Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, mert úgy éreztem mégsem kéne szegényeket bántani.
Ugyanakkor senkinek nem kívánom azt a kínos órát, amelyet a vérlázítóan pofátlan, elképesztően rossz süteményeiket fogyasztva töltöttünk a Frőhlich Kóser Cukrászdában külföldi rokonaimmal. Négy süteményt rendeltünk, mindegyik, tehát mindegyik ehetetlen volt. Nem "nem igazán finom", nem "ettem már jobbat is".
Undorító, száraz, rossz ízű volt a jelentős része azonosíthatatlan mellékízzel. A legrosszabb a zserbó volt. Ezt szóvá is tettem feléjük, hogy tényleg elnézést, de van valami nagyon furcsa íz benne, amit nem tudok beazonosítani, nem tudom avas-e, vagy valami olyan adalékanyag van benne, mindenesetre sajnos nem tudom megenni. Mondták kedvesen, hogy máris utánanéznek, bár pont ma készítették, nem értik mi lehet a probléma.
Minden rosszindulattól mentes New York tengelyről érkező magyar származású rokonaim szótlanul és udvariasan eszik a süteményeket. Nem túl gyakran nyílik alkalmuk magyar ételeket és édességeket fogyasztani, bár most itthon vannak pár napig. Sok éve nem voltak és a jövőben sem tudnak gyakran jönni. Nem mindegy, hogy hová viszem őket és nem mindegy, hogy mit esznek. Nem fér bele ilyen szintű félreértés. Fontos, hogy ne fussunk bele moslékárus helyekbe. Egy ilyen cégér alatt, ilyen szemtelen, igénytelen édességeket árulni tényleg nagyon kínos.
Végül megeszik persze, szavuk sincs, én pedig nagyon kellemetlenül érzem magam.
Leginkább értetlenség és szomorúság, amit érzek. Kiknek szánják ezeket? A béna turistáknak, akik úgysem térnek vissza, maradjanak is ott, ahonnan jöttek, vagy a fogalmatlan hülyéknek? Ilyen lelketlen, száraz, buta, rossz ízű zserbót rég ettem. Végül választottam helyette almás pitét, az tűnt még a legkevésbé kockázatosnak, de erről is kiderült, hogy semmilyen - bármelyik menzán sokkal jobbat készítenek. Az üzletben kiszolgáló néni kedvesen kijött egyébként: drágám, semmi mellékíze nincs ennek, most megnéztük. Persze, drágám, nem vagyok hülye, ezt nyugodtan játszd el a japán turistákkal, akik úgysem szólnak csak soha többé nem jönnek és beírják minden létező, általad soha nem látott csatornára, hogy messziről kerüljenek el. Utána lehet csodálkozni, hogy valahogy nem jön ide annyi turista. Eközben pedig lehet tovább "optimalizálni" az alapanyagokat, mert egyre kevésbé éri meg, ha majd nem jönnek.
Ez lenne a "kóser cukrászda"?
Nem hiszem. Ez legfeljebb a kóser konyha és cukrászdák lejáratása mégpedig elég komoly helyszínen, a zsidó negyed kellős közepén. Gyakorlatilag azt az üzenetet közvetíti az ide érkező turistáknak, hogy a kóser sütemények rosszak, ehetetlenek, szárazak. A hetvenes évekből itt maradt enteriőr lehetne vicces és autentikus is, valójában ez is az igénytelenség és a tökmindegy üzenetét hordozza.
Zádor Nincsittsemmirasszizmus Éva néni, a tulajdonos egy általános iskolai színvonalon megírt cikkben állítólag elmondja, hogy "masszív nem zsidó törzsközönséggel rendelkezik a cukrászda". Igen, Éva néni, mert a zsidók (és semmilyen normális, ízléssel bíró ember) nem jár olyan helyre, ahol igénytelen, gusztustalan ízű, az egész zsidó gasztronómiai kultúrát, Budapestet, valamint a zsidó negyedet lejárató süteményeket árulnak.
"Aki a tradicionális zsidó süteményt, a flódnit szeretné megkóstolni, érdemes a Frőhlich Kóser Cukrászdában tennie."
Persze, feltéve, ha soha többé nem akar flódnit enni.
Utolsó kommentek