Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

a név kötelez: Anyukám mondta

2011.06.17. 12:17 stillman

Bizonyos nagyvárosi emberek ebben a manapság tomboló gasztro mozgalomban (ezt már csak polgárpukkasztásból mondom, ugye érződik) úgy vannak beállítva, hogy egyáltalán nem zavarja őket, ha 200 km-t kell utazniuk egy jó ebédért.

 

Így voltunk mi is: előzményként megkóstoltuk és megszerettük a Budai Gourmet-n az Anyukám mondta étterem focaccia-ját, és ha már ilyen jót ettünk miért ne együnk jót máskor is, meg amúgy is, hol van ez egészen pontosan, és milyen a hely? A folyamatos felvont szemöldököt és homlokráncolást elkerülendő, tehát inkább megnéztük.

 

Amúgy egészen szép út vezet arrafelé, és olyan nevű falvak, mint Forró vagy Szalonna, hát lehet itt kibillenni egy pillanatra is a gasztronómiai köddel (?) bevont gondolatok fellegvárából?

Encsen kétszer eltévedni nem kis teljesítmény, nekünk sikerült, az éttermet csak nem találjuk (a helyieknek nyilván fogalmuk sincs miről beszélünk, gyakorlatilag hülyének néznek, amikor az étterem nevét hajtogatjuk), majd betévedünk egy furcsa udvarba, ahol azért mégiscsak ott doboghat a város szíve, mert ott egy T-mobile ügyfélszolgálat is, meg egy a nyolcvanas éveket idéző butik, hát e kettő ölelésében pillantjuk meg a kis franciás-olaszos vidéki stílusú (a legjobb fajtából) oázist: az Anyukám mondta éttermet, és ekkor belépünk hirtelen Európába. 

Leülünk, letegeznek, nekem nem baj, társamnak baj, foursquare becsekkolás (ez egy viszonylag ritka betegség) és máris kapom a tippeket: "málnaszörp = gasztronómiai ejakuláció" (tényleg) úgyhogy máris kérem a málnaszörpömet, nincs min gondolkodni. Jön a málnaszörp, ha nem is ejakuláció (gondolom biológiai okokból), de nagyszerű pillanatok következnek miközben ízlelgetjük, tisztán málnaíz, házi, nagyszerű.

Mindenféle ételt szeretnénk enni, de óvatosan, néhány fogás a "klasszikus vonalból" kevésbé tetszik, mint például szezámmagos csirkemellcsíkok (ez minek ide?), de biztosan az is nagyon finom, mindenesetre nem ezt fogom itt megkóstolni. Ezért aztán kérek egy nyúlpástétomot házikenyérrel előételnek.

Érkezik a házikenyér, továbbá olívaolaj és balzsamecet kis tálkán. Nem találok szavakat, engem ezzel meggyőztek, lenyűgöztek, megvettek - nagyjából, ahol elkezdődött, be is tetőzik az élmény, zseniálisan finom a kenyér és az olívaolaj is.

Közben megkapjuk a nyúlpástétomot, hozzá kaprigyümölcs, mini savanyított patisszon, uborka, retek, mustár rajta bazsalikomolaj. Időnként kinézünk a kertbe, a séf néha kisétál, letép egy-két levél bazsalikomot, majd visszasétál a konyhába, bíztató. 

Felkerekedek és körbenézek a helyszínen, nagyon tetszik a berendezés, hangulatos, stílusos tárgyak, maximális odafigyelés, vendégszeretet érződik. Egyedül az zavar, de valószínűleg ez megint egy kezelésre szoruló egyéni probléma, hogy mindig más pincér jön, én szeretem, ha egy valaki "törődik velem".

 

Elfogyasztottuk az előételt, próbálunk nem belegondolni abba, hogy gyakorlatilag jól laktunk, nem, még jön egy Filippo pizza és házitészta kacsaraguval. Mindkettő nagyon finom, a pizza tökéletes, a házi tészta nem üti ki nálam a biztosítékot, de ez a választás miatt van inkább, a maximumot akkor is kihozták belőle.

 

Szusszanás után jön a desszert, meggyes pite vaníliafagylalttal és tiramisu. A tiramisu biztos nagyon házi, bár én jobban szeretem, amikor összehangoltabb a textúrája, ez kissé rusztikus az én ízlésemhez képest, a meggyes pite nagyon finom. 

Ezután szusszanás már nem megy, szóval szép lassan távozunk, igaz, hogy egy jól megválasztott pillanatban bemondtam az elején, hogy csak ezért jöttünk ide Budapestről, de a figyelmesség, a nagyszerű ételek és az enteriőr mindenkinek szólnak ezen a varázslatos, jól elrejtett étteremben. Azt hiszem az ilyesmiből lesznek azok helyek, amelyekért bizonyos szakértők majd szívesen koptatják azokat a nem írom le milyen márkájú kerékgumikat. 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika étterem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr992991920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása