Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Van-e élet a Rigó Jancsin túl?

2013.03.01. 23:13 stillman

Vannak ezek az úgynevezett cukrászdák. Árulják a hatalmas süteményeket, minél nagyobb, annál jobb alapon ugye. Persze, a krémes is lógjon le a tányérról, mert a magyar ember akkor kapott enni, ha jóllakott, de rendesen. Elismerem, hogy lassan minden posztomban kirohanok ezen szemlelet ellen legalább egy mondat erejéig, de a harcot úgy érzem folytatni kell mindaddig, amíg az utolsó puncsos mignon kitart a megbarnult rácsos hűtőpolcokon.


Nemrég belefutottam egy "cukrásztanfolyam" hirdetésbe, ahol a primitív, vetített élményképek alatt csehszlovák, tréfás zene szól és jókedvű arcok illusztrálják a növényi zsír alapú islerek, sajtos rolók készítését, csoportokban mosolyognak a nyolcvanas évek elvei alapján oktatott növendékek. Ők lesznek azok a lelkes újoncok, akiknek majd biztosan elmagyarázzák, hogy miért az a legfontosabb, hogy semmi ne legyen drága alapanyagból, mert az úgy nem éri meg. Olyan növendékek, akik, amikor megkérdezik tőlük a tojás alapvető tulajdonságait csak néznek és nem értik, miért kéne nekik ezt tudni. A margarinhabos sajtosroló elkészítéséhez ezt nem kellett megtanulni.


Néhányan persze próbálkoznak, ők az úttörők, a meg nem értett zsenik. Erre jár időnként egy-egy francia cukrász, aki magányos őrültként vívja szélmalomharcát az értetlenségtől bugyogó kátrányban.


A jó cukrászat ugyanis művészet. Precizítást, pontosságot, rátermettséget igényel, nem szabadidős tevékenység, nem egy "áá nem vettek fel sehová, elmegyek cukrásznak" típusú szakma. Legalábbis nem kéne, hogy az legyen. Értelem kell, hogy mögötte álljon. A sajtos-habos álsütemények korszakának lassan le kell, hogy áldozzon.


Ha már aktuális miért ne beszéljünk a macaronról is. (Csak azért ne, mert én találtam ki, hogy legyen itthon is Macaron Nap?) Az álszerénység hamis, téves útja távol álljon tőlem. Korábban furcsa francia, színes édessségként definiálták, manapság inkább "az új divatdesszert"ként említik. 

Nézzük meg alaposan a macaron szellemiségét. Hát nem egy könnyen elkészíthető édesség. Divatból nem lehet csinálni, legalábbis jót biztosan nem. Elkötelezettség, megszállottság kell hozzá. A fent említett precizítás, kreativitás, hiszen nem mindegy, hogyan, milyen technológiával, milyen színben, ízben készítjük. Olyan sok összetevője és tulajdonsága lehet, ami kevés süteménynek. Hiszen a sütemények általában egyfélék. Nincs ugye, málnás, meg pisztáciás, meg maracujás dobos torta. Egy-két innovatív szakács ugyan próbálkozik, de a többség gyomra nem veszi be a "macher" (málnás sacher érted...) tortát. Egyébként jó lenne az is, de nyitottság kell a megértéséhez. 

Elfogadva azt, hogy a sajtosroló szubkultúra még mindig értetlenül áll a "macaron divat" jelenség előtt, csak annyit mondok vigyázó szemünket mégiscsak vessük a macaronra legalább ebben a hónapban, mert ha nem is magát a "tömény boldogságot" magában hordozó sütit kell magunkra erőltetni minden áron, de a szellemiséget, az igazi (és jófajta) macaron innovatív, inspiratív szellemiségét megpróbálhatjuk megérteni.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény macaron

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr635112458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.