A Náncsi néni vendéglőjébe már nagyon régóta el akartam menni. Hallottam róluk ezt is azt is: jók voltak, de elromlott, azóta megint jobb lett, satöbbi. Amikor még azt sem tudtuk mi az, hogy Michelin csillag, a Náncsi néni már rendelkezett egy Bib Gourmand minősítéssel a híresen szigorú étteremkalauztól, a Michelin Guide-tól. (Az ételellenőrök 1997-ben hozták létre a Bib Gourmand szimbólumrendszert, amely az éttermeket ár-érték szerint rangsorolja. A Bib Gourmand éttermekre a kiváló minőség mellett a mérsékelt ár a jellemző, az ilyen éttermek rövidítése Rest jelzése a piros Michelin Bibendum, a Michelin csoport kabalájának a feje. Forrás: Wikipedia)

Egyetlen érdemi és hiteles kritikát sem találtam róluk. Manapság azonban valóban mintha inkább a negatív hírek lettek volna hangzatosabbak, nem tudom, hogy azért-e, mert az aktuális magyarországi trendhullámba nem illeszkedik, vagy azért, mert tényleg elromlott a színvonal, tény, hogy a Bib Gourmand-t azóta elvették tőlük.

A weboldaluk stílusa és nyelvezete nem az én ízlésem szerint való, a kikapcsolhatatlan madár turbékolás, mint háttérhang például fejvesztve történő távozásra késztetett nem egyszer, de vissza-vissza tértem.

Aztán egy szép napon a megfázás kórság eluralkodott rajtam fizikailag és lelkileg is, semmi másra nem vágytam csak egy meleg húslevesre. Ilyenkor a főzés, mint alternatíva teljes képtelenségnek tűnik, el kell menni valahová, ahol elém teszik a rendes ételt.

De, hol lehet jó húsleveshez jutni Budapesten?

Tény, hogy még nem vezették be a nemzetközi Húsleves Napot, amikor a húsleves megújult divathullámában mindenhol kaphatóvá válik az igazi házi húsleves és filctollal írják ki egy cetlin a vendéglők ajtajára, hogy húsleves kapható, valamint húslevesnyakláncokat és fülbevalókat gyártanak az aktuális divatra kihegyezett kislányok, de azért létezhetne valami autentikus forrás, ahol az ember megtalálja az ilyen típusú ételek megbízható lelőhelyét.

Van egy bizonyos állapot, amikor a házhoz rendelt Don Pepe erőleves nyújt szánalmas biztonságot. (Ezt az érzést csak azok a gourmet-k érthetik, akik néha titokban, a gondtalan boldogságtól önfeledten röfögve benyomnak egy Big Mac menüt, időnként félve oldalra pillantva és persze foursquare-re ilyenkor elfelejtenek becsekkolni, vagy a borásztársadalom emberibb része, akik light colával frissitik fel tanninban és savgerincben megfáradt érzékeikszerveiket.)

Most tehát nincs itt az "erőleves" ideje, nem holmi ordenáré másnaposságot heverek ki (bár soha nem iszom), ahol méltó büntetésemet várva fogadom a házhozszállító egységet, hanem igenis egy megfázott ember érzékeny és büszke mivolta követeli a jogos kényeztetést, az igazi húslevest.

Eszembe jut a Náncsi néni, mindent vagy semmit, hátha jó hely, elkerüljük a honlapját, hiszek a sors könyvében, ha bűnhődnöm kell bűnhődjek, ha pedig úgy alakul megérdemeltem a méltó jutalmat. Úgy döntök tehát, hogy elmegyek a Náncsi néni vendéglőjébe rendes húslevest enni.

Barátságos, otthonos, természetes hangulat fogad. Olajozottan működik a gépezet, kedves, tapasztalt pincérek vezetnek az asztalhoz, felismerem a fórumokon méltatott savanyúságokkal és lekváros befőttes üvegekkel telirakott polcokat, jó hangulat, jó érzés uralkodik el rajtam.

Hamar felveszik a rendelést, nem akadékoskodnak, minden - mily meglepő - a megfelelő sorrendben kerül elénk (először a nő, aztán a férfi). Az italunk is hamar érkezik. Én egy vasárnapi tyúkhúslevest kérek, ami az étlap szerint így hangzik:

"a régi szép időkből, amikor a tálat még körbeültük...
Tanyasi gyöngytyúkból főzték kiváló szakácsaink, sok zöldséggel
és türelemmel. Cérnametéltet és egy főtt fürjtojást is tesznek bele."

Nem az én stílusom ez a hangvétel, de bevallom, amikor elémteszik a levest pont azt érzem, otthonosságot és azt, hogy tényleg szeretettel főzték nekem ezt a levest és tényleg még fürjtojás is van benne. Örömmel eszem, új élet költözik belém fokozatosan. Kérek egy teát, itt is minden a helyén van, minden pont jó eszközök, pont jó adagok, kapok hozzá egy üveg mézet, kényelmes adagolóval, a teafű pedig kis textilzsákban van elhelyezve. Még a mosdóban is azt érzem, itt minden ránk, vendégekre van szabva. Úgy, hogy nekünk jó legyen.

Az ablakban letelepszik egy vörös cica. Említettem már a jól bevált elméletemet, hogy ahol macska jelenik meg, az rossz hely nem lehet? Ez így is van.

Desszertnek palacsintát rendelek: egy kakaósat és egy lekvárosat. Emberléptékű adag érkezik, de még rendelünk egy túrógombócot is, mert azt itt muszáj rendelni - és, hát erre mindent mondhatok csak azt nem, hogy emberléptékű, ez egy nagy tejföllel bevont bolygó, körülötte morzsa és hozzá külön egy porcukorszóró, saját ízlés szerint adagolható. A túrógombóc bolygót leküzdeni nem lehet, de nem is kell. Viszont álljon itt egy kikacsintás nagy adagokat kedvelő olvasóimnak, na itt nem marad éhen senki az biztos.

Kávét kérek zárásként, rendben van ez is. Gördülékeny, nem feszengős, természetes és otthonos marad minden.

A Náncsi néni úgy jó, ahogy van. Nem kell lamentálni a konyha jellegén, az adagokon, a házias konyha aktuális trendiségén vagy nem trendiségén, egyszerűen érdemes elmenni és kész.

Az, hogy a szomszéd asztalnál ülő társaság a húsleves és egy méretes csülök között a macaron divatról beszélt egyfolytában, legyen inkább egy másik poszt felütő kérdése és kifejtésre váró témája.