A Veszprém megyében található Megyer 18 lakosával az ország egyik legkisebb faluja. Szervezőereje, kreativitása, életrevaló lakossága azonban azt mutatja, hogy ez egy igazi, jó értelemben vett feltörekvő, európai kis falu.
Akár el is tűnhettek volna a többi szellemfalu süllyesztőjében, ők azonban úgy döntöttek, hogy rajta maradnak a térképen. Olyannyira, hogy megismertetik magukat az egész országgal, példaértékű önfejlesztéssel és a lehetőségek profi és hatékony felhasználásával elindultak a fejlődés útján.
Mint minden valamire való faluban itt is nagy gourmanok élnek, akik értenek ahhoz, amit termelnek, termesztenek, tenyésztenek. Így aztán szerveztek egy nagy disznóvágást, ahová meghívták a szókimondó, kíméletlen értékítélettel bíró pesti népeket is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy amennyiben tetszett ott náluk, hírüket vigyük a nagyvilágban.
így került a Gasztrobizarr is képbe, mint közismerten nagy népszerűséggel és véleményvezér státusszal bíró, továbbá szerény szerzőiről híressé és egyben hírhedtté vált blog.
A Megyerre érkező társaság egyébként nem akárhogyan lett összeválogatva: az igényes turizmus és az országban amúgy kevésbé megszokott stílusos szállodák képviseletében a Nomád Hotel és a Rosinante Szálloda csapata volt a meghívottak között, továbbá a Vidéki Élet stábja, a jó helyeket kutató és bemutató Hungarian Provence, valamint a nemrég nyílt trendi, pesti étterem a Pesti Disznó tagjai, Bereznay Tamás vezetésével. Jelenlétével emelte az esemény fényét Bolyki János, egri borász is.
Bolyki János 
Paór Anikó (Rosinante) és Pajer Kristóf (Megyer)
Sárközi Zsolt (alpolgármester, Megyer) és Gál Zsolt (séf, Rosinante)
A Pesti Disznó csapata 
A Pesti Disznó és Balogh Bari (Nomád Hotel)
Pajer Kristóf, aki egyébként Megyer polgármestere, továbbá az egész esemény fő szervezője fogadott bennünket és vezetett körbe. Nem mintha kétségem lett volna, de azonnal jól látható volt, hogy a kis falu, igazán igényes, európai színvonalú szállással tudja fogadni vendégeit. A faluból árad a barátságos hangulat, valamint látszik, hogy folyamatos fejlődésben, építkezésben van, érződik, hogy szeretnének igényes és maradandó élményt nyújtani (ami egyébként sikerült is). 
Mi, mint elfoglalt pesti emberek a disznóvértől amúgy nem félve, továbbá nem állatvédelmi okokból, igazából a disznóvágás érdemi részéről lemaradva érkeztünk meg. Nem nézhettük a boldog szemlélő beavatott kíváncsiságával a malac kergetését és haláltusáját, igazán sajnáltam. Amikor befutottunk már békésen főttek, amiknek főniük kellett, a vér elfolyt, a csontok lecsupaszítva hevertek itt-ott, továbbá a nagy hús és belsőséghegyeket avatott szakemberek vágták, darálták irigylésre méltó profizmussal és gyorsasággal.
A séfek csapata szorgalmasan töltötte a kolbászt és kreatív ötleteikkel dobták fel a vidéki disznóvágás hétköznapi hangulatát, nevezetesen: indiai fűszerezésű kolbászt készítettek, a fűszerek, mint később megtudtuk (és ezt a fűszeres zacskók egyébként egyértelműen bizonyították is) egyenesen Goáról származtak. A hangulat tehát kellőképpen bizarrá fokozódott ezen a ponton.
Az ebéd orja leves és toroskáposzta elkészült, kiegészítésképpen érkezett egy desszert a Rosinante séfjétől Gál Zsolttól: a somlói galuska alapokon nyugvó, de amúgy több más tartalmas összetevővel is gazdagított, spontán kreatív alkotás esetemben plusz kétezer kalória bevitelét eredményezte (nem bírtam ugyanis abbahagyni), nagyon finom volt. A receptet beszerezzük és közzétesszük ígérem.
Az est és a köd leszálltával útra keltünk, nagyon jó volt látni, hogy mennyire jól tud működni, amikor egy falu nem túl nagy számú lakossága összefog és értelmesen, tartalmasan tölti az időt, gazdag, igényes programokat képes kínálni, ezzel - nem kell hozzá nagy jóstehetség, csak logikus következtetés - egészen biztosan képes lesz önmagát a legnagyobbak és legismertebbek közé juttatni, ahová az ember örömmel tér vissza és biztos lehet abban, hogy a legjobbat fogja kapni.
A nagy szívekkel teli legkisebb település
Utolsó kommentek