Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Mitiszol? Ezeket.

2017.11.19. 15:11 stillman

A Mitiszol fesztivál első percében ki vagyok billentve, amikor a korlátolt agyam szerint borkóstoláshoz elképzelt talpas pohár helyett kapok egy nem talpast. Felvállalva tudatlanságomat vissza is kérdezek, hogy ez milyen pohár, és már-már hozzátenném, hogy deéntalpaspoharaaatakarook, viszont nagyon kedvesen megnyugtatnak, hogy tulajdonképpen ez is egy borospohár. Amúgy én az a fajta a nyomasztó alak vagyok, aki műanyag- vagy vizespohárból, sőt még bögréből sem képes bort inni, meg akinek a fazékból finomabb a paprikás krumpli, szóval igenis számít, miből eszik és iszik.

img_9835.JPG

Végső soron hamar túllépek ezen a kérdésen, meggyőztek.

 

Előrántom az okostelefonom jegyzettömbjét és hatalmas tudatosságot mímelve, majd ennek köszönhetően egész sikeresen alkalmazva is, nekilátok a kóstolásnak. 

img_9820.JPG

Elsőként Wetzer pultjához lépek, "ez lesz a nyitó borom" - kezdem, mintegy hangsúlyt adva a tételnek, a borászt ez nem különösebben hatja meg, de készségesen kitölti a 2015-ös kékfrankos indító adagot. Erős kezdés, komplex, kicsit kellemesen csíp is, az alkoholt is érzem benne, de csak amennyire szükséges. Tudatosságom jeleként ki is öntöm a többit, jöhet a következő mutatvány, Pinot Noir 2016, elsőre számomra barátságtalan és zöldes hatás, de nem egyszerű ez a világ, tudom. Közben társaság érkezik a borászhoz, akiknek megörül, jó látni, hogy tud ilyen jókedvű is lenni. Továbblépek, megköszönve a kellemes indítást. 

 

A Weninger pincészet éppen kereskedelmi jellegű tárgyalásban van, így az üres pohárral tolakodó vendégek igyekeznek visszafogott nyomatékkal jelezni, hogy hát izé, egy kicsit megkóstolhatjuk-e az itt lévő tételeket. Mielőtt a jövő évre vonatkozó teljes disztribuciót letárgyalják, hozzájutok a Hochacker osztrák kékfrankoshoz, na, ez egészen kiváló, könnyen iható, barátságos, ne várjunk tőlem nagy szavakat, ez még csak a ráhangolódás. 

img_9823.jpg

Weingut Eymann következik, először egy Riesling Extra brut habzóbort kóstolok, amelyben finoman érződik a szőlő savanykássága, majd jöhet a Riesling Classic, amely aranyló zuhatagként hatol át a torkomon, fejemen, ereimen, csillogó és mégis vagány.

 

A mellettünk lévő pultnál indul az ittas férfihumor: 
“A rozé a legjobb
A Rozi vagy a rozé?”

Később a miniszoknyáról beszélgetnek, mindenkiben kinyit valamit az ilyen kellemes és minőségi borozás.
img_9827.JPG

Wassman felé somfordálok, amúgy simán labdába rúghatok erre, mert az én nevem meg Weinstock eredetileg (legalábbis a nagyapámé), de az ilyen információkat amúgy is csak már nagyon sok tétel után szoktam - általában kéretlenül - közölni. Szóval, itt kapok egy portugieser rozé nyers pezsgőt, tényleg buja egy tétel, nem csodálom, hogy beindította az előző csapatot.
- Jó napot, fehérbora van? - kérdezi egy vendég.
- Rozé pezsgő, az majdnem fehér - válaszolja rutinnal a borász.

 

Az óvatosság jegyében elmondom, hogy most nem kóstolnám végig az összeset, de még egy valamit még kipróbálnék: rám néz, majd magabiztosan ad egy kis cabernet franc 2014-et, úgy érzem hirtelen túl nagyot ugrottam, de nem baj, nincs itt semmi kijelölt sor, lehet nyugodtan ugrálni. A nyomatékosság hangsúlyt ad a bornak, mintha kiolvasta volna a szemeimből, hogy a cabernet franc úgy általában a kedvenc szőlőfajtám. 

Von Beőthy következik, 2013-as szürkebaráttal indulunk, savak, nem magas az alkohol, azt mondja így nagyon nehéz elkészíteni, ezzel dolgozik a legtöbbet. 

Ezután jöhet az ígéretes nevű Glamour, Chenin blanc nevű szőlőfajta, az országban egyedül ő csinálja, benne se volt a fajtajegyzékben, mondja.  

Három elittasodott vendég érkezik újfent, bekérdeznek:

- a “Glamour az cuvée?” 
- Nem, csak a jegyzékben - válaszolja von Beőthy. 
- Héjjon áztatott? - kérdezik ordítva.
- Nem, akkor vörös lenne. - válaszol kedvesen.

Közben még hallom a "beltartalom!" kiáltásokat, meg, hogy "az a baj, hogy annyira lejáratták már a szürkebarátot!". végül megkóstolják a chenon blanc-t:
- Chenon blanc... áh Dél-Afrika!
- Nem, ez Franciaorszag.

img_9828.JPG

Szecskő Tamáshoz érkezem, óriási papírrepülők társaságában álldogálnak a borok, kezdjük a Zöldveltelinivel, nem mondom, hogy barátságos, nagyon karakteres, egres ugrik be, és valahogy olyan jó értelemben vett zsírosság, hirtelen telítődöm is, ez a bor maga a teljesség, nem is fér el mellé sokminden más, akár haza is mehetnék most. Nagyon komplex, kicsit olyan érzésem támad, mintha valami nagyon finom tepertőből bekajáltam volna hirtelen, de lehet, hogy ez a pár tétel is már kicsit sok volt, amit eddig fogyasztottam. Jöhet a Pinot Gris, gyöngyök, kristály, barátságosabb jóval, mint az előző, gyönyörű borok.

 

“- egy turcsit szeretnék koscsizni - 
- köszcsi” - hallom hirtelen.

 

Tudom, hogy csak poén volt, de minden poénnak van alapja. 
A turanra még én is visszajövök, ígérem, de azt hiszem most eszem egy falatot.

 

Örülök, hogy nem csak egyféle, sőt nagyon komoly és nagyon sokféle ételek közül lehet választani, ráadásul önmagában is megállná a helyét mindegyik koncepció. 

 

Mielőtt elindulnék azonban, úgy érzem, hogy még belefér a Szászi birtok.
2017 Ottonel muskotályát kapom, hát öö, a muskotállyal borzasztó előítéleteim és ellenérzéseim vannak, teljesen szubjektív tudom. Rettenetesnek érzem az illatát (saját korlátok stb.), de inkább a kihívás pozitív oldalára koncentrálok. Ízre is marad a kihívás, de elmarad végül a muskotályhoz képzeletben várt primitív hatás - nagyon ki kell lépni megint a komfortzónámból, a tudatosság cseppet sem oldódik, sőt, pechemre minél többet iszom, annál jobban és pontosabban érzem a borokat, ez mondjuk közismert tény (még mielőtt kigolyóztam volna magam a borszakmából).

Itt egyébként különösen figyelnek arra, hogy megfelelő hőmérsékleten kínálják a borokat, máshol azért kint marad egy-egy fehérboros palack a pulton. 



Szentgyörgyhegyi olaszrizlinggel fojtom le végül az előző tételt és haladok tovább.
Egészen mézes illat kezd megjelenni útközben a magammal hozott olaszrizlingből.

img_9832.JPG

Strekov pultnál kínálnak tovább, ahol a Créme#1, szlovák nemesítésű italt kóstolom, igen sárgás minden itt, “amúgy minden info a palackon van” - hallom, bennem erre érlelődik egy válasz, amiből újra konstatálom, hogy egy kis pihenő és néhány falat tényleg nem ártana most már. Zöldfűszerek kavalkádja omlik ki a borból, majd leginkább a kapornál állapodik meg, olyan pontosan érzem, hogy szinte büszke vagyok magamra (távol álljon tőlem az ilyesmi). 
Tramini-jellegű. Devin (Dévény) - teszi hozzá. 



A Somlói Apátsági pince pultja mellett elhaladva indulok a büféhez, itt a pufi mellényes fotósok áthatolhatatlan akadályt képeznek előttem, meglepetésemre a borász észrevesz és kapok is azonnal a 2015-ös furmintból, és bár a furmint botrányt jóval korábban, 2012-ben sikerült kirobbantani tudatlan és megalapozatlannak ítélt véleményemmel, most így hirtelen megint nincsenek szalonképes asszociációim, holott azóta igenis megbarátkoztam a szőlőfajtával, sőt aktív vásárlója is vagyok. 



Óriási ívet teszek az ételek felé, mert különben jön az újabb botrány, de tessék most meg itt van egy jópofa impulzus, ezt mégis meg kell nézni,  

Kékhegy - ellenőrzött ökológiai birtok, 
"Ami úrrá tesz" 2016 cserszegi fűszeres-traminijéről a régi osztálykirándulások jutnak eszembe, de inkább pozitívan. A bor elnevezését most nem firtatom. Kapok egy zöldveltelinit útravalóként, ami igencsak zöld, de az a helyzet, hogy még csak egy éves, és majd csak egy év múlva lesz ideális, na majd akkor újrapróbáljuk. Az osztálykirándulás asszociáció kiegészül az első környezetismeret órával, amikor kinyitottam a csodálatos és színes tankönyvet és megcsapott a finom, azóta is imádott nyomdafesték illata a fényes papíron. 



A Szob - malomkert pultjánál a választék húsos vagy sajtos tál, az enyhén tántorgó vendégek türelmesen álldogálnak, a túlterhelt csapat igyekszik felvenni a ritmust, maradok a sajt tálnál, nagyon jó választás volt és hozzá még inkább az útba eső Barta pince aszúja, amit először meggondolatlanságnak érzek magamtól, de később rájövök, hogy csodálatos összhangot teremtettem vele a sajtokkal. 

img_9838.JPG

Most már csak néhány tételre marad időm, Ráspi pultjánál dé ja vu érzésem van, itt mindig ez megy, amint nő jelenik meg a pultjánál, repkednek az óriástréfák. Most az Electus 2012 ("erectus" teszi hozzá) nyitja épp, minden más elfogyott, kékfrankos még van. Kezd elharapózni a buli, körülöttem is ordítanak. “Gyere, akkor magömléssel kezdjük a szexet”, majd utána a "de ezt dekantálni kéne" felvetésre jön, hogy "a szájában dekantálja". 

 

És akkor meglátom a Póstát, nem tarthatom magamban életem egyik legjobb borélményét jónéhány éve már, a híres cabernet franc vakteszt, de szomorúság, hogy itt most az aktuális cabernet franc elfogyott, és csak merlot 2013 van, de ez is finom és vad, savas és csíp viccesen. 

 

Ugrok párat, és ahová nem férek oda, ott már nem erőlködöm, akikre még kíváncsi vagyok az mindenképpen a Csobánci Bormanufaktúra. Kékfrankos 2013-at kóstolok, tartály minta, elsőre selymes és érdekes, szerintem jó ötlet lesz palackozni. Van valami furcsa íz is, amit nem tudok beazonosítani, de hallom közben, hogy "meszes", "mint, amikor egy felújított házba bemész", igaza van, bár nagyokat szürcsöl, hogy nem tudom én ezt megszokni sajnos. Ezután jön a Borostyán, nem tehetek róla valami jó illatú kézmosó folyadék ugrik be, de a gyantás lesz a jó szó, meg az, hogy illó, meg az is, hogy az nem baj egyáltalán. "Nem akarok szürkebarátot, mert az kommersz" - hallom még, meg, hogy kései szüret.


Távozóban újra a büfésor felé veszem az irányt, kirendelek mindent, amire kíváncsi voltam még, még ha csak kóstolás erejéig is, az Élő bolygó farm, Pipacs pékség, Házikó, egyébként nagyon ötletes, gyönyörű pultokkal jöttek és finom minden.  

img_9814.JPG

img_9816.JPG

Nagyon jó rendezvény volt, okosan felépített, nagyon jó minőségű ételekkel és italokkal, rég éreztem ennyire jól magam egy boros eseményen (höhö). 

Szólj hozzá!

Címkék: fesztivál bor borkóstoló mitiszol

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr7213311017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.