Nagyképűségnek tűnhet New York City gasztronómiai pillanatairól írni 10 napnyi látogatás után, de talán megengedi a kedves, kitartó törzs és új közönség, hogy egy kicsit visszaidézzem ezt a 10 napot és írásommal elhárítsak néhány - esetleg tudatlanságból eredő - akadályt a New Yorkba utazók vagy az oda vágyók útjából.

Első alkalommal NYC-be érkezvén a legfontosabb, hogy ellenálljunk az ismerős étterem és kávézóláncok megnyugtató, bizalomgerjesztő csábításának, valamint, hogy a fülünkbe juttatott legendákkal fokozatosan leszámoljunk.

A magam részéről elsőként a Starbucksot, mint kávézásra szánt helyet vetettem el és alkalmaztam a továbbiakban wi-fi (ez nem az a híres étel, hanem az internet) fogyasztásra.

Úgy vettem észre, hogy azokkal a helyekkel jártam jól, amelyek kívülről kifejezetten barátságtalannak tűntek, itt természetesen nem az emblematikus helyszínekre gondolok, hanem az önálló felfedezési vágy vezérelte váratlan éttermi és kávézólátogatásokra. 

A New York-i tapasztalatok első részében a reggeli témakörét bontanám ki, elsőként a cupcake őrületet megemlítve.

Errefelé az úgynevezett cupcake széles választéka és folyamatos jelenléte kikerülhetetlen, a legkülönbözőbb méretben, kinézetben, változatos díszítésekkel kaphatóak. 

A cupcake történelmi eredetét, első említésének körülményeit, az azóta elégett könyvtárakban található feljegyzések nyomairól való megemlékezést megtekintheti mindenki a felületes online enciklopédia vonatkozó fejezetében, alapvetően egy kissé túldíszített (szubjektív) tetejű muffinról van szó, amelynek elnevezése abból ered, hogy rendszerint sütőpapirban vagy egy kis fémtálcában készítik. Előnye, hogy sokkal gyorsabban elkészül, mint a nagyobb alapméretű sütemények.

Alapanyagát tekintve ugyanaz, mint a hagyományos süteményeké: vaj, cukor, liszt, tojás, a tetejére pedig bármi tehető, amit a szemünk és a gyomrunk elbír. 

Az elmúlt években erős cupcake divathullám indult el, ezt részben talán a Szex és New York sorozatnak köszönhetjük, mint oly sokmindent (?). Különösképpen a Magnolia Bakery vált híressé, amely először 1996-ban nyitotta meg kapuit New York City Greenwich Village negyedében.

Elsősorban egy "vintage" régimódi hangulatú kávézót szántak a közönségnek, ahol az enteriőrt tekintve egy kis időutazásban vehetünk részt. 2007-ben a tulajdonosok eladták a helyet Steve Abrams restaurátornak, aki ezután még 5 hasonló kávézót nyitott. A Magnoliában természetesen többféle süteményt, pitét, csokit, sajttortát, és persze cupcake-et is lehet kapni. Süteményeik a legjobb alapanyagokból készülnek, ezért bátran fogyaszthatóak, mint tudjuk a jó alapanyag nem is nagyon hízlal (már akinek ilyen szempontok is számítanak), arról nem is beszélve, hogy ortodox vagy szabadgondolkodású zsidók is nyugodtan elkölthetik itt a reggelit, hiszen a hely kóser is egyben. 

ez is cupcake

Egy másik népszerű, kimagasló színvonalú kávézó és pékség a Bouchon Bakery, a Columbus Circle-nél található Time Warner Center bevásárlóközpontban. Nem véletlenül Thomas Keller Per Se éttermével egy emeleten találjuk, hiszen ez is az ő nevéhez fűződik.

Per Se bejárat

A helyet egy franciás hangulatú kávézónak szánták, ahol macaront, croissant-t, csokoládét és különböző pékárukat fogyaszthatunk, megjegyzem a macaron itt pont háromszor akkora (mérete a linzerkarikáéhoz hasonló), mint amit Európában megszoktunk. Egy kihalt hétfő reggelen 9 óra körül, azaz a bevásárlóközpont nyitása előtt egészen kényelmesen, kényesen válogathattam a kínálatból, a kávéjuk nem volt egyébként kimagaslóan jó, sőt... Egyébként egész kint tartózkodásom alatt nem ittam sehol olyan jó kávét, mint amihez hozzá vagyok szokva.

Még fontos megemlíteni a Balthazar cash machine-t, amelyet én magamban előre felmagasztaltam, az egyik legenda volt a sok közül. Itt életem legdrágább kávéját fogyasztottam, valamint körülöttünk főtt tojások voltak a pulton, mellettünk pedig két hölgy kb. 30 darab osztrigából álló tálat evett.

A Balthazar nagyon érdekes és népszerű hely, érdemes ide ellátogatni, ha nem is turistacsapda, de a Starbucksnál eggyel beljebb lévő alapértelmezett látnivaló. Koncepcióját tekintve szintén a franciás jellegre utazik. Keith McNally, a tulajdonos, 1980-ban nyitotta meg első éttermét New Yorkban a The Odeont, majd a Pravda orosz kaviár és vodka bárt 1996-ban. Egy évvel később a Balthazar éttermet és a Balthazar Bakery-t, majd mindezek megkoronázásaként 2003-ban kiadott egy szakácskönyvet Balthazar Cookbook címen. Az étterem és pékség hitvallása ugyanolyan egyszerű, mint az összes többié: jó alapanyagokból, egyszerű ételek.

Persze tudjuk: az egyszerűség mindig a legnehezebb út. 
Folytatás jön a törzsreggelizőhely kifejtésével...