A sikeres vendéglátóhely arra szakosodott, hogy az oda betérő lényeket igényeik és vérmérsékletük szerint ellássa, kielégítse, visszatérésre késztesse. Keményen dolgozik nap mint nap, odafigyel, alkalmazkodik, új dolgokkal és állandó jó színvonallal ébreszt bizalmat önmaga iránt. Bármikor betérsz vendégként ugyanazt kapod (jó értelemben), nem csalódsz soha.

Az ilyen helyek, amennyiben egyre látogatottabbak lesznek, visszatérő vendégekkel büszkélkedhetnek, napi szinten visszacsatolást kapnak, hogy jó munkát végeznek, érdemes a sok energiabefektetés. És persze a sok-sok türelem.

Mert vendég sokféle van, és ahhoz, hogy a nagy többségüknek megfeleljen sokféleképpen kell kezelni őket. Minél jobb úton haladsz és minél sikeresebb vagy, annál magabiztosabban alakíthatsz ki persze standardeket: mit lehet mit nem, hiszen nálad vannak, sőt egy idő után - ha már túl sokan vannak - tovább szigoríthatod a rendet, nem baj, ha páran most már lemorzsolódnak emiatt. Nem kell, hogy alázatos légy, lehetsz szigorú is akár (sok vendég szereti is és szívesen alkalmazkodik), elvárhatod nyugodtan a tiszteletet.

De mit tegyünk, ha mégis betér az úgynevezett idióta barom, az őrült, rosszindulatú vendég. Nem véletlenül jött, hiszen jól akarja érezni magát (titkon), de valahogy mégis olyan negatív a kisugárzása. Kötözködik, nem jó neki semmi elsőre. Nem tudod akárhová leültetni, nem marad nyugton, rákérdez mindenre, és egyáltalán nem tudod vele a már jól bevált viselkedésformát alkalmazni. A szigor, a rend ráerőltetése olaj a tűzre. Persze már rég kivágnád, ha csak magatok lennétek, na de ott a többi törzsvendég, hatalmas baráti társasággal, meg a többiek a személyzetről nem is beszélve, meg hát a fenének kell a botrány, hátha elmegy mielőbb.

Mi a teendő? Jó kérdés.
Mély levegő, értsük meg a helyzetet. Az őrült vendég nem biztos, hogy azért jött hozzád, hogy bántson. Még az is lehet (50%), hogy valójában nyugalmat keres és nálad tervezte végre megtalálni. Ha tovább bosszantjátok egymást, nem lesz jó vége.
Jobb, ha ilyenkor sokkal nagyobb barátságot tanusítasz, váratlan szimpátiát, persze nem gúnyosan, hanem őszintén. Ő más, mint a többi, kezeld te is másként. Ettől vagy más, ettől vagy több, mint a többi. És egyszercsak felenged, elmosolyodik és barátságából tízszer annyi erőt merítesz, mint másokéból, persze meglepő, de ő mégiscsak más. És ezért lesz érdemes továbbcsinálni, mert mindig érzed, hogy van mit fejlődni, van mit továbblépni, az egységes megoldások pedig soha nem lesznek jók mindenkinek. Te viszont támadhatatlan leszel.

Ezt nevezik profizmusnak.

Az őrült vendég pedig lehet, hogy pont a te titkos próbatételre hívó jótevőd, akinek utána talán tudtodon kívül is sokat köszönhetsz majd.

Minél undokabb annál nagyobb odafigyelést igényel. És ha képes vagy rá, akkor bármire képes vagy.