Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Macaron, az értékközvetítő szimbólum

2018.02.25. 18:14 stillman

Mivel erősen érintett vagyok a témában, nem minősítem a pár éve tartó magyar macaron trendet.

Úgy érzem képes vagyok leválasztani személyes bevonódásomtól, ezért véleményt mégiscsak merek mondani az előttünk álló újabb Macaron Napról, ami március 20-án lesz, ahogy mindenhol a nagyvilágon.

dsc_1127_72.jpgZazzi Cukrászda macaronok - továbbra is az egyik legjobb szerintünk az országban
Fotó: Baglyas Erika, DOT for You / Macaron Nap

Szóval a macaron szerintem eredeti formájában és filozófiájában egy jó dolog. Ami miatt sokaknak mégis vegyes érzései vannak vele kapcsolatban, hát mint a legtöbb divat esetében: a túlzások és torzítások sajátos példái. Talán emlékszünk a "makarón kapható" cukrászda bejárat feliratra, ilyen és ehhez hasonló próbálkozások keretében ehetetlen, kiszáradt tojásfehérjeporból készült szörnyszülötteket kínáltak bizonyos meg nem értett cukrászdák. Talán ez egy kényszerű velejárója minden társadalmi trendkövetésnek, hogy sokan próbálnak - nem feltétlenül rosszindulatból - rácsatlakozni, több eladást, nagyobb üzleti sikert remélnek, mert a nap végén ugye azt kell nézni, sőt akár napközben is, hogy mi az, ami eladható. 

 

Márpedig ha valamiért sorban állnak, látványosan megőrülnek, akkor az valószínűleg egy jól eladható dolog. Ami érdekes ugyanakkor ebben az esetben, hogy a macaron nem egy olcsó mulatság. Egy darab macaron nem nagyobb egy pogácsánál, vagy akár egy kilós aprósütemény egy-egy darabjánál, mégis elképesztő pénzeket kérhetnek érte. Sokakat ez eltántorít, értetlenül csóválják a fejüket, mi az e marhaság? Már megint a lehúzás. 

 

Na, de aki megérti a macaron lényegét és veszi a fáradtságot, hogy beszerzi hozzá a szükséges alapanyagot, nem, nem köt közben kompromisszumot, nem nézi, hogyan jöhetne ki okosba és gazdaságosabban, hanem beleteszi a méregdrága, értékes, valódi csokoládét, gyümölcspürét vagy bármilyen ganache anyagot, ezen kívül képes arra, hogy odafigyeljen, megérti, hogy itt nincs mozgástér, egyszerűen be kell tartani az előírásokat, a technológiát és a receptet, mert különben nem fog sikerülni, na akkor viszont igazán komoly íz, állag, szín és ezek komplex hatásából eredő különleges élményben lehet része. 

 

Kérdés, mennyire akarunk ilyen élményeket. Én valamiért azt gondolom nagyon is akarunk, de persze biztosan vannak, akik nem így gondolják.

 

A trendek velejárója ugyanakkor, hogy kikerülnek úgynevezett éllovasok, olyanok, akik kétségkívül a legjobbak, nap mint nap azon dolgoznak, hogy igazán jót csináljanak, bizonyítanak, egyszer sem, vagy alig hibáznak, életük részévé, központi elemévé válik, hogy finom macaront készítsenek, kreativitásukat teljes mélységében ebben élik ki. Rögzül a nevük, hozzájuk kell menni, ha jó macaront akarunk. Nehéz az ilyen bálványokat aztán megkérdőjelezni, hiszen a rájuk épülő, általában igen ügyes marketing gépezet is segíti őket, nagyon helyesen. 

 

Mégis fontos mindig kétkedni és mindig új utakat, új kezdeményezéseket keresni, fontos megismerni a feltörekvőket, a friss, esetleg még kevésbé ismert műhelyeket, cukrászokat, megszállottakat. 

 

A macaronnak nem véletlenül van saját, nemzetközi napja, méghozzá Párizsban és New Yorkban olyan szellemiségben zajlik, ami kevés gasztronómiai termékről mondható el. Tényleg egy életfilozófia, egy értékrend, talán van benne egy elismert, elfogadott luxus elem is, ami miatt viszont kiváló közege bármilyen jótékonysági akciónak is. Legalábbis az olyan országokban, ahol a jótékonyság értéket jelent. Mostanában Magyarországon is nagyon sok pozitív és eredményes ilyen típusú kezdeményezést láthattunk. 

 

A macaron nemzetközi napját néhány éve már Magyarországon is ünnepeljük, és elmondhatjuk, hogy hazánk is megértette ennek a sajátos kis értékhordozónak a lényegét, legalábbis egy réteg biztosan. Hat rájuk, értik és szeretik. És persze hajlandóak is megfizetni. Aki pedig jót is evett már itthon, az különösen szerencsés. 

 

A Macaron Nap minden évben igyekszik felvonultatni azokat, akik fontosnak tartják, hogy megmutassák magukat, szeretik saját berkeiken kívül is közvvetíteni, átadni a macaron-értéket. Legyenek kicsik vagy nagyok, ismertek vagy sem, érdemes megnézni mi folyik a házuk táján, főleg ha elhoznak nekünk egy helyszínre összegyűjtve többet is. 

 

Bővebben a Macaron Nap rendezvényről a weboldalukon olvashattok. 
Idén a Tesla Budapestben lesz, március 20-án délután 3 órától este 7 óráig. 

 

Szerintem érdemes ellátogatni és magunkba szívni néhány órán keresztül a gasztronómia területén az egyik legfontosabb értékközvetítő szimbólum kultúráját. Átélni, örömet okozni magunknak, és osztozni mások örömében, és persze segíteni azoknak, akik rászorulnak. 

5 komment

Címkék: macaron macaron day macaronnap

Jó napot, értenek ahhoz, amit árulnak? Nem.

2018.02.13. 22:14 stillman

Sok éve tudatosan táplálkozom, szeretem a diéta boltokat, az első bioboltok eszetlen összegeket költő törzsvásárlója voltam. Persze lehet, hogy jobban vonzott az, hogy irreális pénzeket fizethetek ki különböző ismeretlen élelmiszerekre. Ez a szokásom egyébként a mai napig megmaradt. 

 eh-4_web.jpg

Amióta azonban őrületes méreteket öltöttek a különböző diéta irányzatok, hóbortok, szélhámosságok és konkrét hazugságok, valamint kifejezetten káros szokások, egy kicsit azért gyanakodva nézek ezekre az üzletekre.

 

Tömeghisztériaszerű létjogosultságukat mutatja, hogy nyílt is itt a közelben egy szupermarketméretű diétabolt, a szomszédos CBA azonnal kihalt mellette (bár lehet, hogy ez még előtte történt, mondjuk senki nem sajnálta az biztos), benne hatalmas sorokon ilyen-olyan proteinbarok, alternatív lisztek minden mennyiségben, teák, zabpelyhek, köles, egy modernkori mondókát is írhatunk belőle: "lisztek, tészták, köretek (tönköly, alakor, zab, rozs, árpa, barnarizs, lenmag), aszalmányok (szilva, sárgabarack), italok (szilva, zöldség), pehelyek (sicc!), korpa, búzacsíra, olajok (lenmag, máriatövis), snackek (tönköly, alakor, zab, rozs), zabszeletek, teák, őrlemények, cseppek/tiktúrák" (forrás: Diéta Life Market) és miegymás, köles, hajdina, cirok, amaránt, quinoa és sok-sok gyönyörűség, nem lehet megközelítőleg sem érzékeltetni a választékot. 

 

A hűtőhöz érve tetten érhető ugyanakkor egyfajta megélhetési jelleg is, itt ugyanis Cserpes joghurtok, (cseppet sem diétás) túró rudi, és minden, mi szem szájnak ingere, egyfajta bűnös kánaán blokk, hogy lásd mihez képest eszed inkább a paleo Hideg Nyalatot, a szintén paleó zserbókat (ami amúgy pont ugyanúgy hízlal, mint az igazi, tudom-tudom akkor nem hízlal, ha amúgy 100%-ig paleózol és tartasz mindent), és ami a legdurvább: egy teljes pult igazinak tűnő süteményekből, komolyan ezeket a legelvadultabb falási rohamomban sem kívánnám meg egyiket sem, de tudom ez megint olyan problémakör, hogy nem tudok az évek óta nélkülöző cukormentesen és mindenmentesen élők fejével gondolkodni, ahogy a vegánok szemével sem tudtam nézni a vágyott hamburgert és hotdogot.  

 

Olyan elképesztő élelmiszerek vannak az üzletben, amelyek fogyasztását egyébként én a jogosítványhoz hasonló elővizsgához kötném, egyfajta független evő igazolvány annak, aki nem hisz a tömegétkeztetésben, és az életszerű élelmiszerekben sem, hanem bevállalja, hogy ő tudja miből mennyit kell, jöhet a rostanyag, és a csökkentett szénhidrát, és persze a magas fehérjetartalom ez utóbbi a legerősebb húzó minőségi jelző errefelé, mint díszzászló lebeg minden oszlop felett. Arról persze fogalmuk sincs, hogy ez nem feltétlenül előnyös mindenkinek, de egyébként a többi furcsa kreálmány is egészen ijesztő összetevőkkel bír, például a lenmaglisztes paleó tésztában 60 gramm fehérje van, nem tudom mond-e ez valakinek valamit (nagyon sok), nekem például azonnal (nem tudatos, hanem ösztönös) hányingerem lesz a maglisztes álkenyerek ízétől, sőt iszonyatos hascsikarást is okoznak ezek az őrületes fehérjemennyiségek.

 

Ez itt nem igazán "diéta", sőt "DIÉTA" bolt, hanem ez a "DIVATOS DIÉTÁK" boltja. Ugyanis van olyan étrend is, csak szólok, ami például szintén diéta, de ugye nemhogy nem fehérjegazdag, hanem fehérjeszegény. Elárulom, ez igen sok embert érint az országban. Na most, jelenleg azok az emberek, akik a kevésbé felkapott diétákat kénytelenek követni valami egészen elképesztően undorító és nagyon drága szénhidráttöppedvényt kapnak egy darab konkrét boltban (csak egy ilyen van), amit a magyar kórházak rothadó-szürke folyosóin külön kérvény benyújtása esetén elsuttognak bizalmasan az orvosok mellett szolgáló úgynevezett dietetikusok. Ezek azok a dietetikusok, akiktől kapsz egy olyan étrendet, amely szerint végy egy deka párizsit, meg ömlesztett sajtot, vegetáshamisgulyást, vagy margarinos abonettet...  Olyan dolgokat írnak össze, amelyeket még csak élelmiszernek sem lenne szabad nevezni, nemhogy beteg embereknek felírni, tulajdonképpen válogatott ipari szemétlistát kapunk szeretettel a magyar dietetikai tudomány (?) jegyében. 

 

Érdemes rákérdezni azért, de én előre megmondom a választ a menő diéta boltokban sincs fogalmuk az eladóknak, hogy mit árulnak, semmit nem ismernek, elképzelésük sincs, hogy mi ez a sok nemmargarin és nemvegeta, a nempárizsit nem írom le, mert a szója sokmindenre képes, és a vegán étrend is ugye igen kreatív túlkapásokat tud produkálni. 

 

Azért én ma megtettem és megkérdeztem:

- Van esetleg önöknél táplálkozás szakértő?
- Nincs. - jött a határozott válasz.
- És valaki, aki ért ezekhez a termékekhez, amiket árulnak?
- Az sincs. 

 

Semmi gond, már megszoktuk.

 

Hát, ha jobb nincs tömjük csak magunkba addig is a xilitet, eritritret, szukralózt, maltitolt - majd egyszer csak megmondják jó volt-e. Ha nem, akkor meg: így jártunk. 

3 komment

Címkék: diéta trend

A gyilkos nokedliszaggató

2018.01.27. 09:21 stillman

Szeretek kis dolgokból nagyot csinálni, és persze fordítva. 

Nekem már az is gyanús volt, hogy túl kedvesek voltak a boltban.

Egy emberként álltak mögöttem az ügyben, az eladó és egy beszédes kedvű vevő is.

 

Ezzel sikerülni fog! - mondták.

Nem lehet elrontani, 2 perc! - tette hozzá magabiztosan egy másik férfivevő.

 nokedliszaggato.jpgtudom, hogy gnocchisnak tűnik inkább - de jó nokedlinek is

Nem tántorított el az ára sem, ez ennyi.

Jó, 3900 forint egy nokedliszaggatóért szerintem is erős, de a Lehel piacon a földön tornyosuló hamisedényes néninél is pont ennyi volt. Ott még sokkot kaptam, de mára kihevertem. 

 

Nem lehet elrontani, nem lehet elrontani - mantráztam magamban egész úton hazafelé.

Egy kicsit kezdtem kifutni az időből, a vendégek 7-re jönnek.

Hm, és mi lenne, ha mégiscsak csavartcső tésztát készítenék, amit a sparos bácsi olyan kedvesen ajánlott.

Ez a legjobb a paprikáscsirkéhez! - mondta. 

Nem, nem futamodhatok meg. Már épp előkerestem a múltkor gyalázott nokedlis (előrebocsátom, valamint utólag megkövetem: valójában tökéletes) receptet, amikor rájöttem, hogy háhá, tegnap a palacsintatészta keverésnél elfogyott a liszt, háhá, ha akarnék se tudnék nokedlit csinálni, háhá...

 

Közben néha ránéztem az új, azóta gyorsan el is mosott nokedliszaggatóra... (Nem lehet elrontani...).

 

Nem baj, fiam, te majd legközelebb leszel kipróbálva, amikor ráérek a fél délutánt nokedlitésztában fürödve tölteni. Azzal ki is főztem a tésztát, készen álltam, megterítettem.

 

19 óra, de csak nem jönnek. Ilyenkor ez gyanús, mert volt már, hogy elkeveredtek és például a másnapot írták a naptárjukba (amerikaiak... jellemző), úgyhogy ismételhettem meg a vacsorát, persze mindkettőt kifizették, mert ez egy korrekt platform. Mindegy, csekkolom gyorsan az alkalmazásban, semmi lemondás, semmi félreértés.

Viszont éles szemem kiszúrta, hogy ez a vacsora most nem 19 órakor, hanem 20 órakor kezdődik. 

 

Na, akkor most nyertem egy órát. (Nem lehet elrontani...) A sors keze... 

 

Becsületem úgy kívánta, hogy akkor nincs más hátra, a nokedliszaggatás jön. Lemegyek lisztért, meg ásványvízért, abból sosem elég. Nem úgy a lisztből, ugye.

 

Elő tehát a recepttel ismét! Napok óta a fantasztikus, titkos és bomba forrásból beszerzett tojásaimmal dicsekedek (és jogosan!) egyszerűen minden teljesen más minőségű lesz tőle, de ez most csak az enyém, van is belőle 18, vagyis már csak 14, mert amikor tehetem tojást zabálok újabban. A palacsinta is elképesztő lett amúgy tőle. 

tojas1.jpg

Egy perc alatt kikeverem a tésztát, már felraktam a vizet forrni, ráhelyezem a Nokedliszaggatót, beleöntöm a tésztát a keretbe, ahogy a recept írja, és valóban kérem, a nokedli gyakorlatilag saját magát szaggatja ki, egyenletesen belekúszik a vízbe, gyönyörűen, majd 2 perc alatt feljön a víz tetejére és nincs más dolgom, mint leszűrni.  nokedli.jpg

Nem lehetett elrontani, mondjuk a nyúlóstésztás izéket elmosni sem, főleg, hogy most érkezik a sorsfordító pillanat: a nokedliszaggató - miközben próbálom elmosni - lecsap és úgy elvágja a kisujjamat, hogy a 8-ig hátralévő időt teljes mélységében a vérzés elállításával töltöm.

 

Gyakorlatilag 20 perc kell, elsősegély-tudásom a múlt homályába veszett, zsebkendőt szorítok, letapasztom, mindent átvérez, most akkor vérbefagyva fogadjam a vendégeket? 

 

Ráadásul egy nokedliszaggató által? 

 

Woody Allen nagyon irigy lenne most.

#metoo

 

Mondjuk a nokedlil viszont sikerült. De azt miért nem mondta senki, hogy óvatosan a nokedliszaggatóval!

 

Félek, ez egy olyan sztori lesz, mint az első Monty Python részben, amikor megtalálták a világ legjobb viccét és mindenki, aki elolvasta meghalt a nevetéstől. Ehhez a nokedliszaggatóhoz szerintem bárki hozzányúl majd a jövőben, azonnal elvágja a kezét.

 

(Ugyanitt gyilkos konyhai eszközök forgalmazása által okozott sérülések ügyében szakavatott ügyvédek jelentkezését is köszönettel veszem.) 

Szólj hozzá!

Címkék: recept nokedli lakásétterem vizeat

Ál-menő kínai konyha a piacon

2018.01.10. 09:52 stillman

Milyen szép tud lenni, hogy kőbányán kőbányai úti kínai piacon eszed a legjobb pho levest az emeleten, és, hogy mennyire menő alapanyagokat lehet beszerezni csak bele kell fúrnod magad a kínai piac mélyébe. 

Ezen a téren még kezdőnek bizonyultam, de azt gondoltam a kőbányai piacon álló sokat bizonyított Wang mester konyhájával túl nagyot nem hibázhatok. Hát óriásit tévedtem.

 

Jéghideg az étterem, jól van, majd visszaveszem a kabátot, ezen ne akadjunk már fenn az elkényelmesedett mindenit neki. Röptében érkezik az étlappal a szemüveges-farmeros kínai pincér, kikérjük az ételt "ennyiiii?" igen, egy előétel és két főfogás nem elég? Kétféle teát kérnénk, de akkor meg "két kancsóóó??" kérdezi énekelve, vagyis furán intonálva, mire elszégyelljük magunkat, "nem, egy kancsó elég lesz"! És már érzem, hogy megnyugodott mindenki. 

Visszajön: és köret? Jó, legyen egy rizs. 

 

Körülbelül 38 perc eltelte után, és miután az utánunk érkező asztalnak kivitték az italokat, jelzem, hogy a teát megkaphatnánk-e. "Készül a meleg víz" - válaszolja. "Sajnos nincs meleg víz, elnézést". Semmi gond, bár nem teljesen értem, hogy mi tud készülni egy meleg vízen ennyi ideig. Főleg azért esne jól a tea, mert tényleg szét lehet fagyni az étteremben. Nemsokára megérkezik a tea, a felét ugyan melléönti, miközben kitölti a két csészébe, majd odabassza a csészém közvetlen közelébe, úgyhogy amikor odanyúlok pont megégetem magam, ez tanítani való volt.

 

Érkezik a tavaszi tekerecs körülbelül 40 perc után, a tizenöt évvel ezelőtti első tavaszi tekercsekre emlékeztet, kb. 3 x 1 cm-es nagyságú, komolyan ilyen pici tavaszi tekercset még soha nem láttam, az egész valahogy nagyon béna. Ha újabban egyes menő helyeken nem ettem volna nagyon finomakat, akkor talán még elhinném, hogy ez nem rossz. 

 

Az édes-savanyú sertésoldalast is lerakja, köret sehol, bár én nem igényelném, ő kérdezte, hogy kérünk-e. Megkóstolom, egyrészt kihűlt, másrészt száraz, rágós, ezt várnám a legkevésbé egy Wangnál. 

 

Kihozzák a sült zellert, ami unalmas, fantáziátlan, egy átlátszó lében tocsogó üres zellerből és 3 szelet piros kaliforniai paprikából és némi kesudióból áll. Semmilyen, de mondjuk nem kifejezetten rossz. 

img_1299.JPG

Az ételeket már nagyrészt megesszük, amikor jön a rizs, mindegy még éppen mellé tudjuk társítani. Később érkezik egy újabb tál rizs, de leginkább azért, mert az előzőről elfelejtették, hogy kihozták-e, egyébként eddigre már szinte befejeztük mindkét fogást. Katasztrófa az egész.

 

A sertésoldalason egész végig morgolódom, megfordul a fejemben, hogy visszaküldöm, akkora csalódás, de már látom magam előtt az ál-értetlenséget, és nincs semmi kedvem a procedúrához.

 

Természetesen a számla teszi fel az íre a pontot, majdnem 7 ezer forintot fizetünk két elcseszett főfogásért és egy előételért, ami szintén nem volt jó.

 

Ritka az ilyen, hogy ilyen szintű összhangban borzalmas minden: a szerviz, minden egyes étel és végül az ár. 

 

25 komment

Címkék: kínai Wang mester

Rosé csirkéző az Astoriánál

2018.01.04. 17:45 stillman

Most az egyszer lehet, hogy megállja a helyét bármilyen áldozathibáztatás: minek mentél oda?

 wienerwald-rantottcsirke-astoria-budapest.JPG

 

Tényleg, minek? 

 

Hát mert az Astoria környékén néhányszor elmentem mellette és megtetszett. Na, nem a helyszín, mert az szörnyű: "letisztult" fehér, világos hangulat (amit utálok, leginkább egy fogászati rendelő ugrik be az ilyen helyekről), béna kilencvenes évek elejei dekoráció. Egyéb módon meggyőztek: csirke, tradicionális fűszerezés, krumplisaláta, azt gondoltam, hogy jó. Meg hát a német minőségbe vetett vak bizalom, eleve nem csinálnak rosszat, bármi is legyen az, és ha már megalkották, ráadásul barbár országunkban is megjelennek, akkor talán ellenőrzik időnként. Hozzáteszem a Nordsee franchise első magyarországi üzlete ezt az elméletet már megcáfolta, a Westend alsó szintjén nyílt Nordsee ugyanis tragikusnak bizonyult a Bécsben megszokott minőséghez képest.

 

Azt mondják magukról:

 

„A Wienerwald 1955-ös müncheni alapítása óta egyet jelent a válogatott alapanyagok frissességével és minőségével. A grillezett csirkék hozzáadott zsír nélkül készülnek tradicionális, egyedi összeállítású fűszerkeverékek és pácok felhasználásával. A klasszikus panírozott csirkerészek kedvelői is megtalálják a nekik megfelelő ízharmóniákat. Most még finomabbak, mint valaha.”

 

Az üzlet üres, semmi nincs a pultban, néhány szánalmas saláta, káposztasaláta (értsd fehér káposzta feldarabolva), a bajor burgonyasaláta elfogyott, „petrezselymes burgonya van vagy hasáb”, két árva csirke forog a hátsó rudakon „az még 20-25 perc”... És miből állna, ha úgy tennétek fel a csirkéket, hogy folyamatosan legyen? Nem, ez nehéz. És mit lehet akkor választani? „Hát van rántott csirkecomb kétdarabos meg négydarabos.” Jó, akkor azt kérnék. Utólag már értem a néma fohászt felém, ahogy próbálja agyhullámokon keresztül az értésemre adni: "menekülj innen, nem lesz itt jó neked".. De nem veszem a jeleket.

"Az 5 perc kb." - mondja végül, rendben, mondom én. Az áron egy kicsit megütközöm: 1700 forint. Két darab csirkecomb és egy adag petrezselymes burgonya.

 

Leülök gyanakodva, vesztőhelyen érzem magam, de tudom, hogy végig kell csinálnom. Látom, ahogy hátraszólnak a konyhába, hirtelen ilyen Waczak szálló érzésem lesz a hangok hallatán, mikró hangja, érzem valahogy a színfalak mögötti szerencsétlenkedést, pont olyan, mintha itt mondjuk öt órája egy vendég se tért volna be és a szakács (?) pánikban van, hogy is adja ki a két rántott csirkecombot és a petrezselymes burgonyát.

 

Kihozzák az ételt, magamhoz ragadok egy műanyag villát. Bár minden jel az ellenkezőjére utal (tök üres a helyszín azóta is, ez ugye egy csirkés a Károly körúton), még mindig bízom abban, hogy végül nem lesz rossz.

A krumpli egy része hideg, a másik része megégeti a számat, ez a szerencsétlen ott hátul még megmikrózni sem tud egy ételt, hogy legalább egységes hőmérsékletű legyen.

 

A csirkecomb „tradícionális pác” fogalmam sincs mit takar, de először gyermekkorunk (egyébként kedvelt) ízvilága ugrik be, a híres bélszínrolóé, amit akár a vegánok is megirigyelhetnének, abban ugyanis szerintem semmi nem az volt, aminek látszott vagy hallatszott, és egészen biztos vagyok benne, hogy húst nem tartalmazott. Na, hát ezen a "válogatott" csirkecombon is "válogatott" műanyag ételízesítős panír van, a csirkét magát is valami rettenetes pácban gyötörhették órákon vagy akár napokon át.

 

Egy combot legyűrök, kell a junk food edzés mindig azt mondom, a következőbe először beletörik a műanyag villám, majd, amikor felvértezem magam egy újjal, akkor látom, hogy véres a belseje, jó, legalább nem növényi csirke, az tény, de ezen a ponton úgy döntök, hogy befejezem az evést.

 

Visszaviszem, teljesen nyugodt hangon tárom az eladó elé a problémát, a krumpli fele jéghideg a másik forró, a csirke pedig nyers, a krumplit még megértem (nem), előfordul és nem is nagy baj, de a csirke nyersen akár veszélyesnek is mondható. A vér közben szivárog ki, nem nagyon kell magyarázkodni, szerencsére nem is teszi.

Szóval vagy panaszkönyv, vagy az árát szeretném kérni vissza, az eladólány teljesen korrekt, szó nélkül visszaadja az árat, sűrűn elnézést kér, majd a fülem hallatára viszi hátra és vonja kérdőre a szakácsnak talán nem nevezhető balféket (tudom munkaerőhiány van, biztos keveset fizetnek), aki szerintem azóta sem érti mi történt ma, és vígan alkotja a mikró és a bélszínrolópanír fúziójából születő szörnyeket.

 

Azért a német tradíció felelősöknek (mondjuk a franchise szakembereinek) felhívnám a figyelmét egy gyors ellenőrzésre, mielőtt nagyobb baj lesz.

 

1 komment

Címkék: kritika csirke német étterem gyorsétterem