korábban jobb lett volna, meg hát bocsánat, mintha maga sem lett volna itt, kérdezzük a pincért (milyen kár - teszem hozzá magamban), illetve tulajdonképpen, de persze ki tudja, talán még főzni is tudtak annak idején.
Hát igen - mondja kicsit megenyhülve - elmentek. Van, aki külföldre, más meg máshová, én itt voltam tavaly is, de most már én is csak beugró vagyok.
Így már érthető, egy hagyományos, korrekt klasszikus vendéglővel kevesebb. Annyit tudok tenni, hogy gonosz digitális eszköztáram segítségével plusz egy kijózanító tippel segítem a szomszédba rövidesen érkező vizes VB közönségét, persze kérdés majd, hogy ki veszi ezt észre. Szerintem ne zavarjuk a Kisbojtárt mostanában felesleges jelenlétünkkel, majd talán felébrednek egyszer a gasztroforradalom kürtjét meghallva, és a Trend fénymásolt étlap mögé esetleg kerül majd némi tartalom is.
Utolsó kommentek