Az idei menüválasztás egy kicsit nehézkesre sikerült. Egyrészt ugye finnyás, pesti, úri, sznob ízlésünknek nem felel meg az akármilyen hal, hiába néztük át A Nagy Ponty tesztet, mégis lemondtunk a kézenfekvő rántott pontypatkó menüről.
Mivel plázákban_csoszogni_karácsonykor_nem_poén egyszerűen elhúzódott a döntés. Kinek van kedve december 19-én, de főleg 20-án, pláne 21-én vásárolgatni, a 23-ról nem is beszélve, a sok felelőtlen között, akik az utolsó pillanatra hagyták a vásárlást (magunkat nem beleértve).
Mint tudjuk a hagyománytisztelő állampolgár töltött káposztát és/vagy halászlevet eszik, beiglit vagy sült pulykát, illetve még számos más hagyományos ételt, amelyet most terjedelem és kedv híjján nem tisztünk lejegyezni. Mellesleg ezeket az ételeket az ember egyébként is intravénásan tölti magába Karácsony másnapján alternatív vendégségekben. Ha nem eszik eleget, akkor az rejtett és nyílt feszültségeket hoz a fa alá a zokni és az anyagzsebkendőkészlet mellé, a kilenc (nagytányéros) fogás és ezekből további repeta nem mentség semmire, alig ettél, mi bajod van, biztos nem ízlik.
Alkalmi szerzőtársam: Rozi végül megoldotta a helyzetet, bejelentette, hogy vett egy csomó lazacot, abból csinálunk majd valamit. Jó. Na, de mit? Mély tisztelettel és áhitattal a rengeteg szakácskönyvtől roskadozó polcom elé álltam és bár még mindig halogattam a receptkeresést, végül leemeltem azt a szakácskönyvet, amiben a leginkább bíztam, hogy valami jót találhatok.
Segal Viktor Színek és ízek című receptkönyvének (Boook Kiadó) rendeltem végül alá sorsunkat. Persze - feltételeztem - kellemesen bonyolult lesz, hol tántorít ez engem el? Mikor főzzön az ember bonyolultat, ha nem karácsonykor? Először a hozzávalókon futattam végig a tekintetemet: pisztácia, menta, zöldcitrom reszelt héja ("reszelt héja?"), dijoni mustár, ezek nem is olyan vészes dolgok. Hámozott gesztenye, zeller és kész. Balzsamecet minden rendes elvadult gasztroblogger háztartásában eleve van, még ha azon kívül az égvilágon más nem is.
Az étel 30 percen belül elkészült, leosztottuk a szerepeket, de még úgy is. Tanulság: nem kell órákon át kínozni a családunkat azzal, hogy bonyolult recepteket készítünk hisztérikus állapotban. Legyen egy tényleg jó, eredeti és újszerű receptünk, lepjünk meg mindenkit vele, a többi időt szánjuk egymásra.
A recept teljes terjedelmében tehát a Boook Kiadó szakácskönyvében olvasható, de az összes többi recept is megér egy-egy alkalmat (vagy fordítva).
Utolsó kommentek