A fekete színhez való vonzódás egészen más dimenziókban zajlik, mint, ahogy sokan elképzelik.
Mindig meglepődöm, amikor valaki becsmérlően szól, "mi ez a fekete lángos fúj, ez nem igazi magyar lángos, szégyent hoztok az igazi lángosra". Amikor a Helsinki Black Food Festivalon a finnek tipikus péksüteményét a karjalanpiirakat fekete változatban az egyik (amúgy francia pék) kiállító elkészítette, a finn nemzeti tévé elsőként azt kereste. Azt hitték ugyanis, hogy az egy népnemzeti finn árulja, dehát tévedtek.
A "fekete", mint kategória, alkotói platform tehát egy erős vízválasztó, képes vagy-e kilépni a megszokott formákból, tudsz-e nyitni valami újra, alkotóként pedig érdekes kérdés, hogy művészként reagálsz-e rá, vagy iparosként.
Ha iparosként, akkor persze szó sem lehet eltérő színekről, furcsa megoldásokról, a kőbe vésett receptet kell követni és ez nem feltétlenül jobb, de nem is rosszabb minőséget jelent. Ha azonban inkább kreatív vagy, akkor megnyílnak számodra a lehetőségek.
Na, hát Lokodi Ákos úgy tűnik, hogy egy művész (is), mert nem hagyta nyugodni őt ez a fekete platform, jött, látott és győzött.
Ákost sokan a nem hétköznapi ízesítésű, kompromisszumot nem ismerő minőségű grillkolbászairól ismerik, mások a Konyhafőnökből, megint mások egyéb televízióműsorokból, én pedig onnan, hogy Megyeren nagyon sok éve együtt iszonyatosan berúgtunk, ők, a séf csapat "viccből" kergettek valami disznóölő késsel, én pedig azért jelentem meg az akkor Magyarország legkisebb falujaként aposztrofált helyszínen, hogy feltörekvő gasztrobloggerként beszámoljak az átlagosnak nem mondható disznóvágásról, és hát igen, a már akkor kreatívnak mondható kolbászkészítés sajátos módszereiről.
Na, de mi is ez a fogás, amiről most írni akarok?
Black Food Festival Special Edition Signature Street Food
"Sherry Black Dog"
- így röviden
Fotó: Miklóska Zoltán
Először is én még nem láttam ilyen gyönyörű, fényes, mélyfekete, finom, illatos és tökéletes hamburger bucit. A receptet Ákostól kérdezzék, én nem is firtatom, de például nem fekete szénnel van színezve, hanem a méregdrága szépiával (tintahalfesték), ízében egyébként nem érezhető, nem mintha baj lenne, ha igen.
A baguette-be "én rukkola-mániás vagyok" tehát rukkolát, de amúgy valamilyen zöld levelet tölt.
Ezután jön a fekete grillkolbász, ami sertéshús, marhanyak keveréke juhbélbe töltve, fűszereit tekintve pedig: édeskömény, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér ízvilág.
Most ez így lehet, hogy durván hangzik a vegánoknak, de a vegán vámpíroknak talán mégis vonzó: benne sherry karamellizálódik a vérrel és kandírozott narancshéjjal.
Ezek mellé speciális mangó majonézt kínál, ami extrém cuccnak tűnik, de valójában mangópüré jó minőségű majonézzel elkeverve, továbbá savanyú uborka és tulajdonképpen ennyi.
Nemsokára elvileg kóstolható Pécsen a Főtér étteremben, de ha valaki nagyon szeretné beemelni a kínálatba Ákos örömmel szállítja hozzá a kolbászt és minden mást.
Kóstolás után tessék kérem terjeszteni és lefotózni, a megfelelő címkékkel ellátni, hogy lássuk ki, hogyan kattant rá. Nem hétköznapi élmény!
#SherryBlackDog #LokodiÁkos #BlackFoodFestival
Utolsó kommentek