Igazi, ínyenc gasztrobizarr téma Stefan Gates könyve, A gasztronauta. Szokatlan, extravagáns és bizarr kulináris élményekkel, meghökkentő tényekkel és látványos étkek receptjeivel van tele. "Tudom, hogy a hőn szeretett házikedvencek legyilkolása kényes kérdés, de egy dolgot rögtön az elején tegyünk tisztába: mindannyian hozunk áldozatokat". Szerencsére "csak" egy tengerimalac recept taglalásáig jutunk el, de például macskákra vonatkozóan hála az égnek nem kapunk ötleteket, inkább főként kantoni nyelvjárásban íródott receptekhez irányítanak.
A disznósajt elkészítése nekünk magyaroknak talán nem is annyira bizarr, a kaland leírásának kezdőmondata azonban leküzdhetetlenül húz abba az őrületspirálba, amelyet ez a könyv tartogat számunkra. "Nem kenyerem az egzisztencialista félelem, de boldogan ismerem be: a disznósajt készítéséhez vezető út bűntudattal és megváltással van kikövezve, a kaland során felfedezhetjük és leküzdhetjük legbelsőbb félelmeinket."
Itt is, mint oly sok receptjénél pl. a korábban előforduló nyuszirecepteknél - javasolja, hogy adjunk nevet elkészítés előtt az állatnak. Ezt a disznót mondjuk nevezzük el Mártának, annak érdekében, hogy letisztázott kapcsolatba kerüljünk vele, mielőtt páclébe téve 2 napig pihentetjük egy vödörben: "kicsit gonosznak tűnik, ahogy ott gubbaszt, különösöen, ha olyan átlátszó vödörbe tesszük, mint amilyen az enyém és pont ki lehet venni az arcát".
Tulajdonképpen a "Kő-, létra- és vödörkrém" vagy a "Töltött halfejek" még nem is viseli meg annyira az embert, de engem a sült fatetű részletes, szeretetteljes leírása már próbára tett, a "szottyadt pempő" és a "moszatleves" esetében inkább csak a cím miatt jöttem zavarba.
A "popó szendvics" csak szimplán nem hozta meg az étvágyamat, maga a recept kitűnő, különlegessége, hogy miután celofánba csomagoltuk a leírt módon elkészített szendvicset, rá kell ülnünk 1 órára, közben pedig mondjuk képzelődjünk.
A puffadás élettani hatásainak részletes, naplószerű kifejtése önfeledt perceket okoz, de a kannibálreceptek epizódot nekem őszintén szólva nem sikerült teljes egészében végigolvasni.
Persze a könyv ártatlan, könnyed, érdekes receptekkel indul, hogyan készítsünk margarint, meg a tojásfújás, hogy aztán hirtelen és észrevétlenül az "Emberszósz" talányos leírásánál találjuk magunkat úgy a hetvenötödik oldal tájékékán, ahol már úriember (úrihölgy) nem tesz le könyvet.
Jó szórakozást kívánok, nagyon ajánlom:
Utolsó kommentek