Szabadulj meg a tökéletességtől

A tökéletesség eszménye egyre inkább eluralja virtuális létben csökevényesedő agyunkat, legyen szó ételről, italról, emberről, állatról.

Egyre inkább morbid szépség ideálok, növekvő elvárások, csökkenő kompromisszumkészség.
Tolódnak ki a határok, növekednek azok az áldozatok, amelyeket a szépség elérése érdekében hozunk (és leginkább nem az emberi szépségről beszélek, de arról is).

Áldozat alatt itt most akár az időt is értem, mondjuk ha azt az időt, amit a körmöd építésére fordítasz inkább olvasással töltenéd, az emberiség talán jóval humánusabb irányba haladna.

És persze az ételek... a tálalással nincs problémám, hiszen az az alkotóképesség, a kreativitás eredménye, de mi van azzal, ami megváltoztathatatlan, vagy csak nehezen, amelyet készen kapunk a természettől, miért kell azt folyton valamilyen aktuálisan elfogadott ideák mentén faragni egyre inkább abnormális irányba?

Nem veszem meg, nem eszem meg a kicsit görbe uborkát, mert... miért is? Erre valaki emlékszik?
Emlékszem, amikor a Szimpla Őstermelői piacon 2-3 éve kerestem a valódi paradicsom kinézetet, amelyről láttam, hogy a napon érett, meg is vettem mindet, és az biokert eladója mondta, hogy ezt egyébként csak ön veszi.
De miért?

"Mert ronda."

Mikor lett ez fontos, hogy nem ehetek meg olyan ételt, ami mondjuk nem tökéletes formájú, ahogyan én elképzelem, vagy ahogy műanyagszerű eszményként ábrázolják nekem különböző hirdetésekben?

Nem ehetem meg az almát, ha nem elég piros, nem ehetem meg a sárgarépát, ha van rajta egy kinövés, vagy esetleg az is görbe?

Miért másodosztályú egy paprika, ami egy kicsit kisebb? Miért kell nekem mindenképpen naaagy, meghatározott méretű paprika?

Ki és hol hozta ezeket a szabályokat, és legfőképpen miért?

Oké, találhatunk rá okot, ha nagyon akarunk, esetleg tárolási, szállítási szempontok, és persze vannak elméletek (nem igaz), hogy mondjuk biztos egészségesebb, de mondjuk biztosan nem beteg a tökéletes formájú zöldség vagy gyümölcs.

Van arról vajon fogalmunk, hogy mennyi zöldség és gyümölcs kerül így a másod osztályba, illetve a kukába? Nekem van: több, mint 75%-a termésnek.

És innentől kezdve mindenki nyugodtan gondoljon a lángoló erdőkre, a világjárvány által sújtott gazdasági nehézségekkel élőkre, a háború áldozataira bárhol a világon, akiknek nem jut megfelelő minőségű étel, mert ki lett szelektálva a "ronda" mindenhol.

Hogy mi a megoldás? Ugyanaz, mint a zsiráfos vászonszatyor mozgalom: kezd önmagaddal, szabadulj meg a hamis szépség ideáloktól, még ha nem is olyan könnyű erről a drogról leszokni.