Kellemes, könnyű ebédre vágyva láttam neki az elsőre tetszetősnek tűnő "Zöldségleves és Pirított mandulás Sült Brokkoli Parmezánnal" fogásoknak.
A hangzatos elnevezés azonban a vártnál egyszerűbb ételeket takart.
Kezdjük a levesnél.
Nem akarok rosszmájú lenni, de nem lepődnék meg, ha ez a leves már előző nap elkészült volna, csak mondjuk nem fogyott el teljesen. Nem vagyok a pazarlás híve, szóval ez nem is baj önmagában, és belátom nem ártott neki, úgyhogy ezúttal próbálok továbblendülni ezen a kérdésen.
A zöldségek úgymond rusztikusan vannak szeletelve, mondhatjuk azt is, hogy ügyetlenül és a szakértelem teljes hiányával, de nézzük még mindig az igyekvő, jó szándékot.
Ízre egyébként nem rossz tehát, mintha egy kis umamival ugyan fel lenne ütve, de az állítólag Manuela konyhájából való, szóval tekinthetjük úgy, hogy ez inkább hozzáadott, mint elvett - mégsem leveskocka - tulajdonképpen egyáltalán ízt adott az amúgy meglehetősen üresnek tűnő zöldséglevesnek. Megjegyeznénk még, hogy kicsit túlteng benne a sárgarépa, és mivel ez a fogás mint mondtuk kicsit talán túl egyszerűre sikerült, nem is érdemes több szót vesztegetni rá.
Érkezik a második fogás, a sütőben sült brokkoli. Mindenképpen túlkészült fogásról beszélhetünk sajnos, túl puha a zöldség, az olívaolajból pedig talán kevesebb is elég lett volna.
A tört mandulák ugyan szépen megpirultak és ízük kellemesen harmonizál a brokkolival, mégis valahogy üresnek érezzük ezt a tányért, ezen az utólag rászórt parmezán se nagyon segít.
Szerencsendió íze érezhető még, ez passzol egyébként, írjuk fel plusz egy pontnak.
A fogás összértékét sajnos jelentősen csökkenti a mellé adott saláta, amelyről érződik, hogy leginkább a Spar leértékelt áruk polcáról lehetett beszerezve, és mintha azon túl is még jónéhány napot állt volna a hűtőben.
A balzsamecetkrém és a bőséges olívaolaj némiképp ehetővé teszi, de büszkeségre nem ad okot sajnos, inkább próbáljuk elfelejteni, ha lehet.
Az ebédet "házi" kávé zárja, ha kritikusan akarjuk nézni sajnos ez is mintha a már reggel lefőzött kávéból készült volna, alternatív tej hiányában pedig - leírni is szörnyű - úgy tűnik, mintha mondjuk Maresit használtak volna tej helyett. A hozzáadott barnacukor (!) már nem is tud jelentősen rontani a helyzeten.
Nem állítom, hogy nem térek vissza, ha úgy hozza a szükség, de azért néha érdemes végiggondolni, hogy a kevesebb nem mindig több.
Utolsó kommentek