Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

Harmadik hullámos kávék - Melbourne, Perth

2016.06.12. 14:48 stillman

Mert az „új hullám” már olyan 2014...


Még mielőtt bárki is kimondaná a kávéforradalom vagy gasztroforradalom szót (egyébként a blog beépített gondolatdetektorai ennek nyomát felfedezik és további lépéseket tesznek az olvasó agy(új)hullámainak helyes irányba terelése érdekében), belevágok a közepébe. Ausztráliában nem igazán tekinthető semmiféle hullámnak a követhető eredetű, tudatos kávéalapanyag-használat és a pontos technológia ismeretén alapuló (sokak szerint körülményeskedő) kávékészítés.


Idén áprilisban volt alkalmam legalább 20 kávézót megnézni és kipróbálni Ausztráliában, pár napig Perth városában, majd kicsit hosszabban Melbourne-ben, egészségemet, testi és lelki épségemet kockáztatva. Az agyamról nem beszélek, mert annak tartalmáról és kapacitásáról megoszlanak a vélemények.


Perth, mint tudjuk egy igen érdekes város... na jó az pont nem, de vannak körülötte azért érdekes helyszínek, ilyen Fremantle, ahol olyan virágzó kávékultúrára leltem, mintha csak lementem volna a Dob utca környékére. Részben fontos nemzeti büszkeségünkhöz, a romkocsmához hasonló formátumokban, de felfedezni véltem az „iszonyú trendik vagyunk, kis helyen is elférünk két kartonpapír széken”, „nálunk nincs étel, a kávé a fontos”, a „mi vagyunk a helyi kultúra maga, ebédmenü, kiállítás, kerthelyiség, vörösbársony kanapé” kiszerelésű teljes élményre törekvőt, valamint a „hipster-junkie, tetovált-szakállas-füllyuktágítós-raszta autószerelő műhely” hangulatú, hangos zenés változatot.



Mivel 6 óra eltolódásban vagyunk (azaz 6 órával előrébb van) az első kávém és croissant-om délutáninak számított, tulajdonképpen ha a bioritmusomból indulunk ki, ez volt az első és utolsó délutáni kávém. Ausztráliában ugyanis 8 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztésre ítélik azt, aki délután kávézik. Vagy valamit félreértettem, mindenesetre délután 3-tól már sehol nem kapsz kávét, és ez nem vicc. Vagy a fejedre csapják a redőnyöket, vagy csak az arcodba röhögnek, esetleg megjátszva csóválják a fejüket, hogy nincs kávé már ilyenkor (magukban pedig döbbenten konstatálják, hogy nem vagy normális, hogy ilyenkor akarsz inni kávét). Komolyra fordítva a szót, azt mondják, hogy annyira drága a munkaerő, hogy a délutáni műszaknak már nincs értelme, mert csak háromnegyed annyian vannak, mint reggel. Továbbá ők korán mennek aludni, és nem randalíroznak késő estig az utcákon, mint ti.

 

Moore & More Cafe

 

Fremantle leginkább egy tengerparti üdülőhelynek néz ki (ja, nálam ez nem pozitív minőség), de menti a helyzetet, hogy nagyvárosi (ez pozitív) hangulatú kávézókat rejt. Elképesztően közvetlenek és kedvesek, ráadásul megértik a frissen Európából érkezett turista angolságát, nem ordítanak rád, hogy: Fair suck of the sav! Természetesen flat white-tal menőzök azonnal, ezt itt nem is kell kétszer mondani. Nézem a szendvicseket is, de a kínálat az USA-ra emlékeztet, túlméretezett, túlpakolt számomra valamennyi (így reggel), úgyhogy maradok a croissant-nál. Ami persze marhaság, hiszen az európai étel és szinte sehol a világon nem tudnak normálisat csinálni csak Párizsban és Budapesten.


Itt még újnak számított, de aztán rájöttem, hogy errefelé valamiért rendszeres tevékenység a Sorszám Osztás, folyton sorszámot kapok, akkor is, ha egyedül vagyok éppen egy kávézóban. A sorszámdesign pedig egészen komoly szubkultúra. Itt például egy biciklialkatrész, máshol plüss panda, van ahol pedig tényleg csak egy sorszám, ez gondolom a minimalista irány.


Amint az látható, a latte artból nem csinálnak presztizskérdést, leginkább egy szivecskét öntenek, és aztán hello, igyad a kávéd, mert kihűl, plusz elvész a crema. Úgy 3 nap után értettem meg az itt fogyasztod vagy elviszed aussie slang változatát, de azért végül csak megkaptam mindig úgy, ahogy kértem.
Természetesen mindenféle chai, kakaó, tea és méregdrága smoothie is kapható, illetve a kávé egyes részei újrahasznosítva, szerintem nemsokára jön a zacc trend is. Az igazán menők zaccot esznek/isznak majd.
A határ a csillagos ég, és itt kell, hogy mondjam: ez egy meglehetősen méregdrága ország, a kávék ára 4-5 dollár körül mozog, hozzáteszem: egyes budapesti helyszíneknek sem kell ilyen tekintetben szégyenkeznie.

 

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-05.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-01.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-02.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-03.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-04.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-06.jpg

mooreandmoore_fremantle-coffeeshop-07.jpg

 

Fremantle piacán is belefutottam mintegy véletlenül a piac közepén üzemelő átlagosnak számító trendi kis kávézóba egy macaron és egy cronut stand között, itt persze csak mérsékelten állnak szóba jöttmentekkel, de ha kávét kérsz, akkor azért adnak. 

fremantle-market-coffeeshop-01.jpg

 

Foam Coffee Bar, Perth

Mivel én egy kellőképpen gonosz és kritkus gasztroblogger vagyok (csak nem akartam ezt a posztot sem ennek tisztázása nélkül hagyni), nem igazán hat meg néhány szakállas barista, sem az ordító zene, még akkor sem, ha minden újhullámos, harmadik hullámos, no cukor, no milk szabályt felrúgva csakazértis fahéjat tesznek a kávéhabra, szóval az a helyzet, hogy ezen a helyen nem volt jó a kávé. Persze azt senki nem érti, honnan tudom ezeket, nekik szóljon e nagyképűnek ható magyarázat: onnan, hogy önmagam számára is rendkívül irritáló módon jó az ízlelőérzékem, ezzel pedig magamon kívül közeli és távoli embertársaimat is napi szinten viszem a sírba, egyszerűen érzem, ha valami nem jó, túlhígított, elégetett, rossz minőségű, lélektelen stb. Ez utóbbi persze szubjektív kategória, de mi nem az. Tudom, sokan vannak így, bevallom, én már szívesen lemondanék erről a nagyszerű képességről. Na ez volt az öntömjénezés helye, térjünk a lényegre.



Perth hipszterutcáján sorakoznak a kávézók, ezek közül pedig tehát az egyik legmenőbb a Foam. Szendvicsekkel és masszív süteményekkel is készülnek egész napnyi kalóriaértékben. A kávé azonban mégsem jó, persze lehet, hogy az aktuálisan ránk osztott baristától függ. A tökéletes kávéhoz komoly képességek kellenek. A macis keksz azonban mindig kedves gesztus, továbbá véletlenül nem volt elég készpénz nálam és legyintettek rá, természetesen legközelebb bőkezűen visszaadtam, ők pedig akkor még nem tudták, hogy egy híres gonosztevővel kvaterkáznak.

perth-foam-coffee-05.jpg

perth-foam-coffee-04.jpg

perth-foam-coffee-03.jpg

perth-foam-coffee-01.jpg

perth-foam-coffee-02.jpg

 

Cup of Truth, Melbourne

Hirtelen ugrás Melbourne-be, újabb 2 óra eltérés, szóval már 8 órával vagyunk előrébb a budapesti időhöz képest, nem mintha ennek bármi köze lenne a kávétémához. 

Viszont ez egy egészen érdekes kaland volt. Fontos eszközeim a tájékozódásban egyrészt a Foursquare, másrészt a Beanhunter alkalmazások, ezek megmondják, hová kell mennem. Valamennyi toplista élén helyezkedett el a Cup of Truth nevű hely, amelyet elsőként akartam felkeresni, valahol a vonatállomás közelébe pozícionálta mindkét alkalmazás. Elsőre azonban sehogyse találtam meg, ami nálam ugyan egyáltalán nem meglepő, hiszen híresen rosszul tájékozódom, nem is nagyon keseredtem el, másodszorra azonban már nem akartam kudarcot vallani, ezért elkezdtem intenzíven faggatni a melbourne-i lakosságot, hová tették ezt a jónak mondott helyet. Természetesen fogalma se volt az utca emberének, miről beszélek, aztán valaki azt mondta, hogy lehet, hogy az aluljáróban van. Leosontam óvatosan, gondoltam Melbourne egyik legjobb kávézóját csak nem hagyják kizárólag a metró népének, de mégis: ott díszelgett, szemtelenül minimál (amilyen a weboldala is), egy darab pult a lepattant aluljáró egyik oldalában, körülötte álldogál a rendkívül menő közönség. Odalépek és váratlan határozottsággal ordítom (ja mert a zenét is túl kell üvölteni), hogy egy presszót kérek szépen, a flat white-okat ekkorra kicsit kezdem unni. Meg is kapom 4 dollárért, balra el. Fantasztikus aroma, komplex ízvilág (én nem szeretem a csokoládé, meggy stb. ízjegyeket kávéra használni, bár most már ez megy mindenhol), az aluljáróból felrepít a felszínre, és örülök, hogy végül mégis felfedeztem a rókalyukat, előlem nem bújik el egyik menő kávézó sem, ezt megszívtad Ausztrália!

cupoftruth-melbourne-03.jpg

cupoftruth-melbourne-02.jpg

cupoftruth-melbourne-01.jpg

cupoftruth-melbourne-04.jpg cupoftruth-melbourne-05.jpg

cupoftruth-melbourne-06.jpg

cupoftruth-melbourne-07.jpg

Auntie's Peg, Melbourne 

 

És most jöjjön az elsők között is az első, pontosabban minden toplista szerint legalább a második, a legnagyobb, a legkúlabb, a legszakmaibb, a világhírű: Auntie's Peg, azaz Proud Mary Coffee. Pörkölnek, kávét főznek, oktatnak, fantasztikus szakmai shoppal egészül ki a kínálat (könyvek, kávés kiegészítők, Proud Mary merchandising, kakaó, kávé), az üzlet pedig újfent borzalmas diszkréten helyezkedik el egy inkább félreeső városrészben, hogy úgy mondjam arrafelé, ahol a madár se jár, esetleg csak ha jó kávét akar inni. Én mindenestre odagyalogoltam, majdnem egy órámba telt, de megérte.



Ez az a hely, ahol tényleg nem viccelnek. Nemcsak akkor hívják ki a készenléti rendőrséget, ha cukrot kérsz a kávédba, de tejet sem adnak. A tisztaság és egyszerűség hívei, próbáld meg helyesen értelmezni a kávét: önmagában. Nem azért teszik ki a szívüket, hogy te aztán feltejezd meg latte artokat akarjál, meg cukorral cseszd szét a savegyensúlyt. Ez amúgy csak a hatodik kávém, ezért aztán nem is csinálok belőle nagy ügyet, enyhe szívdobogásom mutatja, hogy még nem süllyedtem el végleg az alvilág bugyraiban.



Ikonikus pörköltkávéjukat Melbourne-ben több helyen lehet kapni, mindenhol tisztelettel beszélnek róluk, és értem is, hogy miért: nagy erőkkel képviselik és terjesztik a kávétudomány szellemét.

proudmary-melbourne-07.jpg

proudmary-melbourne-06.jpg

proudmary-melbourne-05.jpg

proudmary-melbourne-02.jpg

proudmary-melbourne-08.jpg

proudmary-melbourne-04.jpg

proudmary-melbourne-03.jpg

proudmary-melbourne-01.jpg

Postal Hall Coffee, Melbourne 

Az egyetlen hely, ahová véletlenszerűen tértem be, úgy tűnik sokkal inkább munkakezdés előtti kávéra találták ki, mint a kávé élvezetének kihasználására, ettől függetlenül az egyik legjobb croissant-t itt ettem, továbbá a kávéjuk is finom volt. Én nagyon szeretem, amikor adnak olvasnivalót is a kávé mellé, a személyzet pedig nagyon kedves volt. Teljesen helyinek érezhettem magam, ami mindig jó érzéssel tölt el. Ace, mate! 

postalhall-coffee-melbourne-01.jpg

postalhall-coffee-melbourne-02.jpg

 

Dukes Coffee Roasters, Melbourne

Elérkeztünk a kedvencemhez, lenyűgözően hipster hely, elképesztően készségesen veszik fel a rendelést, nyolcadszorra is kedvesen eltagolják, hogy itt iszod-e meg vagy elviszed. Ha kéred, foglalkoznak külön a latte arttal (azaz szép formát öntenek a kávédba), de amúgy ne kérjél tejet, ha kedves az életed. Kérjél minden mást. Saját pörkölésű kávék tárházát kínálják, továbbá kiegészítőket, ezen kívül jól láthatóan vendégbarista programjuk is van, folyamatosan ketten tanulmányozzák, mit csinálnak a többiek. Egész jónak tűnő süteménykínálatuk van, de gyakorlatilag mindegyik ehetetlen.

 

Egy idő után ez lett a törzshelyem, ide mindig szívesen visszatértem, hiszen imádom, amikor elfoglalt emberek semmibevesznek és tökéletes kávét, italt vagy ételt kapok.

dukesespresso-melbourne-01.jpg

dukesespresso-melbourne-02.jpg

dukesespresso-melbourne-03.jpg

dukesespresso-melbourne-04.jpg

dukesespresso-melbourne-05.jpg

 

Little Rouge, Melbourne

Bevallom, volt néhány nehéz pillanatom Melbourne-ben (hol nincs?). Például, amikor elkezdett sötétedni (este 6 körül), és az utcán csak ázsiai fiatalok hömpölyögtek, betévedtem a kínai negyedbe, ahol űrlények árulnak űrlényeket, továbbá különbözőképpen torz utcai árusok és magukban beszélő őrültek (persze lehet, hogy ők a normálisak) vannak mindenfelé.


Volt egy fontos küldetésem: a szintén fontosnak tűnő Little Rouge-t megkeresni, ami megint nem volt egyszerű feladat, ugyanis egy teljesen eldugott utcában található, gyakorlatilag egy sikátor hátsó részén, a bejáratra semmi nincs írva, és csakis az olyan elhivatott, magukban még nem beszélő (nem sok hiányzik már) őrültek tévednek be, mint én. Szóval felkutattam a helyet, és beléptem, fejemen egy csakazértis arckifejezéssel. Mindenfelé díjak díszelegnek a polcokon, csak ázsiaiak ülnek bent, sőt maguk a baristák is ázsiaiak (semmi bajom az ázsiaiakkal, ha otthon a négy fal között...). Na jó tényleg vicc, ők is emberek egy bizonyos mértékig – megint vicc.


Estefelé járunk tehát, a hely kisebb cáfolata annak, hogy ha nagyon akarsz, azért 6-kor is juthatsz kávéhoz, csak ehhez ismerned kell a helyi viszonyokat, és persze nem árt, ha ázsiai vagy. Mivel ekkor már 8-10 kávén voltam túl, gondoltam még egy kávé nem árthat, és kértem egy forró csokoládét is, hogy tudjam több fronton tesztelni a híresnek számító tudást. Kedvesek és nyitottak, fel se merül, hogy én kívülálló lennék, kicsit azért érzem a csodálkozást, hogy milyen ügyesen megtaláltam őket (bár mindezt valószínűleg csak képzelem).

littlerouge-melbourne-07.jpg

littlerouge-melbourne-08.jpg

littlerouge-melbourne-06.jpg

littlerouge-melbourne-05.jpg

littlerouge-melbourne-04.jpg

littlerouge-melbourne-02.jpg

littlerouge-melbourne-03.jpg

Lenne még mit mesélni, de mostanra már én is eluntam, gondolom hát még ti, kedves olvasók.
Ezek voltak tehát a legemlékezetesebb helyek. Tanulságként – már ha kell ilyet mondani – annyit szánnék: vegyük komolyan a kávékultúra terjesztésében dolgozó hipstereket, mert elképesztő erőfeszítés, megszállottság, technológiai ismeret, odafigyelés, komprimisszummentes hozzáállás érződik valamennyi helyen, és ez nemcsak Ausztráliára, hanem jó ideje már Budapestre és Magyarország jó néhány kávézójára is igaz.

Ezek a kávézók nemcsak egy bizonyos területen nyújtják a maximumot, de a hasonló szellemiségű vendégek gyűjtőhelyei, érdemes tehát megőriznünk őket és tudnunk róluk.

2 komment

Címkék: kávé ausztrália melbourne

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr318800992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hzm 2016.06.13. 14:33:36

Szuper a cikk, tök jó hogy eljutottál ezekre a helyekre!

Csak egy apró pontosítás:

Melbourne-ben a Proud Mary Coffee (a kimondott kávézó) két utcával feljebb van (az Oxford Street-en), mint ahol voltál. Ahol te voltál (a Wellington Street-en) az az Aunty Peg's, ahol egyébként szintén a Proud Mary-féle kávét pörkölik.
Egyébként szerintem az Aunty Peg's jobb hely, barátságosabbak, közvetlenebbek a pincérek, mint a másikban.

Üdv:

egy Melbourne-i magyar

stillman 2016.06.13. 14:36:17

@hzm: köszi :), igen tudtam, hogy van valami furcsaság a sztoriban, amit nem értek, főleg, hogy címnek a weboldalukon ugyanaz volt megjelölve. Mármint a Proud Mary Coffee Roasters és az Auntie's Peg, persze látom, hogy a Proud Mary Café az Oxford streeten már más.
Szóval jogos, köszi.

süti beállítások módosítása