Az újlipótvárosi Pozsonyi út ígéretes környékén egyre másra nyitnak az új helyek. Nem is olyan régen: 3-4 éve indult el a magasabb színvonalú gasztronómiai élet errefelé, sokáig csak egy "lámpás" világított a láthatáron.

Mostánaban felpezsdült minden. Úgy tűnik azonban, a sikert lemásolni nem lehet.

Körülbelül egy hónapja, a néhány utcával odébb található borkereskedésben hívták fel a figyelmemet arra, hogy nyílt egy majdnem ugyanolyan bolt, mint a Sarki Fűszeres - ugye ez olyan, mint egy falu "hát, elég merészség szerintem, hogy ugyanolyan sonkákat meg sajtokat tart néhány száz méterrel odébb" újságolta izgatottan megbotránkozva a kereskedő. Mivel pont arra vezetett az utam be is ugrottam, megnéztem az új helyet. Furcsa, enyhén giccses, az utánzatok kissé gnóm csorbaságával, de jól láthatóan sok pénz belefektetésével próbált új gyöngyszemként virítani a Pozsonyi és a Katona József utca sarkán a Fromage fantázianevű gourmet bolt és kávézó. A pultban antipasti, alatta sajtok, mellette sonkák, szalámik, oldalt kenyerek és croissant, dobozos tészták, lekvárok, a burkolat fautánzat és műanyag keveréke, a falon a "provence-i" stílus giccsbe hajló kissé kínos dekoráció fogadott, de igyekeztem nagyon pozitívan viszonyulni hozzájuk.

A konkurenciát alapvetően egészséges dolognak tartom. Jó lesz ez - gondoltam. Remélem jó kávét főznek, mert vasárnap majd eljövök ide, hiszen a vasárnapi kávézás mindig nehéz ügy. Meg is fenyegettem őket, hogy majd jövök. Ők pedig kedvesen reagáltak, persze, várunk.

Ígéretemet betartva kipróbáltam a kávéjukat. Ittam már jobbat is, rosszabbat is, nem volt borzasztó, de nehéz az én kedvemre tenni kávé műfajban, hiszen a Sarki Fűszeres kávéján élek több, mint 3 éve, és hát ők finoman szólva is nagyon jó kávét főznek.

A tejhabbal nem voltam elégedett, továbbá elkövették azt a (számomra) fatális hibát, hogy a társaságomban lévő férfi elé tették le először az egész reggelit. A gyomrom összeugrott, természetesen megjegyeztem, hogy először a nőnek szokás letenni, erre monták, hogy: oh, elnézést. Semmi baj, végülis rajtunk kívül nincs senki a boltban, érthető, hogy meg vannak zavarodva. Kértem egy szendvicset is, nagyon messze volt az ideális állagtól. Pedig nem olyan nehéz az ilyesmit kikísérletezni, ha már jó alapanyagokat használ az ember. Jó alapanyagot rosszul összerakni, hát az nem szép...

Ezután voltam még egyszer, a croissant belül sületlen volt, ami egyébként előfordul jobb helyeken is, de mindezt olyan sznob, bár kissé cérnahangú magabiztossággal rakták elém, ami már kicsit irritáló volt. Ott el is mondtam nekik helyben, hogy sajnos nincs jól megsülve, de nem baj, tényleg.

A készlet közben gyarapodott, egyre erősödött a kísérteties hasonlóság a Sarki Fűszereshez. Én nem mertem rákérdezni, de egy szép napon egy másik ismerősömmel is betértem egy délutáni kávéra - mondom, terveztem ide járni rendszeresen - aki aztán kertelés nélkül megkérdezte: "és egyébként mi a különbség a koncepciót tekintve a Sarki Fűszeres és köztetek?" A tulajdonos elfehéredett és kissé remegő szájjal közölte, hogy ő nem is ismeri a Sarki Fűszerest, talán egyszer volt ott, ezek itt az ő termékei, az általa kedvelt dolgok, az ő koncepciója stb. Jól van, nyugi. Én csak néztem, nem is értettem mire ez a nagy fennakadás. Persze elindult bennem egy negatív érzés, hát ennél az embernél valami nagyon nincs rendben, távol áll attól a kedves boltos karaktertől, akit próbál mutatni, ha ilyen hangon nyafog a néhány sarokra lévő 3 éve sikerrel üzemelő boltról, miközben ott áll a lemásolt változat közepén.

A botrányt megint a magánblogom okozta. Leírtam ugyanis a véleményemet. Otthonosan, szabadon, ahogy a blogokban szokás. Magamnak, és csekély számú lelkes, de hűséges olvasóimnak. Ez - álszerénység nélkül - körülbelül 10 ember. Na jó, néha 40.

Egy szép szombati napon narancslére vágyva betértünk, megfagyott a levegő. Hm, már megint milyen hülyén veszem a dolgokat, miért érzem azt, hogy itt nem szeretnek, velem van a baj - gondoltam.
Kérem a narancslevet, majd a tulajdonos azt mondta: - "Megkérhetlek, hogy ne járjatok ide?" Először azt hittem rosszul hallok, aztán mikor visszakérdeztem megismételte. Csak annyit tudtam válaszolni, hogy "miért?". Mire ő síri hangon közölte, hogy "olvastam a blogbejegyzésedet". Nem nagyon értettem mire gondol, mármint, hogy szerintem nem írtam semmi rosszat róluk.

Elgondolkodtató, hogy a szabad véleménynyilvánításnak ekkora súlya lehet, hogy bizonyos üzletek nem kívánatos elemként definiálják azokat, akik - hangsúlyozom nem negatív - véleményt alkotnak. A blogbejegyzésem arról szólt, hogy jé nyílt egy új bolt még nem tudom jó-e, a kávéjuknál jobb a Sarki Fűszeresé, de meglátjuk, a koncepció is eléggé hasonló.

Az öntelt, magabiztos kivagyiság, a betorzult, önjelölt gasztro kiskirályok úgy gondolják, hogy egy bizonyos vendégtípus kizárásával védve vannak a támadásoktól, amit érzékeny lelkük nem visel el. A rendkívüli gonddal "összeállított" koncepciót védik az összehasonlítástól, a vádtól is, hogy ők nem teljesen eredetiek és merészeli valaki megkérdőjelezni a mindenek felett álló nagyságukat.

Legyen így. Csak aztán nehogy elfogyjanak a vendégek.

Hála istennek van még néhány bolt ezen kívül és ha valaki az első hónapban már ennyire pökhendi módon viszonyul a vendégekhez, annak tulajdonképpen nincs is értelme se jót, se rosszat kívánni.