Alapvetően nem a józan esték időszaka ez, de nem szeretnék senkit alkoholizmusra buzdítani, én például simán tartok olyan napot, amikor nem iszom.

Az ebédlőasztalomon sok egyéb kacat mellett néhány napja a szó szoros értelmében díszeleg egy üveg Opera Vodka, elképesztően design, jó ránézni.

Ha már párlatokról van szó, én inkább gin kedvelő vagyok, ez nem azt jelenti, hogy a vodkát nem szeretem, csak kevésbé jut eszembe, hogy igyak, az az igazság, hogy még annak idején - különböző alkoholfajtákkal történő tinédzserkori ismerkedés - a vodkával valahogy nem lettünk jóban.

Most mégis iszom egy (két) vodka koktélt, mert itt a lehetőség, és mert kedvet kaptam.

A száraz novembert észrevették, hogy idén kevésbé reklámozták?

Na szóval, a száraz novembernek egyébként is vége.

A vodka szódát eleve soha nem utasítom vissza, tiszta, minimalista párosítás, és mint megtudtam a kalóriatartalma ennek a változatnak az egyik legkevesebb.

Az Opera Vodkával kétféle koktélon keresztül ismerkedem: egy Bergamot Mule koktél formájában, amelynek összetevői: Opera Vodka, Italicus, Angostura Bitter Lime, J’ Gasco Ginger Beer valamint a „Cosmo” változat: Opera Vodka, Cointreau, Cranberry Juice, Lime.

Mindkettő számomra ideális ízvilág, savanykás, az egyik esetben a gyömbér frissítő, magával ragadó ízével, a másik esetben pedig ott a lime, az áfonya, a Cointreau, amely egyébként szintén egy kedvenc italom.

Néhány pontosabb információt is mondanék erről az italról: magyar kukoricából készítik, a termék csomagolása, és designja díjnyertes tervezők munkája. Az Opera Gin csapata közel egy éven keresztül fejlesztette ki az Opera Vodkát. A gluténmentes kukoricaszesz speciális eszközökön történő többszörös szűrésével és kezelésével, saját titkos receptjük szerint készül el a végleges, 40 fokos, tiszta vodka. 

Ülök a szobában a vodka koktélom és én, felkapcsolódnak a fények (nem rúgtam be!), és arra gondolok: dehát ehhez fantasztikusan passzolna egy kis licsi is, és még egyéb mélyebb tartalmú gondolatok is eszembe jutnak, amelyeket most idő és olvasóim türelme hiányában nem részletezek.

Összességében örömmel azonosulok az új értékekkel, nevezetesen, hogy ha már iszunk, ne csak a nagy márkákban bízzunk, próbáljuk ki a kisüzemi, pláne hazai kreációkat is, a végén még arra jutunk, hogy legalább ugyanolyan jók, mint a nagyok, ha nem jobbak.