Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

a gasztrokultúra temploma

2010.12.25. 16:21 stillman

Itt "északon" a karácsonyi beigli és a töltött káposzta társaságában, a karácsonyfa alatt átnézve és számbavéve ajándékainkat újra meg újra, mi más jut eszünkbe a legkevésbé, mint a spanyol gasztronómia sajátosságai. Ha nem lenne ez a blog, akkor továbbra se pazarolhatnánk erre gondolatokat, de van, tehát mi előszedjük és feldolgozzuk a témát, a magunk megszokott, felületes módján.

Kezdésként fontos tanács: egy spanyol autentikus kávézóban kezdve a reggelt, nem érdemes meglepődni a bokáig érő cukrospapíron, halfejeken és zsíros szalvétákon, hanem rutint mímelve, a lehető legérdesebb hanghordozásunkat elővéve, "kávét!" (inkább spanyolul: "un cortado!") ordítva jutunk időben és sikeresen az éltető italhoz. A "kérem" körülményeskedő szó használatával csak összezavarjuk a pultost, teljesen felesleges. Ilyen helyen nem érdemes barnacukrot kérni.

Ezután el lehet indulni Madrid leghíresebb piacára, ahol kicsit civilizáltabb formában szerezhetünk értékelhető benyomásokat.

Nem a nagy szavak használatával és magasztos beszédemmel szeretném felkelteni a figyelmet, de ha valakit lenyűgözött már a tányérján található étel látványa, íze vagy egy átlagosnál szokatlanabb gomba vagy halféle alakja, az biztosan - hozzám hasonlóan - eufórikus hangulatba kerül a madridi Mercado de San Miguelbe lépve.

Az ember kétféle utat választhat: elindul a közepébe, kapkodja a fejét, sodródik és fellöketi magát, (magyar ember esetében ugye ezt jó rutinosan) vagy pedig szisztematikusan elindul: mondjuk a bal oldali első bódé mentén és alaposan végigszemléli az árut témakörök szerint.

Itt kezdődnek a kalandok: ha hajlamosak vagyunk a frusztrációra befeszülhetünk a NO TOCAR / DON'T TOUCH (ne érintsd meg) feliratoktól, de javasolt a türelmes, nem vicsorra húzódó mosollyal az arcon továbblépkedni. A még soha nem látott göcsörtös, ufószerű, hatalmas méretű zöldségekre rákérdezve flegmán kapjuk a választ: "tök", köszi.

Tengert ösztönösen nem sokat látó magyar emberként nem nehéz lenyűgöződni a halas standoknál található élőlényeket megpillantva, mint egy szellemvasúton egyszerre félünk és nevetünk, bár részemről sok éven át a spanyoloknál szocializálódás után is tartózkodva tekintek az ördöghalra és a különböző kimeredt szemű nyálkákra, megenni természetesen nem okoz problémát bármilyen körülmények között.

A Mercado de San Miguel exkluzív, kultúrált, a spanyol étkezési hagyományokat elmélyítő hely és tudatos koncepcióval rendelkezik. A piac egyébként 1916-ban nyerte el mai, fedett formáját, de az intézmény 1835-ben jött létre. Küldetését úgy fogalmazták meg, hogy ne csak egy bódésor legyen, ahol eladnak és vásárolnak, hanem a spanyol gasztronómia "temploma", a szezonális termékeket részesíti előnyben, a spanyol étkezési hagyományokat erősíti és mutatja be, továbbá kóstolóknak és tanfolyamoknak is helyszínt biztosít.

Magabiztos és öntudatos eladók tekintetében nem különbözik a katalán turistapiactól, ha vannak éppen elegen az ember körül, akkor legalább nem kapunk frusztrált pillantásokat válaszként a fotózásra.

Osztrigaszezon lévén számos osztrigaféle közül választhatunk, a háttérben óriási pezsgőválasztékkal variálva. Az eladó úr kedvesen felajánlja, hogy válasszak osztrigát cserében a fotózásért. Én sajnos azon az evolúciós szinten állok, ahol még nem képes az ember befogadni a szervezetébe ezt a nyálkás állatot, amelynek állaga és ízvilága még a sokat megélt mestereket is próbára teszi.

 

Annál inkább be tudom fogadni szinte korlátlan mennyiségben a különböző süteményeket, pláne azokat, amelyek látványukkal könnyeket csalnak a szemembe, ilyen a cupcake műfaj is. Épphogy túl vagyok a macaron önmagáért valóság rajongáson és lecsitult valamelyest, de máris itt az új ragadozó. Azért a habcsókok még nem tudtak rabul ejteni, legalábbis ízüket tekintve. A nap meglepetése a Vienna cukrászda volt, ahol Eszterházy és Huszár torta volt látható, valamint meggyes-mákos és túrós rétes.

Meg kell említenünk a piacon való "csak úgy üldögélés" tevékenységet is, ami persze egy népszerű piac esetében "csak úgy álldogálás"-sal is behelyettesíthető, ilyenkor - függetlenül attól, hogy milyen napszak van - sör, bor, illetve bármilyen alkoholos ital is a kezünkbe kerül, lévén kint farkasordító 0 - +2 fok.

Összefoglalva tehát: ez a csodálatos piac is kiragad a hétköznapokból, hiszen a korlátlan zabálás tárháza, hasi fájdalmakra és teltségérzésre való tekintet nélkül, akár csak a szép, hagyományos, mindenféle sznob diétától mentes karácsony.

 

 

2 komment

Címkék: madrid piac spanyol

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr872538603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tracktick 2011.02.17. 11:32:34

Én már voltam itt többször is, pontosan háromszor:)Volt egy időszak amikor sokat jártunk Madridba és mi is benéztünk ide. Magával ragadja az embert ennek a piacnak a hangulata. Tényleg olyan egyedi látvány amit máshol nem találsz meg. Egy budapesti csarnok, ami azért nagy szó és a külföldieknek is egy fő látványosság, sehol nincs ehhez képest, persze meg kell hagyni a csarnok inkább építészetileg különleges...

stillman 2011.02.17. 14:54:46

@Tracktick: ne feledjük, hogy hihetetlen hagyomány és szervezettség áll mögöttük gasztronómia és agrárkultúra területén, amit Magyarország nem mondhat el magáról sajnos, de fejlődünk és alakulunk - szerintem jó irányba - ez a lényeg.