Kézműves borzalmak, fantáziátlan street food, buta vendéglőhelynevek, valaki álmát valóra váltó ehetetlen cukormázak - ezek voltak a tavalyi év legidegesítőbb trendjei sok más között.
Lássuk, idén mi mindent tudunk hozzátenni?
Multinacionális élelmiszeripari cégek erőltetett emberközelisége
(kometa.hu)
Óriási húsgyár reklám, egyenként simogatnak végig minden egyes sertést és rakják lágyan a sonkát a vákuumba, hozzák személyesen az asztalodra, a csomagoláson fatextúra és kockás abrosz, kréta felirattal... Ez a stílus többé már nem lehet a fiatal pár feltette az életét a sütizőre című sztori vagy az újhullámos lángosozó sajátja, új irányok után kell nézni.
Most már a TESCO is vintage táblás-krétás, álkézírásos romantikába öltözött, méghozzá egész ízlésesen kivitelezve, félre tehát pecsétekkel és írógépbetűkkel a romkocsmákban, itt is újat kell kitalálni.
Mindenmentes = műanyag
A legijesztőbb, amikor a túrógombócot, porcukros fánkot, vagy akár valami egészen egyértelműen bűnözésre kitalált süteményt is elkészítenek mindenmentes "paleo" és társai verzióban, és boldogan tolja le a fogyni vágyó, hízni nem akaró áldozat ezeket a mindenféle egészen elképesztő műanyag összetevőkből, soha nem hallott növényi zsírokból alkotott szörnyszülötteket, és ízre még egészen jó is lehet akár, persze hatása már megkérdőjelezhető.
Ez a divat rövidesen remélhetőleg már tényleg ki fog pukkadni és hatalmas szégyen marad majd csak utána.
Vega-vegán étel túlkapások
Nem tudom megérteni, hogy miért sült kolbászt, hamburgert vagy hot-dogot kell imitálni a vegetáriánus sőt akár vegán fesztiválokon, megint csak egészen furcsa összetevőkből kikísérletezett látszatot árulva, miért nem lehet akkor már a húst nem tartalmazó alapanyagokkal valami érthető, az adott összetevő stílusjegyeihez jobban passzoló ételt kreálni. Ha hamburgert akarsz enni, akkor ne legyél vega, bocs.
Smoothie-k aranyáron
Eleinte óvatosan szivárogtak be közénk, szerényen meghúzva magukat, azután önálló koncepciók épültek rá, ma pedig már az egyik legnagyobb lehúzó üzletágnak látom a 990 forintos narancsos-gyömbéres leveket, vagy a hasonló árkategóriájú spenót-répa-zeller-cékla miegymás kombinációkat, amelyek nemcsak nyilvánvalóan valamilyen egyéb tevékenység melléktermékei, de mindenképpen az egyik legtöbb mellékterméket előállító műfaj. Egyébként soha nem tetszett nekem ez gyümölcs/zöldség préselősdi, amikor (régen) egyszer vettem egy gyümölcscentrifugát, kipréseltem valamit benne és a cucc 90%-át utána kidobtam vagy megettem külön, továbbá szinte biztosan ezek nem bio alapanyagokból készülnek, tehát az egészséges jellegüket is megkérdőjelezem.
Szerethető koncepciók, undok alapítókkal
Amikor heteken keresztül hirdetnek cuki, kedves és profi stílusban egy újonnan nyitó éttermet vagy eseményt, majd a tulajdonost/főszervezőt megpillantod a helyszínen, aki csak pattogni tud idegesen és a vendégeknek sem örül egyáltalán, azaz köszönőviszonyban nincs az ötlet és a stílus magával a kitaláló, alapító emberrel.
Gasztro véleményvezérek álbefolyása
Valamiért sok újonnan induló hely azt hiszi, hogy ha meghív 10 gasztrobloggert, akkor már be is indul és beszélni kezdenek róla és sok egyéb feladatot megspórol magának.
Nem, ez nem ezen múlik. Ez csak úgy működik, ha magától odajön, felkelted az érdeklődését, de mondjuk akkor már valószínűleg eleve menő vagy. Hiába fizetsz bármennyit, nem jönnek többen attól, hogy kidob valaki, aki szerinted befolyásos egy posztot rólad.
"Több, mint" szlogenek
A gasztronómiában, és mindenhol máshol valamiért képtelenek elfelejteni ezt az iszonyatos közhelyet, ezt az eleve értelem nélkül született borzalmas kifejezést. Amikor megláttuk, hogy a Bűvös Szakács új kiadványára képesek voltak ráírni: "több, mint szakácskönyv" akkor vett rajtunk erőt az igazi kétségbeesés.
Szexizmus
Értjük, hogy sokak szerint néhány sonka cafat vagy tészta, esetleg csokoládédarabkák még sokkal szebben mutatnak, ha egy meztelen nőre helyezik őket és városszerte például a tésztával betakart nő képével borított furgont nézi mindenki "a séfek választása" felirattal, de valaki gondolt esetleg arra, hogy vannak olyan férfi séfek vagy esetleg női séfek is, akiknek nem azonnal egy meztelen nő jut eszébe a sonkáról? Úgy gondolom, hogy ez a megoldás degradáló az egész szakmára és kb. mindenkire nézve, és érthetetlen, hogy évek óta ez ellen nem tiltakozik senki igazából a gasztro szakmából. Egy kulturált országban már rég leszedetnék és a forgalmazó szégyenkezve kérne elnézést nyilvánosan.
És most jöjjön néhány olyan trend, ami viszont tetszik nekünk:
Nagymama, vidéki hagyományok menőség
Újra menők a sodrófás, otthonkás, csipketerítős nagymamák és kellékeik, ők hozzák vissza a hagyományos terméket, eljárásokat, módszereket, úgy, hogy ők is szereplők maradnak, tehát nem egy macskanadrágos húszéves vastagszemüveges hipszter gyúrja nekünk a kemencés lángost és a zsírosbödönös feltétet, hanem tényleg egy aranyos néni. Legyenek menők a nénik!
(kép forrása: http://www.ponderingdonkey.com/stuff/that-supermarket-woman/)
Klasszikusok megújítása
Egyre érdekesebb trend, a hagyományos magyar ételek technológiai vagy akár alapanyagszintű megújítása, csúnya szóval "újragondolása", ez nagyon jó ötleteket, koncepciókat szülhet, minél több ilyet szeretnénk még látni.
Régi éttermek, képzett pincérekkel újra divatba hozása
Időnként előfordul, hogy az ember valamiért egy olyan klasszikus étterembe is eljut, ahová amúgy esze ágába se lenne betérni, letűntnek érzi, réginek, szinte már cikinek, becsekkolni sincs kedve, de azért megeszi a jó kis húslevest, amit ott elé tesznek. És aztán meglepődik, mert minden flottul megy, nem flegma, szerencsétlen, képzetlen pincérek veszik körül, hanem váratlan odafigyelést és profi szervizt kap. Ilyenkor azért eszünkbe jut mennyivel jobb érzés, amikor nem valami kinyúlt pólós srác rakosgatja ügyetlenül eléd a tányérokat, minden létező etikettet szinte direkt elrontva.
Utolsó kommentek