Díjak

Csatlakozz ♥

Utolsó kommentek

  • magyar bucó: "gluténmentes kukoricaszesz" És még laktózmentes is. Meg nyomokban sem tartalmaz mustárt, zellert,... (2020.12.10. 10:53) Opera est
  • Étteremkritikus: Én azt hittem, hogy vidéken is csak júniustól engedélyezett a lagzi. Mondjuk azt megnézném, amikor... (2020.05.18. 18:53) Induljon a lagzi szezon!
  • bati67: Volt régebben Szegeden egy vegetáriánus étterem... még mindig emlékszem a "Ganapati Kedvencé"-re (... (2019.12.09. 15:33) A Buddha-tálak meséje
  • Attilajukkaja: @gbsz: A lényeg, hogy minden infót megtaláltál! :o) (2019.06.24. 20:03) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • gbsz: az elkerülte a figyelmem :-( Köszönöm! (2019.06.24. 19:48) Új rántottcsirkés a komfortzónában
  • Utolsó 20

példakép

"Funniest question I've gotten in a long time: "How much money do you make from your blog?" Um, none. In fact, I lose money on this blog." Ulterior Epicure

A színfalak mögött

2017.05.12. 14:26 stillman

Majdnem mindent megvettem, hazafelé beugrom még egy üzletbe. Kezemben az új francia pékségből szerzett baguette-ek állnak ki egy papírzacskóból, persze logóval kifelé. Nagyon hipszternek érzem magam, ahogy megrakott szatyrokkal megyek hazafelé az Andrássy úton, készülvén az első Vizeat vacsorámra, ahol én leszek a vendéglátó.

 

Kerülgetem a turistákat, vagy ők engem, de most valahogy minden más. Nem zavarnak (a rendes turisták soha nem zavarnak, csak az üvegtörős, hajnalban óbégató csapatok), ezúttal szolgáltatónak érzem magam. Idejöttek, mert kíváncsiak ránk, és talán nemcsak a nekik szánt díszletre, hanem a valóságra, arra, ami a Hop on - Hop off járatok és a turistacsalogató bárok falai mögött rejtőzik.

 

Délután 3 óra múlt, 7-re jönnek, próbálok küzdeni a rajtam elhatalmasodni készülő idegesség ellen, de aztán rájövök, hogy nem kell félni, merítsünk ebből erőt. Összesen öt vendégem lesz.

Hazaérek, kipakolok, jaj még ásványvizet is kell venni, azért külön lemegyek.

Nem olyan egyszerű az alapanyag beszerzés, mert nálam minden csak jó minőségű lehet, megbízható forrásból (a kézműves és a fenntartható kifejezéseket most inkább kihagyom). Mindezt hétköznap lebonyolítani szinte lehetetlen. Na jó, az ásványvizet hajlandó vagyok szupermarketben venni, egyelőre nem a legközelebbi kútról hozom, ezt nehéz lenne megoldani itt a belvárosban, persze biztos nem lehetetlen. 

 

Végiggondolom, hogyan készítsem el az ételeket, a paprikáscsirkén akarok túllenni, mert az nem vicc, úgyhogy az előétel készítését a végére hagyom. Már most mondom, hogy nem kellett volna. Jó, hát még kezdő vagyok. Vendégül láttam már sokszor embereket, de teljesen egyedül ez sem jellemző. Most viszont önállóan alkotok, csak az enyém a felelősség.

 

Még összepakolok a konyhában, elrendezem a dolgokat, próbálom az ő szemükkel nézni mit szólnak majd, hátha nem zavarja őket, hogy itt nincs óriási rend, mondhatni természetes káosz és eklektika uralkodik, van itt minden, recept és egyéb gasztro könyvekkel megrakott polcok, fűszerek, alapanyagok, minden látszik. Mivel utálom a beépített konyhaszekrény műfajt egy nyitott könyv az életem. Legalábbis a konyhában. 

 

Na, kezdem akkor a csirkével: kacsazsír... öö, jó, most csak libazsír van kéznél, nem baj az ugyanolyan jó, ha nem jobb, körbepirítom magas hőfokon a csirkecombokat, csodálatosan zajlik ez a fázis, amúgy halált megvető bátorsággal forgatom a zsírtól pattogó lábosban a húsokat, és gyönyörűen reagálnak, ez egy varázslat, megtörtént a pörkölt alapja: a pörkölődés. Ezt egyszerűen nem lehet ennél jobban csinálni. 

 

Nyugi, nem fogok minden fázisról részletesen beszámolni, főleg azért, mert ennél már csak kevésbé dicsőséges pillanatok következtek, de összességében azért minden jól ment, én egy nagyon önkrtikus alkat vagyok (már amikor éppen úgy tartja kedvem). 

 

Előételnek szír paprikakrémet terveztem eredetileg (Muhamarra), ehhez találtam is egy jó receptet az ehavi Magyar Konyhában, legalábbis akkor még azt hittem, hogy jó recept... Bevallom én szeretem a pontos recepteket, tehát ha a paprikát meg kell sütni, akkor írják oda, hogy hány fokon és hány percig. Miután a Magyar Konyhában lévő receptről menet közben kiderült, hogy eléggé slendrián, gyorsan inkább új recept után néztem. Persze ez a vendégség kezdete előtti utolsó órában nem túl szerencsés helyzet,  ráadásul meg kellett még küzdenem olyan útmutatásokkal, amely szerint a paprikákat "fejjel lefelé" tegyük a sütőpapírra. Mi az, hogy fejjel lefelél? A paprikának nincs FEJE! 

 

A pörkölt csirke még mindig csodálatosan alakul és ez a lényeg, közben kikeverem a palacsintatésztát. Na erre viszont találtam egy szuper receptet, azóta tökéletes palacsintákat készítek. (Legalább háromszor csináltam az elmúlt héten.) 

 

Az előétellel továbbra is szerencsétlenkedem, most éppen a paprikákról nem jön le a héj, úgyhogy egyben hagyom végül, majd inkább olívaolajjal és pirított dióval tálalom, esetleg átnevezem, ez kérem egy régi török eredetű recept, nagyon híres itt Magyarországon. 

 

Eléggé telik az idő, megterítek gyorsan és szépen (legalábbis azt hiszem), semmi egység, mindenki másmilyen teritéket kap, de én ebben hiszek, ez az én stílusom. 

 

A csirkepörkölt kész, a palacsintatészta pihen, terveim szerint frissen sütöm ki a palacsintákat (akkor még nem kalkuláltam azzal, hogy a Skizo pincészet 1500 forintos vörösbora túlzottan fog ízleni), a paprikakrémet m'r elbuktam, az uborkát, mint savanyúságot is kiteszem előre. 

 

Na most, milyen zene illik egy ilyen alkalomhoz? Az addig energetizáló ordító - minden normális földi halandó számára elviselhetetlen, de nekem mennyei manna - goa zenét lecserélem egy szelid Serge Gainsburgra, később mégis visszatalálok egy laza elektronikus vonalhoz, na jó rakhatnék be Budapest Bart vagy bármi mást, Quimby-t, hogy autentikusak maradjunk, az est későbbi szétesettebb részében azért lejátszom nekik egyszer Szécsi Pált is, és elmesélem a mellé járó történetet, amikor néhány éve Stockholmban igen későn egy kocsmában a széttetovált helyi fiatalamber, amikor megtudta, hogy magyar vagyok elkezdte torka szakadtából énekelni az Ádám hol vagy? című régi magyar slágert, közben mutogatva az iphone-ján is, hogy ő ezt szinte minden nap meghallgatja.

 

Az este ennek ellenére is teljes egyetértésben és jó hangulatban zajlik, a kilátásban gyönyörködnek, az mindig nyerő (a házamon lévő épületháló kapcsán Sprite szponzoráción is ötletelünk). Szerencsére a paprikán túllendülünk, a csirke paprikás osztatlan sikert arat. A palacsinta is elkészül, állítólag kicsit túl sok túrót raktam bele, a kakaós palacsintát is legközelebb máshogy kell csinálni (ezt nem részletezném). 

2_4.jpg

palacsinta.jpg

Közben arra jutok szerényen, hogy milyen szerencsésnek érezném magam turistaként, ha magamnál ehetnék. Nem is elsősorban a kaja miatt, hanem azért, mert ez itt tényleg magyar, ez itt tényleg Budapest, egy igazi magyar, de a legkevésbé sem magyarkodó népművészeti motívumokkal gazdagított kirakat látvány, hanem a valóság.

 

És mint tudjuk a valóság mindig sokkal gazdagabb és sokszínűbb, mint a legtöbbször elhasznált klisékben gondolkodó emberi fantázia.

 

Nem, ez nem reklám volt, de persze szeretném, ha a Vizeat majd Magyarországon is jól működne és nyilván helyieknek is érdekes élmény lehet nálam elrontott szír paprikakrémet enni, amikor éppen a sarkon lévő Dobrumbába nem jutottak be. 

 

Ezt már nem muszáj elolvasni:

A VizEat mobil alkalmazásként is letölthető, az Apple 2016 három legjobb alkalmazása közé választotta, és február elején Tim Cook, az Apple első számú vezetője maga is részt vett egy VizEat ebéden Párizsban. Az utazók a helyi házigazdák segítségével fedezhetnek fel egy-egy várost az alkamazáson elérhető különböző programokon keresztül, legyen az egy közös vacsora, borkóstoló, főzőlecke vagy kulináris városnéző séta.

Szólj hozzá!

Címkék: lakásétterem vizeat

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrobizarr.blog.hu/api/trackback/id/tr2912500545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása