Ahogy a jófejkedő gasztrobloggerek szokták mondani: rákattantam a Buddha-tálakra. Esetükben ez nagyrészt valóban azt jelenti, hogy főznek, párdon készítenek, alkotnak ilyen tálakat, nálam inkább annyit, hogy csodálva nézegetem egyelőre a műfajt és a vonatkozó recepteket, érlelődik az elhatározás…

Kezdjük ott, hogy ki ne akarna egy olyan könyvet, amelyben ilyen fejezetcímek vannak: A ponty és a keresztesháború, Jó, hogy szósz!,Elfogyott a levespor,Limonádé pestis idején... és így tovább.    Mivel a copyrightban ott van szigorúan, hogy a könyvet, illetve annak részeit tilos közölni…

Ismerve Travellina népszerű utazó blogger rendkívüli alaposságát, elképesztően lelkiismeretes feldolgozó stílusát, azt hiszem elmondhatjuk, hogy nem akármilyen kiadvánnyal gazdagította most a magyar olvasóközönséget. Bloggerből egy igazi, kézzel fogható, ráadásul nagyon szép könyv szerzőjévé vált,…

Általánosságban igaz elméletnek tűnik, hogy minden könyv megjelenésekor meglódul egy lelkes birkanyáj, és bólogatva, bégetve helyeselnek és tapsolnak. Magam is jónéhány ilyen nyájhoz tartozom. Ilyenkor ugye nem sok tér marad az objektív véleményalkotásnak, elkötelezetten…

Ha már szakácskönyv véleményezésre adtam a fejem legutóbb (sokak csalódására pozitív hangvételű kritikát írtam, ami ugye kicsit hamisan cseng mindig az én számból, de mit tegyünk, ha egyszer tudok én is lelkesedni - persze csak röviden és ritka alkalmakkor), szóval miért is…