Milyen szép tud lenni, hogy kőbányán kőbányai úti kínai piacon eszed a legjobb pho levest az emeleten, és, hogy mennyire menő alapanyagokat lehet beszerezni csak bele kell fúrnod magad a kínai piac mélyébe. 

Ezen a téren még kezdőnek bizonyultam, de azt gondoltam a kőbányai piacon álló sokat bizonyított Wang mester konyhájával túl nagyot nem hibázhatok. Hát óriásit tévedtem.

Jéghideg az étterem, jól van, majd visszaveszem a kabátot, ezen ne akadjunk már fenn az elkényelmesedett mindenit neki. Röptében érkezik az étlappal a szemüveges-farmeros kínai pincér, kikérjük az ételt "ennyiiii?" igen, egy előétel és két főfogás nem elég? Kétféle teát kérnénk, de akkor meg "két kancsóóó??" kérdezi énekelve, vagyis furán intonálva, mire elszégyelljük magunkat, "nem, egy kancsó elég lesz"! És már érzem, hogy megnyugodott mindenki. 

Visszajön: és köret? Jó, legyen egy rizs. 

Körülbelül 38 perc eltelte után, és miután az utánunk érkező asztalnak kivitték az italokat, jelzem, hogy a teát megkaphatnánk-e. "Készül a meleg víz" - válaszolja. "Sajnos nincs meleg víz, elnézést". Semmi gond, bár nem teljesen értem, hogy mi tud készülni egy meleg vízen ennyi ideig. Főleg azért esne jól a tea, mert tényleg szét lehet fagyni az étteremben. Nemsokára megérkezik a tea, a felét ugyan melléönti, miközben kitölti a két csészébe, majd odabassza a csészém közvetlen közelébe, úgyhogy amikor odanyúlok pont megégetem magam, ez tanítani való volt.

Érkezik a tavaszi tekerecs körülbelül 40 perc után, a tizenöt évvel ezelőtti első tavaszi tekercsekre emlékeztet, kb. 3 x 1 cm-es nagyságú, komolyan ilyen pici tavaszi tekercset még soha nem láttam, az egész valahogy nagyon béna. Ha újabban egyes menő helyeken nem ettem volna nagyon finomakat, akkor talán még elhinném, hogy ez nem rossz. 

Az édes-savanyú sertésoldalast is lerakja, köret sehol, bár én nem igényelném, ő kérdezte, hogy kérünk-e. Megkóstolom, egyrészt kihűlt, másrészt száraz, rágós, ezt várnám a legkevésbé egy Wangnál. 

Kihozzák a sült zellert, ami unalmas, fantáziátlan, egy átlátszó lében tocsogó üres zellerből és 3 szelet piros kaliforniai paprikából és némi kesudióból áll. Semmilyen, de mondjuk nem kifejezetten rossz. 

Az ételeket már nagyrészt megesszük, amikor jön a rizs, mindegy még éppen mellé tudjuk társítani. Később érkezik egy újabb tál rizs, de leginkább azért, mert az előzőről elfelejtették, hogy kihozták-e, egyébként eddigre már szinte befejeztük mindkét fogást. Katasztrófa az egész.

A sertésoldalason egész végig morgolódom, megfordul a fejemben, hogy visszaküldöm, akkora csalódás, de már látom magam előtt az ál-értetlenséget, és nincs semmi kedvem a procedúrához.

Természetesen a számla teszi fel az íre a pontot, majdnem 7 ezer forintot fizetünk két elcseszett főfogásért és egy előételért, ami szintén nem volt jó.

Ritka az ilyen, hogy ilyen szintű összhangban borzalmas minden: a szerviz, minden egyes étel és végül az ár.