Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Miért nem fogyasztok egészséges ételeket?

2012.09.14. 00:37 gasztrobizarr

foodfake.jpg

Legyen egészségesebb, ami finom!

"Leviszi a vérnyomást, csökkenti a koleszterinszintet, javítja a sportteljesítményt, segít a fogyókúrában, rendbehozza az emésztést." Ezeket és még hány szlogent hallunk az úgynevezett egészségesnek szánt feldolgozott élelmiszerek hatásairól. A lényeg, hogy rendszeresen fogyaszd és megszabadulsz minden problémádtól.

Nem egy új keletű kérdés, évek óta bizonytalanul vergődünk az áruházláncok hűtőpultjai előtt merengve: ezt elhiggyük? Vessenek meg, én képtelen vagyok rá. Megnyugtatom a szívükhöz kapó multinacionális cégek lelkesen dolgozó, őszintén nagyra becsült marketingeseit: szemmel láthatólag nem sokan osztoznak a szkepticizmusomban, a legtöbben lelkesen teszik a bevásárlókosárba ezeket a  nagyszerű termékeket, ami persze nem kevés forgalmat generál az erre szakosodott gyártónak. Úgy tűnik, hogy a válság némi visszasést eredményezett ugyan, hiszen magyar ember nem vásárol egészségügyi szempontok alapján, ha egyszer a lét a tét. A nagy márkák ugyanakkor továbbra is kitartanak mellettük, sulykolják belénk az igét, egyed, jobb lesz, vigyázz pocakra, miegymás.

Nem kívánok márkákat felsorolni, mindannyian ismerjük a tudományos látszatot keltő latin elnevezéseket és a hozzájuk tartozó szintén rendkívül komolynak tűnő magyarázatokat. A helyzet az - szerintem, hogy az úgynevezett jótékony hatásoknak tulajdonképpen semmilyen tudományosan alátámasztott háttere nincsen. Kijelenthetjük, hogy ezek a szlogenek hiányos adatokon és megalapozatlan kutatásokon alapulnak.

Nemrég hallottam Michael Pollan Food Rules című könyvéről, amelyben közli a jó étkezés 64 aranyszabályát.A nyolcadik a legszebb: „Kerüld el az egészségesnek kikiáltott termékeket.” De a 42. se rossz: „Légy szkeptikus a nem-hagyományos élelmiszerekkel szemben.” Az amerikai szerző a margarint hozza fel példaként, ez volt ugyanis az egyik első ipari termék, amelyről azt mondták, hogy egészségesebb, mint az a termék, amelyet pótol. A nagy margarin korszak úgy csengett le, hogy kiderült: a módosított zsiradékok sokkal veszélyesebbek a szervezet számára, mint a vaj. Csak a legnagyobb gyártók tudják elérni befolyásukkal, hogy az egészségügyi hatóságok engedjék a termékre helyezett áltudományos feliratokat. Persze felmerül a kérdés: vajon hogyan érik ezt el? Úgy tűnik a mi egészség- vagy élelmiszerügyi hatóságaink nem igazán képesek rákényszeríteni a nagy cégeket arra, hogy felhagyjanak a hazudozással, jobban mondva azzal, hogy ne féligazságokat vagy megalapozatlan tényeket bocsássanak áruba.

Megvannak a kiválóan kifejlesztett kerülőutak. Néhány példa:

Tény, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) megtiltotta, hogy a cégek reklámozzák a termékek állítólagos jótékony hatását: például azt, hogy a laktobacilusok és a többi csodabaktérium csökkenti a magas vérnyomást és védi az érfalat. Egyszerű volt a megoldás: a kifejlesztett termékbe káliumot vagy B6-vitamint tettek és ennyi. Ezek az anyagok ugyanis elismertnek számítanak a fent említett területeken. Érdekesség, hogy a hétköznapi, hagyományos élelmiszerek sok esetben jobb minőségűek és sokkal olcsóbbak. Mondjuk én nem vagyok Magyarországon a banánevés híve, de állítólag egyetlen (nem nitrogénezett, nem szétvegyszerezett, hanem mondjuk természetes állapotú, már ha látott valaki ilyet valaha) banán számos értékes tápanyagot tartalmaz, többek között háromszor annyi B6-vitamint, mint amennyi egy x ezzel reklámozott termékben található, ráadásul harmadannyiba kerül. Egy szem (szintén normális körülmények közül származó) avokádóban négyszer annyi a kálium, mint egy másik ezzel reklámozott termékben, és 15%-kal olcsóbb. Az utóbbi évek táplálkozáskutatási tanulmányai alapján elmondható, hogy a káliumhiány ritka a kiegyensúlyozott étkezést követő egyének körében, és normális körülmények között semmiféle szükség nincs a fogyasztására. Ugyanez a helyzet az unalomig ismételt omega-3 zsírsavval: bőven elég időnként egy-két szardíniás konzervet vagy néhány pontypatkót elfogyasztani.

Külön említést érdemel a szója, a funkcionális-egészséges kártyavár fétisnövénye. Mondjuk én szeretem a szójaszószt, a tofut vagy bármilyen hagyományos, szójaalapú ételt, de amikor azt halljuk (már aki), hogy „izoflavonoid”, „texturált növényi fehérje”, „lecitin” vagy ezekhez hasonló ostobaságokat, akkor nézek értetlenül és megint készül elnyelni a vonatkozó élelmiszerrészleg képzeletbeli mocsara.

Szerintem nem is léteznek a szója koleszterinre gyakorolt jótékony hatását kimutató tudományos vizsgálatok. A szupermarketek polcai dugig vannak a szója ezoterikus származékaival. Pollan könyve az FDA (az USA élelmiszerellenőrző testületének) egy magas rangú ellenőrét idézi: „A szójaszármazékokba mint megbízható élelmiszerekbe vetett bizalom inkább egy hiedelmen, mintsem hiteles számadatokon alapul.” Ami az izotóniás italokat illeti, nemrégiben jókora tudományos pofont kaptak. A British Medical Journal orvosi szaklap egy tanulmánya és a BBC kétségbe vonta, hogy olyan italok, mint a Fatorade, a Lucozade vagy a Powerade javítanák a fizikai teljesítményt vagy az edzés utáni regenerációt. Az viszont egyértelmű, hogy ezek az italok valódi cukorbombák: literenként 40–60 gramm cukrot tartalmaznak. A jelentés „meglepő bizonyítékhiányról” számol be és döbbenetes adatokat hoz: a cégek 97,3%-ban olyan tanulmányokra alapozták kijelentéseiket, amelyek nem hitelesek vagy egyenesen elfogadhatatlanok. A szaklap beszámol az élelmiszeripar és egyes tudósok közötti kenőpénzekről is, előbbiek anyagi javadalmazásért cserébe hitelesítik bizonyos termékek áldásos hatását. Ezt számos ezen az üzleti területen működő szakember tudja, részemről nem igazán tudok hinni az évről évre megjelenő, tengernyi tanulmány egyikében sem, szóljon bár a sör, a bor, a sajt, a kávé vagy a csokoládé egészségmegőrző hatásáról. Lehetetlen kideríteni, hogy valójában ki is pénzeli ezeket, én inkább a független és megbízható intézményekre hagyatkozom. Ilyenekből természetesen igencsak kevés akad (hirtelen nem jut eszembe egy sem). Javaslom az egészséges bizalmatlanságot minden olyan termék esetében, ahol nagyon hangsúlyozzák a jótékony hatásokat.

Valahol megértem őket, ez egy kemény küzdelem, ez egy igen-igen kemény világ. Nehéz üzletet csinálni a hagyományos alapanyagokkal, ezért dolgoznak „hozzáadott értékkel”, így nagyobb a merítés. Igazából a gondolkodni nem szerető fogyasztók kényelmességét használják ki, akik inkább bíznak bennük, mintsem igyekeznének egy normális, átgondolt étrendet fenntartani. „Nagyon kevesen olvassák el a megvásárolt termék összetevőit, inkább hagyják magukat befolyásolni a reklámok és feliratok által.

Az adatok tengerében manapság már senkit nem zavar, hogy az üzenetek egymásnak ellentmondanak, hiányosak vagy teljesen hülyeség az adott információ.


A magam részről elmegyek a piacra, kiválasztom a nem négyzetalakú tartóskenyérről zöldségkrémeket kínáló árusokat, megkeresem a "ronda" paradicsomot és a "ronda" paprikát, az öko feliratot és bizonyító leveleket egyelőre elhiszem, mert nem tehetek mást. Mert hát enni kell, különben meghalunk.

(a cikk ihletője többek között: El País, Mikel López Iturriaga cikke, 2012. augusztus 8.)

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr744746640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.