Fánktrauma

Csak azóta vagyok nyugodt újra, amióta megnéztem ma egy videót, ahol Gordon Ramsay csípős csirkeszárnyakat kóstol a világ legerősebb szószaival, miközben rettenetesen káromkodik - közben faggatják őt, hogy mi a véleménye kajatrendekről, séfekről, erről-arról, de egy idő után már csak a fuck és a shit szavakat tudja felváltva ismételgetni. 

Nemcsak a tömény káromkodás oltotta ki bennem a rossz érzéseket, hanem az is, hogy például közölte, hogy a feketefood-trend is egy baromság, egy rakás szar, valamint a csípős szószok okozta fájdalmait enyhítendő hoztak egy-két fánkot neki, és akkor közölte, hogy utálja a fánkot, mert az nem más, mint cukroszsír szemét. 

Bevallom, annyira én sem szeretem a fánkot, tehát a körúti szomszédságban pár éve nyílt menő fánkozó semmilyen kísértést nem jelentett számomra, egyedül ez a rohadt karantén hozza ki az emberből a cukorzabáló szörnyet, és ha már a vegán muffin és a palacsinta nem elég, akkor jöhetnek a "bonyolultabb" témák, ilyen lett volna például (nekem) a fánk. 

Én nem vagyok ennyire béna.

Csináltam már végig hat órán át különböző Gordon Ramsay recepteket, egész sokat, és szinte soha nem volt kudarcélményem, elképesztő dolgokat készítettem, könnyűt és bonyolultat egyaránt. 

És most mégis sikerült egy tömény, kínkeserves kudarcsorozatot magamra zúdítani, de valószínűleg megérdemeltem. Miért is akartam én fánkot készíteni? Miért ennék én fánkot? Mi van, farsang talán? Vagy valami rendezvény? Egyik sem. 

Kihívtam magam ellen a sorsot, lássuk be. 

Először is próbáltam keresni egy jó fánk receptet, persze amiben élesztő van, az már nekem eleve nem szimpatikus, mert tudom, hogy az ilyen anyagok teljesen máshogy működnek, ha én nyúlok hozzájuk, mintha a gyakorlott háziasszonyok, akiknek a kisujjukban van a dagasztás és a kelesztés, a szaggatásról már nem is beszélve.

Kaptam aztán ezt a szupernek mondott receptet Limara péksége: Szalagos farsangi fánkj (fuck, shit), amelyben egyébként már első végigolvasásra is ijesztően sok homályos pont volt, hiszen évek óta megtanultuk, hogy nincs olyan, hogy "kevés tej" meg "hagyjuk megkelni". Mi az, hogy kevés? Mi az, hogy hagyjuk, de meddig? 

Ezért aztán segítségül hívtam Rozit, aki ezt a receptet már jónéhányszor elkészítette és meglepődve konstatálta, hogy mennyire jó és gyakorlatilag ahányszor elkészíti mindig egyre jobb lesz (hú, most nagyon szívesen adnék neki egy falatkát valamelyik legerősebb szósszal leöntött csirkeszárnyból, azok közül, amiket Ramsay is lelkesen kóstolt a videóban).

Szóval ha már Karantén Life, amelynek szerves része a ZOOM videóhívó alkalmazás, gondoltam, bevonom a folyamatba supervisornak, nem mellesleg Rozi a ZOOMot pont olyan magabiztossággal használja, mint ahogy én sütöttem a fánkot, tehát sehogy, körülbelül a negyvenharmadik meghívót már észreveszi és nem több, mint másfél óra, mire összehozzuk a csatlakozást.

Fel van véve, rögzítve van pontról pontra, hogyan és hol (több helyen) rontom el a receptet.  

Tulajdonképpen két nagyon egyszerű hiba csúszik be: 

Milyen az, amikor felfut az élesztő? Mit kell tenni, és MIKOR, ha felfutott? 

"A maradék tejjel és a többi hozzávalóból lágy, hólyagos tésztát dagasztok", ezt megteszed és a következő mondat: kivéve a vajat, mert azt majd a végén. 

Köszi!

Én beleraktam a vajat tehát még az összekeverés előtt, és a felfutott élesztős izé SEM volt benne, úgyhogy azt külön belekevertem megint. Végül egyáltalán nem kelt meg a fucking massza, de semennyire sem, és a recept persze azt sem tartalmazta, hogy MEDDIG kell keleszteni, az egyik kommentben megkérdezte végre valaki és onnan van meg a 40-50 perc infó, de nekem ennyi idő alatt sem kelt meg egy centit sem.

Egy fertelmes szörnyszülött jött létre, amelyet aztán kiszaggattam csakazértis, kínok kínjával, az egész konyha ragadt az iszonyatos masszától, majd szintén csakazértis kisütöttem és nemcsak borzalmas állagú, de borzalmas ízű sült zsírcukor-golyók jöttek a világra, és a frusztrációm csak nőttön nőtt, és kérdeztem magamtól mindvégig, hogy de miért? Miért pont én?

Tanulság: soha többé nem sütök fánkot. Soha többé nem nézek nem jól és nem didaktikusan megírt, sütésben kevésbé gyakorlott emberek számára készült recepteket (ezt egyébként már egyszer 14 éve megfogadtam), mert az igazán nagy séfek, mint például Gordon Ramsay képesek elmondani, hogy mit hogyan és miért csinálj, mégpedig egészen pontosan, úgy, hogy egy hülye is megértse. Fuck.