Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Budai Gourmet 2011

2011.06.08. 18:19 stillman


Lezajlott a Budai Gourmet, érdekes tanulságokat és élményeket hagyva maga mögött.

Benyomásaim szerint jól szórakozott a közönség - én egészen biztosan - a kiállítók némelyike azonban lehet, hogy kissé csalódott a tervezett tömeges fogyasztás elmaradása miatt.

A Sziget Kft. rendezvényeire tisztelettel vegyes (negatív vagy pozitív) elfogultsággal tekintünk, nem alaptalanul. Ezúttal a jóval magasabb létszám befogadására belőtt infrastruktúra felvonultatása volt a legfeltűnőbb, emiatt folyamatosan az volt az ember érzése, hogy "lézengenek" a rendezvényen.

 

A nulladik, azaz a szakmai napon az időjárás okozta közös balszerencse adott egyfajta hangulati és lelki közösséget, a sztárséfek együtt szomorkodtak elárvult standjaiknál, valószínűleg nem szoktak hozzá ehhez a csendhez, nem is nagyon tudtak mit kezdeni vele.

 

Felszabadultan és gondtalanul "lézengtem" én is, próbálgattam kedvemre az egyes menüsorokat, egészen új és kellemes érzés volt ez a luxus, ahogyan válogathatok ilyen neves éttermek kínálata közül, néhány perc különbséggel minimális erőfeszítéssel ehetek a Costes, a Bock Bisztró és a Chateau Visz főztjéből, ha nagyon akarok.

 

Ami némi kényelmetlenséget okozott az a borászatok, pálinkafőzdék - szerintem - helytelen elszeparálása volt. Vagy az adott delikát boltot, éttermet nyomasztottam italfogyasztási lehetőség után érdeklődve, vagy elmentem a borászatokhoz, ott ragadtam és sokáig fogyasztottam, sokféle italt, különösebb evés nélkül. Mire észbe kaptam, addigra pedig kongatta a zárást jelző vészharangokat a - feladatát talán kissé túl komolyan vevő -  biztonsági szolgálat.

 

Visszatérve a lényegre, ami a kóstolt ételeket illeti, szerényen, de határozottan belevágtam abba, amiért ugye idejöttem: a Costes standjánál kezdtem, ahol házilag sózott lazacot, narancs és édeskömény salátát fogyasztottam, de a pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládé hab desszertjüket se bírtam akkor már otthagyni.

Szerencsére a fogásokkal nem ettem degeszre magam, ezért kis megnyugvás után a Sarki Fűszeres standjánál is volt kapacitásom enni prosciutto és sajt különlegességeikből.

 
Természetesen a napot nem fejeztem be ennyivel, a Németh János Pincészet Kékfrankos Roséja és Cabernet Franc-jának megfelelő arányú fogyasztása után a Rosenstein mentás töltöttpaprikája betetőzte az élményt és megálljt parancsolt a féktelen fogyasztási kedvnek.
 
 
A másnapot úgy kezdtem, hogy nem ettem túl sokat sehol és végre eljutottam a Nirvánába, az amúgy elérhetetlennek tűnő Baldaszti's standjára, egy napot kellett várnom fantasztikus tökfőzelékükre, de megérte: 


Ezután kicsit hibáztam egy rossz helyen kevert Aperol Spritz-cel, ami sajnos egy bódé mögött landolt szelektív módon rágondolva, de aztán megfelelő szakemberek gyorsan eltereltek arra a helyre, ahol még visszaküzdheti magát ez a típusú ital az én kegyeimbe: a Boutique Bar standjához.

A nap számomra még tartogatta a Mák bistro féle borjúlábat paradicsomos vinaigrette-tel, hát csodálatos volt.

A legérdekesebb, legjobb, legkifejezőbb élményt, értelmet és mindenféle italhoz köthető misztikumot Zwack Izabella Borkereskedés standja nyújtotta számomra.

 

Az életérzést a következő idézettel szeretném érzékeltetni: "Ki ez a Zekk? – a kérdés magától értetődő, de higgyék el, egy olyan jelenséggel állunk szemben, aki saját magáról sem tudja, hogy pontosan kicsoda, sőt nem is akarja tudni, emlékei között cikázik, bizonytalanságait kozmikus léptékben méri. “Amikor megszületettem, úgy éreztem, zuhanó repülőgépre szálltam, de azért én vagyok Zekk, az élet jolly jokere”– ilyen egyszerűen és megkérdőjelezhetetlenül szokta mondani. Gondolatait és őt magát is több borcímkén lehet majd látni a legkiválóbb borászok borain. Húzós lesz, mert a borokat és a borászokat ő személyesen válogatja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon kemény: "Ez nem Zekk bor” – mondja és fejét csóválva, a poharat félretolva kóstolja is a következőt, és csak annyit mond: ”SORRY”." (Zekk válogatás) 

És akkor innen küzdje vissza magát az ember, nem? 

A többit már nem tudtam ezek után lefényképezni, mert túl földi volt minden.

 

Még megkóstoltam, mit megkóstoltam vissza-vissza jártam érte, hordtam az embereket magammal az "Anyukám mondta" nevű helyre a focaccia-jukért. Ugyanígy gyakran somfordáltam a Pataki Cukrászda felé, elsősorban a 80%-os Valrhona csokoládéfagylaltjukat újra és újra tesztelni, a céklásnarancsos és a bazsalikomos-vaníliás fagylalt is nagyszerű, de egyszer is elegendő élmény volt. 

Összességében szerintem nagyon jó volt a Budai Gourmet, mindvégig volt egy ilyen érdekes "sziget hangulatom", hogy "csak kimenni, mert kint van mindenki", csak itt az élményt az ízek, a látvány "koncertje", a csúcséttermek jelenléte és kiváló személyzete, azaz a magyar gasztronómia fantasztikusan látványos fejlődésének ékes bizonyítékai adták.

Szólj hozzá!

Címkék: rendezvény

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr202968464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.