Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Tőkehalfilé varázsdobozból

2015.12.09. 17:15 stillman

Ezeket a halakat a fene se érti általában, hogy melyik melyik. Én tőkehallal először akkor találkoztam, amikor - most nagyképű leszek (mikor nem) - e blog aranykorában volt szerzőtársam rendelt tőlem Lisszabonból "bacalao" néven, és igyekeztem felhajtani (nem volt nehéz, hiszen az ott nemzeti eledel) sózott-szárított tőkehalat, amelyet aztán bőröndben szállítottam neki haza, első menetben akkori spanyolországi otthonomba (igen, minden harmadik posztban leírom,hogy ott laktam anno), majd nem sokkal később haza ebbe az izé országba. A bőrönd tartalmát és magát a bőröndöt is persze azóta lecseréltem, érthető okokból. 

 

Szóval a hal ugye büdös, de azért finom. "Büdös de finom", hát nem tudom, ez így nem igazán csábító. 

Jó, de hogy jön ide a varázsdoboz? Hát úgy, hogy az nem büdös. Sőt. Szép és illatos. 
Elég a rejtélyeskedésből. Persze, hogy máshogy lehetne kezdeni egy bejegyzést, amelynek címében a varázsdoboz szó szerepel. Kaptam ettől az új kezdeményezéstől, a Dietboxtól egy csomagot. Igen, már megint ez volt, pakkot kaptam. Ilyen a gasztrobloggerek élete, túl jó, de azt is irigyeljétek ám, amikor 600 lovon érkező, nyilakat hajigáló fő foglalkozású trollal kell egyenként leszámolnotok, mert kritizáltatok egy kávéhab állagot.

 

Megkaptam tehát a DietBox 2 x 2 fős csomagját, ami azt jelenti, hogy egy NAAGY dobozt. Én szeretem sajnos a naaagy dobozokat, főleg amikor azt se tudom, hogy mi van benne, még akkor sem ha én rendeltem. 

dietbox1.JPG

A doboz egyébként a munkahelyemre érkezett, úgyhogy haza kellett vinnem kézben és gyalog. Ne tudjátok meg, mennyire kedveli a nép a nagy dobozokat cipelő nőket, ennyi elismerő pillantást legfeljebb korábbi sikeres diétáim legaktívabb szakaszában kaptam, úgyhogy most két legyet egy csapásra, egyrészt hazavittem a nagy DietBox-ot, ami mínusz 1 kiló (tudom, hogy nem), másrészt benne van a sok nyers alapanyag kimérve, becsomagolva, nagyon pontos elkészítési mutatóval ellátva. 

 

Amúgy elárulom, hogy nem diétázom most (leszámítva a doboz cipelés, legújabb divatot), de ha valami diétás,az nem veszi el a kedvemet, nem árt, sőt hasznosnak tartom a kíméletes és jó alapanyagokból elkészített fogásokat, úgyhogy nálam nyitott kapukat döngetnek az ilyen elképzelések. 

 

Szóval eljött a főzés ideje.

Kibontom a csomagot. Nem tudom, de valahogy érződik az egészből a tömény gondoskodás. Nem elég, hogy váratlanul megcsap a friss fűszerek illata (és nem a tőkehalé mert az durván jól be van csomagolva), tehát az oregánó, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring - amely eleve bódító boldogságlöketet nyom az agyamba, hanem az egész csomagolás olyan figyelmes és átgondolt - ott van benne tényleg a magic, amikor nem tudod megmagyarázni, de valahogy jó az egész élmény.

 

Jól van, haladjunk. Én amúgy nem nagyon szoktam stresszelni a főzéstől, de azért minden recept esetén ott van bennem egy kis félelem, hogy tényleg lesz-e mindenhez alapanyag, nem a háromnegyedénél derül ki, hogy nincs valami nagyon alapvető vagy akár egy kevésbé fontosnak tűnő - dehát receptben olyan nincs is - de mégis szükséges alapanyag.

Na most ez a kis (vagy nagy) félelem itt nem létezik, mert minden van a dobozban. Igen, minden. Fűszerek, só, bors, olaj, tehát nincs olyan, hogy azt se tudod miről beszél és szerezd be, ahol akarod, valami nem létező, soha nyitva nem tartó vagy a város távoli szegletében található boltban.

 

Amúgy a bevásárlástól nem rettegek eleve, de azért nem is nagyon szeretem. Sok ott a hülye, meg az unalmas, nagyszájú fráter, nem mindig akarom őket hallgatni, a CBA büdös és nem szeretem, a SPARt se szeretem mert minden ipari, a többit se, a Culinarisban meg folyton négyszer annyi dolgot veszek, mint terveztem és persze egyikre sincs semmi szükségem (azért elfogynak végül). Például medvealakú banános kekszet mindig veszek, de mondjuk arra szükség is van.

 

Na vissza már megint a kis dobozomra, kiszedegetem a dolgokat, fokhagyma, fűszerek, egy hatalmas csomag gyönyörűséges spenótlevél, (úristen, ilyet hol lehet beszerezni?) és persze ott van a gyémánt berakású, frissen és szeretettel remegő tőkehalfilé. Egy csoda az egész szett.

dietbox1_tokehal.jpg

Ez a DietBox amúgy egy játék. Ott van minden előtted csak össze kell rakni. Szerintem egyébként ideális szerelni kedvelő fiúknak-lányoknak(?), de olyanoknak is, akik soha életükben nem mertek még nyers halhoz, de még spenóthoz vagy fokhagymához se nyúlni, mert itt mindent megmondanak mit, hogy kell, mennyit és mikor. 

Hülyebiztos képes leírás segít tehát a lépésekben, még én is értem. Na jó én nem vagyok hülye (na jó de), de még csak össze se zavar (csak egyszer). 

dietbox1_tokehal2.jpg

Tessék összevágom a fűszereket, ahogy kérik, mondjuk a fokhagymát is megpucolom, de egyben önhatalmúlag fel is vágom és ha már arra  járok (a hal felé), akkor be is dörzsölök mindent mindennel, vajat időben felolvasztva persze és mindezt egybekeverve - ez később kisebb fennakadást okoz, mert például a fokhagymát marhára nem ide kellett volna dörzsölni, hanem a spenóthoz adni mindenféle dörzsölés nélkül, de a DietBox mégsem készülhet fel az összes (túl dörzsölt, na jó bocs) ügyfélre. 

dietbox1_tokehal5.JPG

És akkor jön a mandulaliszt. Ugye nem dicsekszünk azonnal, hol találkoztunk igen intenzíven ezzel az alapanyaggal (macaron!!!), de akaratlanul is még jobban szívembe zárom a macaronos tőkehal, akarom mondani mandulalisztes tőkehal receptjét. Megforgatjuk (itt kezd el feltűnni, hogy a fokhagyma mégse kéne esetleg, de egyébként végül nem ártott semmit) és mehet a sütőbe.

dietbox1_tokehal9.JPG

Közben a fél konyhát betöltő spenót mennyiség kapcsán megnyugtat a recept leírás, hogy nyugi majd összemegy az egész és befér a lábosba, egyébként bevallom, holott tök nyilvánvaló annak, aki már készített spenótot (hát persze, hogy igen a világhírű spenót velouténk!), de akkor is igen jó érzés ezt így látni, nem kell aggódni. Szóval valóban a századára megy össze és belefér mindenféle edénybe végül, készül tehát a spenót és mivel mégsem vagyok egy elvadult alak, van otthon pót fokhagymám azt beleteszem méltó helyére. 

 

A hal is illedelmesen megsül a spenót pedig már kész, nagyon jó fogás született, megenni is kár, de azért mégis, ha már megcsináltam nem csak lefotózom (ami szerintem pont elég is lenne), hanem megeszem.

dietbox1_tokehal4.JPG

Nem diétázom. Mondom nem diétázom. Vagy mégis? Ha ez a diéta, akkor mégis diétázom. Teljes értékű, nagyon finom vacsora lett ebből, semmi nem hiányzik, egyáltalán nem maradtam éhes. 

 

Ez így azért egyszerre és együtt több, mint elviselhető. Már megint figyelmeztetnem kell mindenkit, nálam az ilyen kényeztetésekkel és kedvességekkel nagyon sokra lehet menni. 

dietbox1_tokehal6.JPG

DietBox cuccok rendelése és minden fontos infó, itt pedig maga a tőkehalfilé személyesen.  

Szólj hozzá!

Címkék: innováció főzés recept kitchenbox kitchen box dietbox

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr888152144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.