Nem szeretném bő lére ereszteni egy rendkívül egyszerű csokis süti elkészítésének élményét, mert esetleg a kedves olvasónak a közelgő ünnepektől előre megkeseredett, tétlenségre kárhoztatott gasztrobloggernek tűnhetek, ezért inkább csak egy végtelenül gördülékenyen elkészített sütemény élmény netovábbját osztom meg röviden.
Az ilyen mondataim miatt az irodalomtanárom középiskolában, akinek egyébként a kedvence voltam (bármilyen hihetetlen is), egyszer jelzésértékűen hármast adott az egyik fogalmazásomra, és gyakorlatilag szitokszóként használta Krasznahorkai nevét, akinek mondatai szintén nagyon sok sorból állnak, és akiről aztán évtizedekkel később írt egy könyvet.
Kaptam tehát egy sütimixet, mondanám stílszerűen, hogy az űrből, de nem teljesen, csak majdnem: a márkanév ugyanis Space Cake, és mielőtt sátáni lenéző kacajba törnénk ki, már mondom is, hogy nem olyan Space Cake. Szerintem sokkal inkább az űr iránt fogékony gyermeki és fiatal, de még sütni nem tudó, de finom sütiket szívesen fogyasztó réteg van belőve célközönségként, szóval nem az Amszterdamban szilveszterezni szándékozó már nem hipszter, még nem családos, de már a harmincas-negyvenes éveinek vége felé járó, a társadalom peremére biztos sodródásban meginduló rétegről van szó.
Tegnap tehát fogtam magam és elkészítettem a nemhogy Space Cake, de ráadásul Fekete Lyuk nevezetű, amúgy csokoládés süteményt elővarázsolni hivatott mixet a hozzátartozó könnyed és szórakoztató útmutató szerint.
Jó, de mi az a Sütimix? - tesszük fel a kérdést ismét jogosan.
A sütimix a magyar ember számára egyelőre feltehetőleg egy nehezen értelmezhető kategória, mert ez megint egy, a főzés élményét máshonnan megközelítő koncepció, támpont, óriási segítség, előre gondolkodás.
Elvégezzük helyetted a dolgokat, te csak befejezed és hasonló - eddig jelentős részben kudarcot vallott kezdeményezésekhez hasonló ígéret: a magyar ember ugyanis nagyrészt úgy gondolkodik, hogy ne mondd már meg nekem, hogy a lisztet meg a csokoládét, meg a kakaóport, meg az áfonyát, a cukrot összerakod nekem, hát én meg tudom azt venni egyenként a boltban, megveszem, úgy sokkal olcsóbb, megőrültem én, hogy majd itt egy dobozban egyberakva megrendelem ötszörannyiért, he?
Nem véletlenül bedöglött itthon végül a normális országokban viruló ételdoboz "meal kit" (alapanyagok egy bizonyos receptre összeválogatva) koncepció is, mert a magyar háziasszonynak (és háziembernek) van hagymája meg tészta is a polcon, a krumpliról nem is beszélve, szóval ne akarjunk itt ilyen mexikói meg miegymás recepteket belekényszeríteni két grenadír mars közé, azt majd megrendeljük a netpincérről, ha akarjuk, nem-e?
Most bizonyára érez valami személyes érintettségből fakadó keserűséget is esetleg a kedves blogolvasó - életemben nem szólítottam még ennyiszer egy poszton belül közvetlenül az olvasókat - lényeg, a lényeg: fogtam a Space Cake Fekete Lyuk sütimixet és összekevertem határozottan, élvezettel tobzódva az elviselhetetlen könnyűségben.
Mondanám elegánsan, hogy ennyi volt a recept és köszönöm a figyelmet, de nem, mert még kellett vajat olvasztani, továbbá egy tojást is bele kellett rakni, tehát igenis ott volt a hozzáadott értékem, beleraktam ezeket, mert megtehettem, ott voltak, rendelkezésre álltak, nem vagyok egy felkészületlen, alkalmatlan amerikai háziasszony, mert tojás is volt és vaj is.
Előtte bemelegítettem egyébként a sütőt 190 fokra, és a masszából pedig az előírás szerint 5 centiméteres valamiket formáztam, gondoltam bedobok egy macska vagy gyömbérember formát, de az nem lett sikeres, a cookie alaknál többet itt most nem kellett belekontárkodni.
15 perc és már kész is volt, 5 perc pihenő és ekkor azt írja a doboz (és innen gondolom, hogy esetleg nem a harmincas-negyvenes, valamint afölötti korosztálynak lehet ez szánva), hogy tömj a szádba annyi sütit, amennyi belefér! De miért is ne? Én bármikor nagyon szívesen megteszem ezt, különösen mielőtt egy nagyobb diétába belevágok, vagy mondjuk úgy az egyik lejtő alján, amikor már én is érzem, hogy ez így nem mehet tovább, jöjjön a ketó meg az intermittent fasting.
Egyedüli feloldást az ad, hogy a dobozra még az is rá van írva, hogy amúgy az űrben mindenki súlytalan, tessék, kell ennél több, akkor meg minek jönnek-mennek a méregdrága idétlen diéták?
A sütik rendkívül finomak lettek, kiváló állagúak, pont az én ízlésvilágom ez a tömény étcsokoádé, el is tűntem gyorsan velük együtt a Fekete Lyuk mélyére, magamban suttogva: az űrben mindenki súlytalan...
Legyen ez a karácsonyi mottónk, a viccet félretéve amúgy a Space Cake szerintem egy imádnivaló márka - van még Vénusz meg Mars sütimixük is, egyik jobb, mint a másik, tényleg nagyon egyszerű és ugorjunk dimenziót nyugodtan legalább a süteménysütésben.
Update: a 2020 márciusában - nemzetközi turné után - Budapestre visszatérő Black Food Fesztiválon is elvileg találkozhatunk is majd a Space Cake csapatával és sötét színű sütimixeivel.
Utolsó kommentek