Elérkezett a várva várt pillanat, megjelent és végre kapható Segal Viktor: Ízek és formák című új receptkönyve, amely az előzőhöz címben, szerkezetben, formailag és stílusában is kapcsolódik, némi koncepcióváltással, de mégis egységet alkot.
Amikor először tarthattam a kezemben az első Segal Viktor szakácskönyvet, a szintén sokrétű Színek és ízeket, nem győztem hangot adni lelkesedésemnek. Ez egyébként, meg kell, hogy mondjam egy kicsit sem csitult, a közel egy évvel ezelőtti posztban nem éltem ki magam teljesen, utána sok embernek ajándékoztam és ajánlottam ezt a könyvet (ügyesen váltogatva a két módszert) és soha nem bántam meg, valamint a szerencsés célpontok sem bánták meg, ennek rendszerint hangot is adtak például így: "ilyen jó szakácskönyvet még nem láttam", "micsoda, hogy a paradicsomnak, a kedvencemnek külön fejezet?".
Most már a kezemben tarthatom a következő könyvet, új élmény, új érzés, (és mégis ismerős) tele újdonságokkal. Kinyitom, mintha csak a karácsonyfa alatt állnék és nézem, hogy mit raktak össze számomra a készítők, milyen új koncepcióval nyűgöznek le és látom, érzem, hogy mi az a szokatlanol okos, összetett mögöttes tartalom és munka, ami teljesen egyedülállóvá teszi ezt a kiadványt a magyar könyvpiacon. Egészen pontosan a Színek és ízek méltó utódává.
Segal Viktor mesterszakácsot, hogy a szörnyen közhelyes fordulattal éljek: nem kell senkinek bemutatni, ha valakinek mégis ismeretlenül cseng a név, az ne is törődjön vele, csak szerezze be ezt a szakácskönyvet és szépen főzzön belőle, majd - elég hamar - felkelti az érdeklődését. Segal Viktor nem kevés, 75 darab új receptet kínál a könyvben, egyszerűségükben egyediek, különlegesek és ötletesek, és ami számomra szintén rendkívüli: szinte sürgető késztetést érzek arra, hogy elkészítsem őket, minél többet. Vagy csak úgy elkezdjem az első receptnél és egymás után megfőzzem valamennyit. Egyszerű és érdekes alapanyagok, kihívásnak érzem, hogy én mit hozok ki a látszólag könnyű receptekből, de úgy érzem, hogy ezt nem lehet elrontani (boldog illúzió)...
A könyvnek van egy másik, fontos és érdekes vetülete, ez pedig a művészi rész. Nem lehet elmenni mellette, nem lehet egy háttérnek, sima kiegészítésnek, külsőségnek tekinteni, mert áthatja a könyvet teljes mélységében, ott díszelegnek az ötletek, a gondolatok, magával ragadó az egész kivitelezés. És nemcsak a könyv külső megjelenéséről van szó, hanem az elkészített ételek különleges tálalási módjáról. A könyvhöz ugyanis egy egyedi étkészletet fejlesztettek ki: a Boook Kiadó, az Ivanka és Segal Viktor közös koncepciójában létrejött KULT PRODUCTS termékcsaládot, ami - hát laikusként megfogalmazva tulajdonképpen betonból készült formákat takar, kidolgozott felületekkel, különleges alakzatokkal.
Felmerül a kérdés: ebből milyen lehet enni? A könyvben mindenesetre nagyon jól mutat és hozzám személy szerint nagyon közel állnak az ilyen műfaj keveredéses megoldások, a nyers felületek, az ipari design, minden, ami vad és meglepő, szokatlan és megosztó.
Találkoztam mostanában különböző grafitlapszerű tányérokkal éttermekben, engem nem zavartak, nem vagyok érzékeny rá, de tudom, hogy vannak, akiknek a hátán futkos a hideg, ha egy ilyenen vágni szeretnének vagy elég csak belegondolniuk, ezért úgy érzem, hogy nem mindenki gondol majd örömmel arra, hogy betontányérból kanalazza a levest vagy a crème brûlée szélére sült részeit lekapargassa szeretettel, de az is lehet, hogy máshogy látják, máshogy érzik, reméljük.
Én pedig akkor elkezdtem, elsőként a gyömbéres sárgadinnyeleves, kókusztejjel nevezetű étel receptjével, még ha így hirtelen nem is találok a konyhaszekrényemben betonkockát hozzá. De majd beszerzek. Jó étvágyat.
A könyv egyébként kapható a Líra, Libri, Alexandra, Tóthágas, Bookline hálózatában, valamint a Tesco, Auchan, Cora áruházakban és független terjesztőknél és persze a Sarki Fűszeresben is.
Utolsó kommentek