A hétfőket utálhatjuk, a kedd viszont már egyfajta feloldást kell, hogy adjon. Mégis ilyenkor elindulni egy rövid egy napos gasztronómiai utazásra merész ötletnek tűnik. Nemcsak azért, mert túl korán indulunk és nincs időm a törzshelyemen elfogyasztani a sok éve töretlenül kötelező kávémat és croissant-omat, hanem mert még az aktuális hangulatom sem szárnyal éppen különleges magasságokban (most, hogy írom elgondolkodtam, talán a kettő között lehet némi összefüggés).
Szóval kézben viszem reggelem két alapelemét, néhány perc és elindulunk Budapestről Badacsonyba a Villa Vulcanusba. A helyről eddig csak hallottam, nem sokat, de éppen annyit, hogy biztos vagyok benne: egészen különleges élményben lesz részem. Egyrészt a szervező Antal Gábor szimpatikus stílusa, aki önmagát és engem is komolyan véve hozta össze ezt a napot nekünk, másrészt és ez számomra a lényeg: a BorCode Gourmet Wine School és a programnak helyszínt adó Villa Vulcanus mögött egy olyan ember áll, aki garantálja az exkluzív jelleget és azt, hogy valami olyan dolog készül, ami elmondhatatlan, leírhatatlan, átadhatatlan: át kell élni. Ő pedig nem más, mint Csüri Róbert, a Partizan lakásétterem megalkotója és tulajdonosa, aki ezúttal a Balaton partjára álmodott egy újabb különleges hangulatot.
Hétköznapi kibillentő programunk lényege tehát a két márkát bemutató médianap volt, ahol bizonyos szerencsés kiválasztottak, mint például én részt vehettünk és élvezhettük az európai színvonalú vendéglátást.
Utazás közben az idő elszáll, hamar odaérünk Badacsonyba, és végre meglátom a Villát. Nem akarják a kedves olvasók látni és hallani azt a katartikus lelkendezést, amit ilyen esetekben szoktam produkálni, a fent említett szuperlatívuszokkal élve ismét: elképesztő helyen vagyunk, csodálatos kapun keresztül belépünk a birodalomba, lenyűgöző látvány tárul elénk, nemcsak a gyönyörűen terített hosszú asztal, hanem a mögötte húzódó, a tájba olvadó úszómedence, az alattunk elterülő szőlőültetvény, de a kertben elhelyezett százados múlttal és külön történettel rendelkező tárgyak és maga a kert növényzete láttán.
Gyorsan feltérképezem a nyitott, szintén a kert szegletében helyet kapó, profin felszerelt konyhát: a frissen szedett kerti zöldségek és az éppen készülő előételek látványa, azaz egyik kedvenc chefem: Kósa Geri profi munkája még tovább kápráztat.
A kerten keresztül felmegyünk egy kis teraszra, ami egyfajta kóstoló teraszként is funkcionál. Szemtelenül gyönyörű kilátás nyílik innen, rálátunk az egész Balatonra. Érezzük a Badacsony lelkét, a szőlőtőkék szellemét, a környék borászainak szívdobbanását, most már mindenkit elragad a hangulat.
Bemutatják a helyet: ez itt a Villa Vulcanus, ami egyrészt kibérelhető szállás, egyfajta vendéglátóhely, másrészt a nyári időszakban itt kap helyet a BorCode program, gourmet és boriskola, amelynek keretében hagyományos és speciális tanfolyamokon vehetnek részt a bor iránt elmélyülten érdeklődők és nem egyszerűen egy iskolapadban ülve, hanem az élményt és az életérzést átélve sajátíthatja el a borértés tudományát.
Hamarosan jön a degusztációs ebéd: erről csak annyit, hogy mögötte nyugodtan elbújhat Mrs. Eselböck, és a Taubenkobel stábja. Elsőként kapunk egy olyan zöldségtálat a Villa Vulcanus kertjéből, hogy mindenkinek eláll a lélegzete.
Az én pesti, városi, természettől elidegenedett életemben ezek igazán nagy pillanatok: ezeknek a zöldségeknek van ízük! Igen, nekem ez újdonság, nem triviális. Megjegyzem ez most már senkinek nem az, és sajnos egyre kevésbé lesz az. Következik a bivaly mozarella saláta a Villa Vulcanus fügével és a grillezett mangalica kolbászfalatkák, valamint marinált vadkeszeg a Balatonból.
Minden bio, mindennek tudjuk az eredetét, ismerjük a malac nagyapját és nagybátyját, tudjuk mi volt a kedvenc tévéműsora és azt is, hogy soha nem kapott a kelleténél több antibiotikumot.
Egy meglepő és mulatságos főétel is jön, igazi szemtelen, előremutató merészség: nem valami kacifántos nevet fogok leírni, ne féljen senki: rántott csirke sült krumplival és "Piroska néni" uborkasalátával. Nevetek, élvezem a házizgazda szellemességét. Természetesen ez a fogás nemcsak úgy akárhogyan megsütött csirke és krumpli, profi, ropogós, fantasztikusan finom, a csirke boldog (ex) élete felől kétségem sincs, ahogy beleharapok a combjába.
A kemencében sült mangalica oldalas karalábé-cukkini főzelékkel meghozza a kerek szemeket is, olyan finom, hogy eláll a szavam. Mondjuk Kósa Gergely séftől nem is várok mást.
A desszertet a nehezebb pillanatok utánra hagyjuk, következik az újabb program a Rajnai Rizling kóstoló.
Én innentől kérem csak őrültségekkel tudok szolgálni, remélem nem is várnak tőlem mást.
Elsőként Laposa Badacsonyi Rajnai Rizling 2011-et vesszük górcső alá, és miután a körülöttem ülő szürcsölő, kvartyogó okos emberek elmondják a szakértő szavakat, leírom amit a szemem lát: balatoni napfelkeltét, egészséges, kicsattanó sárga színt, ami visszacsillan a háttérbe tolt badacsonyi tájon. Amit az orrom érez: meleg, fülledt, nincs jellegzetes illata (ez ugye egy előny), enyhe nyár érzése - mondom még napfelkelte - villan be, amit a szám ízlel: kellemesen komplex, kicsit szúrós, éles, indiai fűszerek addikciója, amit az ember nem tud abbahagyni (még talán nem alkoholizmus, ez még csak az első a tízből). Ugyanakkor "nem lóg ki Badacsony a pohárból". Ezt a mondatot loptam, de már nem emlékszem kitől.
Második tételünk Borbély Kőmagas Rajnai Rizling 2010, amelyről meglehetősen részletes háttérinformációkat kapunk. A szín tiszta, szivárványos, ahogy a pohár falát a fény felé tartom (mondjuk ez valószínüleg minden folyadékra és pohárra igaz). Illatát tekintve nekem gyöngyvirág, fehér nagy levelű virágok ugranak be, az okos szürcsölők véleményére nem is figyelek, ők majd megírják a magukét. Kellemes acélajtócsapódásra asszociálok (igen, lehet kellemes is), meleg ízek olvadnak szét a számban, de a bornak nem tökéletes a hőmérséklete az alko(hol?) kicsit kijön belőle. Az összképre annyit írtam: alapkőzet, hegy, hordalékréteg, sziklarengeteg, de ezeket lehet, hogy már csak képzeltem.
Harmadikként jön Weingut Eymann Riesling Classic 2010, amelynél felborítom a poharat véletlenül. Ez jelent valamit? A pohár törési stílusából következtek: élénkebb, sötétebb szín uralja, az orrom vegyes illatokat érez, finomseprő, selmyességet lekeríti ugyan, mégis hiányosnak érzem az ízeket.
Ugrunk Peter Lehmann Eden Valley Riesling 2008-ra: csodálatos fények tükröződnek (nekem már szinte mindenhol), édeskés aszús illatot érzek, eleinte mazsolát, de aztán rámordítanak, hogy az füge, majd felkiáltok, hogy piritós! végre dicséretet kapok, egyetértéssel bólintanak körülöttem a szürcsölők: "petrol". Elcsendesedem én is elégedetten, halkan ismétlem magamban "petrol" (azt nem mondom ki hangosan, amit gondolok: "az mi?"). Szóval az égett jelleg az a hamu és vulkán (értik: VULKÁN) jellegéből fakad, egyébként nem tipikus rajnai jegy (ezt már megint a többiek üzenik Önöknek).
A Villa Tolnay Rhein Riesling 2008 nagyszerűen szerepel: étolajszíne beragyogja a háttérben feszülő szőlőtőkéket, nincsenek tolakodó illatok, egy idő után azonban kinyílik egysmás: virág, bogyó, valahol olajos is. Nekem beugrik a napközis tea életérzés, de a többiek lepisszegnek. Tradicionális, kézműves, kellemes. A "meleg kedvesség" ízléstelen szlogent adnám neki, ha felkérnének rá, de nem kért fel senki szerencsére. Még a jegyzeteim alján látok egy "over the rainbow" megjegyzést is, ez beszéljen önmagáért.
A Sandhal Rhine Riesling 2008 Golden Line a kóstoló fém pontya akarom mondani fénypontja. Sűrű, sárga, nekem eleinte körömlakk lemosó, de ez az én problémám, amúgy átcsúszik kellemes csehszlovák savanyúcukor életérzésbe ez tudom elsőre nem hangzik dicséretnek, pedig az. A végére egy végtelenül kifinomult bort kapunk.
Pierre Frick Riesling Vorbourg Grand Cru 2005 le kellett volna, hogy taroljon bennünket, egyrészt azért mert koronazáras (értsd: söröskupak) másrészt viszont egy nem várt fordulat történik: almalevet kiáltunk, majd felteszik a kérdést, na jó és "friss alma" vagy "reszelt alma"? Reszelt alma! ordítom közbe, mire érkezik a válasz: akkor az borhiba. Hát igen, Frickből túl a csúcson lett. Tisztelettel odébb toljuk.
Mauer Szerémi Rajnai Rizling 2009 Kárász dűlő tételével oldjuk tovább a nemlétező feszültséget, sötétsárgás naplemente jön nekem, kicsit apadóban a fantáziám így a sokadik rizling után. Homokdűnéket látok, majd hirtelen beugrik batman és egy uszoda. Sajnos nem tudom miért. Folyamatosan hajtogatom az építési törmelék kifejezést, de aztán mondják, hogy az gyakorlatilag mész és az nem hülyeség és akkor végre elhallgatok. Ez is kicsit "over the top", de ettől még lehet jó.
Na végül Domaine Schlumberger Les Princes Abbés Riesling 2005, nekem egyik leginkább tetsző tétel, csodás szót írtam illetve eljön nekem is a fénypont: gyöngysor. Erre mindenki tisztelettel elhallgat és azt mondják ez jó. Felmondom a magnóra is ugyanolyan átéléssel negyedszerre is. De mér? Mert olyan gyöngysor. Tiszta, egységes, fénylő, szerkesztett, szép, egyben van. Még felírtam, hogy "lóügy", de ezt nem tudom már részletesebben kifejteni.
Egyre hangosabban követeljük a levendulahabot, a sofőrünk már indulna, mi még nem akarunk. Érkezik a levendulahab egy csodálatos gyümölcstállal koronázva meg a napunkat.
Hjaj Badacsony, eddig felfedezetlen táj és borvidék mi minden vár még rád? És főleg ránk.
További képek:
Utolsó kommentek