A Dining Guide szervezésében megrendezésre kerülő Blogkóstolóra főként őszinte érdeklődésből, de nem elhanyagolható szempontként szakmai kötelességből is ellátogattunk. A rendezvény megtekintése közben megfogalmaztuk elveinket és elképzelésünket arról, hogy jövőre, amikor a sok igyekezet, szorgalom, alázat és odaadás eredményeként talán a Gasztrobizarr csapata is büszkén kiállhat saját főztjével, pontosan miben fogunk eltérőt, hasonlót készíteni a felvonultatott gasztrosztárok főztjével összehasonlítva.

A szorongatóan nyálkás idő ellenére nagyon jó hangulatú volt a kóstoló, színes lufikkal és hangulatos világítással dobták fel a kitartóan érkező, érdeklődő közönséget. Barátságosan és bennfentesen fogadó recepciósok, nyugodt, jókedvű blogosok, finom ételek fogadtak. Szerencséjükre és persze az én szerencsémre is én nagyon éhesen érkeztem.

Elsőként nyilván Chili & Vanília standját rohamoztuk meg, ahol Csipős-édes sült céklát, burrataval ettünk, zseniálisan finom volt, a kapribogyó fantasztikusan jól egészítette ki,  Mautner Zsófi pedig kedvesen javasolta, hogy ne a reggel óta dísznek ott álló fogást vegyük el. Utána megkóstoltuk Török lencsés bulgurját is, ami szintén nagyszerű volt.

Ezután másik fő kedvencünk Malackaraj fogásait követeltük, természetesen mindkettőt, amivel kivonult, Pisztáciás malacpástétomot és Saját töltésű chorizot fogyasztottunk, nekem nagyon jól esett, bár van egy olyan gyanúm, hogy a szervezetem ki van éhezve a húúsra ami miatt nem tudom józanul megítélni az ilyen fogásokat. Rozi szerint kicsit száraz volt mindkettő, kevés volt benne a zsííír.

Utána már kissé csillapodott éhséggel, lenyugodva nézegettük a blogosokat, suttogva, lopakodva kinéztem Lila füge Pisztáciás sütijét fügebefőttel, itt csak az volt problematikus, hogy a fügebefőtt konkrétan rohadt volt (bocsánat: annak éreztem), de amúgy mindezt különös koncentrációval elvonatkoztatva nagyon finom volt a süti. Még szemeztem Fűszeres Eszter szilvás rétesével, ami nagyon jól nézett ki, de addigra már eléggé jóllaktam és megmondom őszintén számomra ez egy kicsit túl egyszerű étel volt a többiek kínálatához képest, úgyhogy aztán kihagytam.

Végül ittunk egy-egy tokaji bort, némileg belefulladva annak édességébe, majd továbbálltunk, felvillanyozódva, mert tényleg nagyon kellemesre sikerült a rendezvény, amelynek fényét reméljük legközelebb mi is emelhetjük, valami meglepő és fordulatos bizarrkodással.

Így utólag elnézést, hogy közvetlenül az ételekről készített fotókkal nem terhelek senkit, de a szürkéshomályosnyálkás fényviszonyok miatt nem sikerültek vállalhatóra.