Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

VinCE Wine Show, a vállalt küldetés

2015.03.08. 23:49 stillman

Ki kellett jutnom mindenképpen a VinCE Budapestre. Próbáltam belépőjegyet szerezni, de már nem ment, kicsit későn kaptam észbe.

 

Várólista van, kihalásos alapon, majd szólnak - több szálat is izzítottam, általam legbefolyásosabbnak gondolt ismerősöket, akiket persze továbbra is annak gondolok, de még nekik sem sikerült. Nem megy, nincs jegy, még a kiállítók se juthatnak be csak úgy. Ott álltam csütörtök reggel belépő nélkül, másnap a Vincén két megbeszélt találkozóm volt. Végül egyre inkább jedi mesteremmé avanzsáló, rendkívül nagyra tartott ismerősöm azt mondta: "miért nem azt kérdezed, akit kell". Egyébként egész hamar kitaláltam, hogy magára gondol, szóval úgy tűnt valahogy lesz jegyem mégis, csak hinni kell benne. 

Péntek délelőtt 11-kor ott virítottam a Corinthia Hotel halljában, a bedrótozott biztonsági emberek között felszabadultan mászkáltam, persze a karszalagot még hírből sem ismerve, de vak hitben, hogy most már úgyis bejutok. Végülis meg nem nevezett segédeim (minek szégyenítsem őket) eljuttattak a bejáratig (legálisan, belépővel) és egyszer csak bent voltam az objektumban.

 

Bejutottam a Vincére! Huhh. Na jó, azért nem kell elájulni ez is csak egy kiállítás, a legtöbb kiállítót mindenhol látjuk amúgy is, de persze valamennyi a rendezvény filozófiája szerinti dűlőszelektált.

 

Legendás borok és borászok, koktélok, kávék, konyakok, pezsgők és champagne-ok, croissant, bonbon, macaron, csokoládé, zsíros kenyér, kolbász, tepertő, tészta mindenféle koncepcióba szedve és ekkor még igen szellősen, élhetően, befogadhatóan számomra is. (Mondjuk a hagymás-zsíros 5 centiméteres fél méteres kenyeret 2000 forintért nem értettem.)

 

Először a Boutiq Bar és a ZIB közös standjánál horgonyoztam le és mivel már dél elmúlt egy könnyed bevezető italt már el is fogadtam tőlük, majd tovább álltam és Zólyomi Zsolt parfümőrhöz siettem, akivel a megbeszélt interjúm volt.

vince_boutiqbar.jpeg

Készségesen és kedvesen válaszolgatott, még az sem zökkentette ki, amikor a zsannamanna műfajban utazó mennyiség alapú magaslatokat képviselő népviseletes temperamentumos néni odalépett hozzánk és hatalmas tepertőtálat rakott oda nekünk szeretettel a finom luxusparfümökkel teli standra.

 vince_laduree.JPG

Hozzánk képest oldalt a Spájz a Szájban nagyszerű csapata ilyen-olyan párosításban tálalta az ízkombinációkat, passion fruitot keverve perverz gyönyörűséggel, csokoládékat többféle sóval és édesnek mondott, egyes (kissé korlátolt) prekoncepciók szerint nehezebben, szerintem amúgy kiválóan fogyasztható borokkal kínált. Ők lettek az egyik kedvenceim, ide rendszeresen visszatértem, ez volt szerintem a Vince egyik legérdekesebb "kreatív játszótere".

 vince_passionfruit.JPG

A kínálatot jelentős részben nem kóstoltam végig, hiszen nem terveztem atomrészegre inni magam ezen a kellemes péntek délutánon (tudom, nem kell mindent lenyelni, de köpködni még mindig nem szeretek, mármint szó szerint nem, amúgy néha muszáj).

 

Lenyűgözve néztem a szigorú, mindent látó biztonsági őröket, ide aztán se ki se be csak úgy, jegy nélkül, meg belógva, besettenkedési kísérletekről ne is beszéljünk. 

Az esti díjkiosztó gálára már csak az arisztokraták léphettek be, nekem nem volt A sárga karszalagom, maradt a második körös mentőcsónak és a fél9-kor történő határozott távozás, biztonsági őrök által kedvesen nyomatékosított és határozott irányítással, ami csak néha fordult enyhe kifelé taszigálásba.

 vince-vince.JPG

Az általam mégiscsak megkóstolt borok mindenesetre kiválóak voltak, például a félesti félhomályban egy-két bordeaux-it is sikerült beszerezni, de voltak még ott komolyabb alkotások is, például Karner Gábor legújabb Kékfrankosához is lett szerencsém.

vince_bordeaux.JPG

Kóstoltam az új macaron hős Chez Dodo macaronját (elég jó), Gianni olasz tésztáira bízva magam kaptam egy kis parajos, paradicsomszószos, parmezános masszív anyagot a gyomromba a sok sav mellé, majd a Miele standon főző Sanyitól is beszereztem vaslapon sült kakast, még éppen időben a teljes éhenhalás utolsó pillanatai előtt (de már a Chocofacture szintén életmentő gyömbéres bonbonja után). 

 

Összességében Vince maratonná fajult a péntek délutánom, de nem bántam meg - azt hiszem elindítom a jelentkezést a jövő évi rendezvényre, ugye fontos, hogy az ember időben megoldja, hogy bejusson.

 

Csak mondom, hogy ugye végül nem sikerült "adunk csak ne írjon róla VIP" jegyet szereznem, úgyhogy ezért is született meg ez az amúgy végtelen jóindulattal, szeretettel és lágyan megírt poszt. És persze azért, mert úgy éreztem meg kellett írnom, az más kérdés, hogy túl sok mondanivalóm nem volt, de most már mindegy, mert úgyis végigolvasták ezt a posztot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr17252603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.