Nem tudom ki hogy van vele én nagyon szeretem a szakácskönyveket. A könyvet magát is persze, de ez talán nem olyan dolog, amivel különösebben dicsekedni kéne.
Persze ott vannak az elektronikus könyvek, hülye aki nem vett még Kindle-t (én), mert azon "minden megvan" meg sokkal jobb olvasni. Aztán ott vannak az online receptek is, csak rá kell keresni és már főzheted is.
De nem. A szakácskönyv az szakácskönyv. Felrakhatod a polcra, minden nap látod, végigsiklik a tekinteted rajta, (de szép, kár, hogy 8 éve nem főztem belőle semmit... na, nem, félre a tréfát!) én egyébként tényleg főzök ezekből, persze szigorúan titokban. Nem vigyázok rájuk, szeretem, ha látszik a használat egy szakácskönyvön. Nem véletlenül makulátlan mindegyik. Bizonyos értelmesebb szerzők kifejezetten igénylik, hogy zsíros, pecsétes, rongyos formában lássák viszont egyszer saját szakácskönyvüket.
Ma egy új szakácskönyv jelent meg és mivel meghívtak kedvesen a könyvbemutatóra már a kezembe is került, Kárai Dávid: Kulináris bakancslista - 50 édesség, amit el kell készítened című receptgyűjteménye. Dávid az Ízhuszár blog szerzője és nem utolsósorban a NoSalty főszerkesztője.
Mint tudjuk ez a blog nem a másutt is fellelhető tényszerű információk közlésére szakosodott, de azért muszáj összefoglalni, hogy ez itt nem ilyen túlbonyolított, szörnyen ötletes, nemzetközi fórumokról adaptált receptsorozat, hanem merészen puritán alap recepteket tartalmazó könyv. Olyanokat, amelyet el kell készítenünk, mielőtt meghalunk.
Nekem ez elég jó hír és remélem ezt maga a Halál (az enyém) is olvassa, mert szerintem akkor például örökké fogok élni, van néhány köztük ugyanis, amit teljesen elképzelhetetlennek tartok, hogy elkészítsem, de hozzáteszem simán lehet, hogy végül pont azzal fogom kezdeni, mert valahol vicces kaland lenne tényleg, hogy az előszó ajánlása szerint egyszerűen, mint egy mániákus őrült (bocs Dávid) mindet megsüssem módszeresen.
A palacsintán például túl vagyok (nem, nem ragadt le), és még zserbót, sőt almás pitét is sütöttem már életemben. De például tutti nem csináltam még rétestésztát, sem beiglit, madártejet (mondjuk azt sajnos utálom), de még nagyon sok más alapreceptet nem csináltam soha. Egyszer csináltam már mézeskalácsot (borzalmasan sikerült), de majd most újra megpróbálom, hiszen itt van a szezonja, ráadásul szuvenyirként is annak összetevőit kaptuk a könyvbemutató végén, e blog védjegyéül szolgáló gingerman sütiformával együtt.
Bevallom nálam a profizmus sokféle megnyilvánulási formáival igen sokra lehet menni, úgy értem nagyon tudom szeretni, ha látok ilyet. És hát most itt ez a helyzet. A szakácskönyv nemcsak hihetetlen jól néz ki, mondjuk nem nehéz Dáviddal a címlapon,
de az egész összeállításon érződik a szinte lenyűgöző alaposság. És alaposságon most tényleg azt értem, hogy minden, de minden végig van gondolva, hallom, ahogy beszél hozzám a könyv szerzője nyomatékosan, hogy megértsem: amikor azt mondom vaj, akkor tényleg vajra gondolok, legalább 85%-os zsírtartalommal, érted? A cukor az pedig cukor, a csokoládé pedig... szóval az meg tényleg csokoládé, minimum 65%-os kakaótartalommal. Tehát nem úszod meg, ne használj rossz alapanyagokat, ne használj sovány tejet és sovány tojást, sem pedig lisztmentes lisztet, mert ez most itt nem az a műfaj.
A receptek egyenként is különleges alapossággal készültek (persze majd még tesztelem és szólok, ha mégse), a fotók zseniálisan szépek, a stílus első osztályú, pont az én ízlésem. Én egyébként is ilyen hipszter, szakállas, tetovált ízlésű ember vagyok, most az nem érdekes, hogy aktuálisan nő létemre.
Nem bírtam ki és átlapoztam az egészet, minden képet végignéztem, minden sütit megcsodáltam, például a rácsos linzert biztos, hogy soha nem fogom megcsinálni (vagy mégis?), de van jónéhány, aminek azonnal nekiállnék (nem a croissant). Érdekes lehet a kakaós csiga elkészítése, de a torták is biztos különleges kihívást jelentenek. És ami tényleg fontos: öröm nézni. Rusztikus természetesség, ötletes, átgondolt minden egyes oldal (tényleg megnéztem).
Száz szónak is egy a vége, 50 recept vár mindenkire, tessék megvenni, megrendelni, megkapni ajándékba, vagy ellopni (ne) valakinek a polcáról, mert erre szükség lesz az elkövetkezendő 50 évben, ha mást nem csak sütünk belőle egyszer egy madártejet. Vagy azt pont nem sütik? Nem tudom, nézzék meg a könyvben.
Arról nem is beszélve, hogy bármikor bekövetkezhet egy mágnes vihar (nem ez nem a lávasüti másik neve) és akkor meg nem lesz internet, szóval nem lesz ott a nosalty se, maradnak a könyvespolcok vagy az éhenhalás.
Itt megrendelhető.
Szolgálati közlemény:
A könyv megjelenését a Desszert.Neked
Utolsó kommentek