Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

különleges édességek

2010.12.09. 16:02 stillman

Ahogy lassan és alattomosan kúsznak előre a napok az év utolsó hónapjában, úgy találunk magunk körül egyre több édességet. Miközben természetesen tehetetlenül és passzívan nézzük ezt a folyamatot, tényszerűen december 6-án, kérdés nélkül megérkezik a Mikulás. Hiába állunk ellen a felszólító posztoknak és tréfás megjegyzéseknek és csakazértsem tesszük ki a csizmánkat az ablakba, hogy ne kelljen januárban kétszer annyit küzdeni a felkúszott kilók lekúsztatásáért, akkor sem lehet úgy végigmenni az utcán ezidőtájt, hogy ne nyomjon valaki egy szaloncukrot a kezünkbe. Ha véletlenül túl népszerűek vagyunk (előfordul az ilyen), akkor persze egy egész Mikulás-csomag is beüthet. A szaloncukor hegyekkel, tábla csokikkal és egyéb édességekkel pedig együtt jár (hangsúlyozom akaratlanul) azok folyamatosan történő majszolása, ebéd után/előtt/helyett... felváltva, szépen, logikusan.

 

Az év végi édességláz a hónap közepe felé már egészen agresszív formát ölt: szívfájdítóan gyönyörű csomagolásban képes megjelenni és lecsapni az emberre a legváltozatosabb kinézetben, minél kevésbé számítunk rá, annál hatásosabb a győzelme.

Bennem ebben az évben tudatosult egészen pontosan a panettone (olasz kuglóf, lásd a képen) fogalma, amivel persze sok éven keresztül találkoztam némileg leegyszerűsített formában: 2-3 ezer forintért ott sorakozott a szupermarketek polcain és a sok doboz szaloncukor mellé a család egyik lelkesebb és nyitottabb tagja felismerte a szaloncukron kívül még máskor nem látható édességet és gyorsan berakta a kosárba.

 

A panettone, azon túl, hogy rendelkezik egy olyan rejtélyes tulajdonsággal, hogy kétszer olyan gyorsan fogy, mint minden más, ugyanolyan finomnak tűnő édesség, továbbá nem tud belőle elég nagy lenni, hogy ne fogyjon el pontosan annyi idő alatt, mintha tízszer akkora lenne. A képzavart tovább folytatva egy Igazi Panettone olyan elképesztően gyönyörű csomagolásban és kivitelben tud az ember kezébe kerülni, hogy olyan érzése támad, mint amikor egy különleges étteremben kihozzák a virágszirmon tálalt kókuszzselésárgarépahabot, szinte elsírja magát vagy nevetőgörcsöt kap. És nem folytatom tovább az esetleges szélsőséges reakciók tárházával.

 

Nem elhanyagolható a panettonék, hangsúlyozom az igazi, olasz változat ízvilága és a fogalom mögött lévő varázslat, tündérmese, hagyomány, legenda, akárhogy is hívjuk. Tulajdonképpen egészen egyszerű tud lenni: sima kuglóf mazsolával. Innentől kezdve azonban a kiegészítések széles választéka kínálkozik, amelyet az adott olasz régió éppen nem szégyellt belesütni: mandula, pisztácia, kandírozott gyümölcsök, narancshéj miegymás. Adhatnak hozzá kávékrémet, mandulakrémet, csokoládét, körtét, bármit, biztosan adódnak jó bizarr megoldások is.

 

Eredetét tekintve Milánóból származik, ahol karácsony környékén készítik. Nagy mennyiségben a XX. század elején kezdték el sütni, de ebbe is betört a Nestlé birodalom és nyilván a megfelelő alapanyag használat optimalizálással futószalagon elkezdte gyártani és ismertté tenni a terméket. A szó alapvetően, mint luxustermékre utal: "Pane di Tono" (luxus kenyér). Konkrét recepteket már a XVI-XVII. századból ismernek.

Igyekszem elhatárolódni a Nestlé és más tömeggyártással készülő termékektől, ezért aztán egy váratlan pillanatban magával ragadott és kiütéssel győzött két olasz cég Magyarországon is kapható panettonéja. Egyikük a Fiasconaro, ahol a döbbenetes kinézetű Oro Nero-t gyártják, magam sem értem azt a fajta mély érzelmet, amit már a látványa is kivált belőlem. A másik hasonló érzést viszont a Muzzi Grand Hotel okozza, itt gyakorlatilag teljesen mindegy mit tartalmaz a táska, azt hiszem egy sima klasszikus kuglófot, egyszerűen kiragad a közeledő mínusz fokok ordító, jeges valóságából, a 172 km/órás szélből és elrepít egy olyan hangulatba, amihez például méltó közeget szolgáltat az előbb utóbb majd úgyis és szintén kikerülhetetlenül megérkező karácsony.

 

 

 

 

15 komment

Címkék: olasz karácsony

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr892504621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

atomcsirke 2010.12.09. 21:11:28

Regina, ez az írás konkrétan zseniális. Ípedig tudod, én (is) elég kritikus vagyok.
Esküszöm, nem csak az imént legurított weninger-féle soproni bor mondatja velem.

stillman 2010.12.09. 21:32:49

@ATOMCSIRKE: köszönööm :)

ehran 2010.12.13. 00:02:35

@Boros Regina: Szép jó estét és kézcsók a hölgynek, ezúton is nagyon örvendek mai megismerkedésünknek. :)

stillman 2010.12.13. 09:03:39

@EHRAN: köszönöm, úgyszintén :) részemről a megtiszteltetés, hogy blogunkra látogatott.

ehran 2010.12.13. 12:48:38

@Boros Regina: Sőt, be is pakoltam a google readerbe. ;)

stillman 2010.12.13. 23:05:03

@EHRAN: még inkább :)

Horasz · http://horasz.blog.hu 2010.12.20. 19:24:57

@ehran: kolléga, mindig le van maradva:)))) Csinos hölgyek jól főznek, csípős nyelvű kritikával és kitűnő humorral fűszerezve:) Kötelező...:)

stillman 2010.12.20. 20:56:58

@Horasz: kedves gasztroblogsztárok, köszönjük szépen :)

ehran 2010.12.20. 21:42:16

@Horasz: Tudom, ahhoz képest, hogy a BIX-en ülök, meglehetősen "lassú reagálású erő" vagyok netes dolgokban, ámellenben én személyesen kezdtem az ismerkedést a hölggyel. ;P (Bocs az offért mademoiselle!)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.12.23. 21:31:28

@ehran: hihi, én úgy láttam, többnyire elég gyorsan reagálsz, ha vitatkozhatnékod van. :)
Akvarogasztronómus...

stillman 2010.12.23. 22:16:58

és lássuk be mindent visz egy olyan érv a mai blogvilágban, hogy valaki viszont "személyesen" kezdte :)

"akvarogasztronómus" ez még egy ígéretes és összetett irány lehet a gasztronómia fejlődéstörténetében például, hogyan kell egy halnak csak az uszonyát hízlalni, hogy utána jóízűen elfogyaszthassuk

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.12.23. 23:30:57

@Boros Regina: esetleg gasztroakvarista...
Pont tegnap hallottam a megszólítottól (ebéd közben), hogy milyen pechesen választottam ki a WAMP látogatásom napját (dec. 4). Így lemaradtam rólatok...

ehran 2010.12.24. 15:26:13

@Boros Regina: :)
Nagyon boldog Karácsonyt! (tessék pihenni is, nem csak melózni!)

stillman 2010.12.24. 15:35:03

@ehran: nagyon köszönöm! viszont :)

csesztella 2011.02.24. 16:49:36

imádom a különleges csokikat én is.
Habár, őszinte leszek, nem vetem meg a tömeggyártásból származókat sem. :p
Ha tehetem,. akkor viszont minőségit veszem, csak sajnos, azoknak áruk van. Igaz, az íz kárpótol. :)