Még nem voltam úgy soha ilyen konyhai élménnyel, hogy jaj csak nehogy meghaljak, mielőtt kiposztolom, akkor hiába dolgoztam három órán át.
Az előző bejegyzésemben már feldolgozott Buddha-tálak recept könyvélmény mintegy kiegészítő, de annál fontosabb fejezeteként el is készítettem az egyik, nekem legszimpatikusabb Buddha-tálat, az India bölcsessége nevezetűt, amely egy gyors karfiolcurryt, mazsolás spenótragut, currybundában sült ropogós tojást, gazdag lila hagymás rizst, hideg citromcsatnit tartalmaz, a receptet most itt sajnos nem fogom tudni megosztani, mert gondolom szerzői jogok is vannak a világon és lehet, hogy nem örülne neki a könyv szerzője, de szerintem az élménybeszámolóból kikövetkeztethető, illetve majd megkérdezem a kiadót.
Hihetetlen alázattal szereztem be a hozzávalókat, a fűszereket, egyszerűen semmit nem hagytam ki, vettem csicseriborsólisztet, meg görögszénamagot, meglepetésemre volt itthon "fekete hagymamag", ami a nigella, még Izraelből hoztam, és természetesen fekete szezámmagom is volt. Fogalmazzunk úgy, hogy a fekete színű bármilyen alapanyagtól nem igazán jöttem zavarba, még fekete sóm is volt itthon, egyedül fekete mustármagom nem, de az nem is igazán fekete, csak divatból hívja magát annak.
A karfiollal kezdem, itt a recept szerint mossuk meg, majd vágjuk ki a torzsáját, szerintem inkább vágjuk le a leveleit, és a torzsáját és aztán mossuk meg, de ízlés dolga. Minden simán ment egyébként, azt gondoltam, hogy ebből inkább gyorsan meg is ebédelek, mert utoljára reggel 8 előtt ettem és már dél van, de aztán arra jutottam, hogy legyen az ebédem a komplett Buddha-tál változat.
Ezután jött a spenót, mellé aranymazsolát kellett volna használni, de most csak emiatt nem szereztem be arany meg gyémántmazsolát sem, hanem találtam a hűtőben aszaltszilvát, úgyhogy azt leforráztam és ennyike. Nyilvánosan be kell vallanom, hogy én most hasznátam először életemben görögszénamagot, azóta se értem pontosan, hogy mi az.
Menet közben kiderült, hogy a tíz éve Spanyolországból hazahozott fűszerek egy része már nem igazán használható, így fájó szívvel megváltam a gőztől betapadt kurkumásüvegtől és mint kiderült korábban a koriandermagtól is megválhattam, mert most hirtelen nem találtam, de valami hihetetlen (szerintem Buddha) beavatkozás folytán mégis előkerült egy - semmiképpen nem általam beszerzett - csomag koriandermag, ez van, jönnek-mennek itt az emberek nálam, hoznak-visznek dolgokat.
Szóval a spenótba belekerült minden, ami kell, elkészült, félretettem. Még annyit megemlítenék, hogy a recept része a ghí, azaz a tisztított vaj, amelyet természetesen nem helyettesítettem holmi nem tisztított vajjal, lurpak és társai, ha ghí kell, akkor ghí lesz benne.
Jöhet a jázmin rizs, rengeteg utólag belerakott lilahagymával és újhagymával, illetve ide kellett mozsárban őrölni egy kis koriandermagot, de a koriandermag-lelő kalandot az imént kifejtettem. A recept azt írja, hogy vágjuk fel a hagymákat majd főzzük meg a rizst stb., itt annyit helyesbítenék, hogy a hagymákat szerintem azután vágjuk fel, ha kész a rizs, másrészt a rizst nem kell főzni, elég párolni, azaz lefedni, amikor már forr a víz.
Mindezt leszámítva rendkívül kellemes receptrész ez is, pontosan betartva minden csodálatos lesz.
A kedvenc részem jön, a citrom chutney. Itt fel kellett vágni 4 egész biocitromot, ezt egy pár napig hajkurásztam a városban (úgy értem facebookra kiírtam, hogy hol lehet kapni), kiderült, hogy teljesen tájékozatlan vagyok, mert rengeteg helyen lehet kapni, a nem is olyan messzi Aldiban be is szereztem egyszerűen.
Előtte össze kell törni mozsárban a mustármagot és a fekete hagymamagot (ami a nigella), és a hagymákat, meg chilipelyheket kell hozzáadni, de még jön babérlevél és friss koriander, meg olaj, és ebből valami masszát kell nyerni. Szóval tekintve, hogy ebből semmilyen massza nem lett a mozsár által, ezért inkább ledaráltam az egészet, és úgy már összejött az elvárt krémes állag. Nem tudom miből gondoltam, hogy a hagymát mozsárban krémesre lehet nyomkodni, na mindegy. Beleraktam a fűszeres masszát a serpenyőbe, majd jöttek a nagyobb darabokra vágott biocitromok, sóztam stb. ahogy kérik a könyvben és aztán hamar be is fejeztem, mármint be is kellett, mert a citromoknak félig nyersnek kell maradni. A chilipaprika, amit használtam nem volt eléggé csípős, szóval majd még fel kell dobni utólag.
Ja, közben még tojásokat kellett főzni, ezt megtettem, így eljuthattam a befejező szakaszig, amikor a főtt tojásokat currys, rómaiköményes csicseriborsólisztben megforgatva ki kell sütni. Ez egy nagyon kedves rész egyébként, olyan aranyos érzés a tojásokat a finom sárga fűszeres csicseriborsólisztben hengergetni. Azonban kevés olajat raktam a serpenyőbe, úgyhogy elég béna lett az egész, valahogy ilyen réteges-hólyagosra sült inkább, meg lepergett kicsit, de attól még jó lett mondjuk, valami praktika itt még jöhetett volna, hogy mitől lesz egységes aranybarna (feltételezem, ha elég olajat rakok bele, tehát nem "ujjnyit").
A tojásokra félbevágás után ráadásul pirított fekete szezámmagot kellett szórni, ami marha jól néz ki, tényleg élvezetes folyamat volt az elkészítés.
És akkor jöjjön a tálalás! Olyan két és fél óra volt az egész folyamat, szóval az előző posztban igazságtalanul írtam az 5-6 órát, most helyesbítek. Mondanom sem kell az összes alkotóelem kihűlt mire kész lettem, de nem baj, szerintem langyosan is jó. Először a rizst tálaltam ki, majd a karfiolcurryt, amelyre friss koriandert raktam, következett a spenót, majd a citrom chutney, végül a szép kettévágot tojások és máris kész lett az első Buddha-tálam.
Befotóztam gyorsan az egészet (újabb 2,5 óra.. na jó neem), és nekiálltam ebédelni - végülis olyan 7 órája nem is ettem semmit, úgyhogy pont jól esett. A citromchutney nekem nagyon markáns lett, lehet, hogy túl sokat raktam a tálba, de a többi ízvilág remek volt, különösen a görögszénamag...
Nyitok akkor egy Buddha tál éttermet! Na jó, még alszom rá egyet.
Utolsó kommentek