Feltörekvők, régi és új milliomosok, külföldről hazatelepült és itthon kikupálódott hipszterek, szociálisan aktívnak mutatkozni akaró, élhető városrészt kereső családok, szinglik és itt megragadt idősek, rendszerető házmesterek, lépcsőházi kiskirályok - ez Újlipótváros, azon belül pedig a Pozsonyi út.
Ez itt Budapest Chuck Norris negyede, ahol küldetésed, hogy a házmester nyugalmát megtaláld, ahol inverz lomtalanítás zajlik: a lomok visznek le téged, nem pedig te őket, ha nem vigyázol.
Közel 6 év után itt hagyom a Pozsonyi utat, irány az új "Soho" - a hetedik kerület.
Méltó búcsúként vegyük át, miért is ne fájjon annyira a szívünk.
Pozsonyi út 2009 - 2015.
Á, nem fog hiányzoni, nagyobb a füstje, mint a lángja, hm.
- Ugyan, mit adott nekünk a Pozsonyi út?
- 6 éve a Sarki Fűszerest. Egyetlen helyként, ahova le tudtál járni minden reggel kávézni, mintha még Spanyolországban lettél volna.
- Na jó a Sarki Fűszerest, de azon kívül mit adott nekünk a Pozsonyi út?
- A Brióst, akik nem sokkal utána nyitottak és akikbe először beleköthettél.
- Na jó, de azóta megbékéltünk. Oké, a Sarki Fűszeresen és a Brióson kívül mit adott nekünk a Pozsonyi út?
- A Paninit.
- Ja igen, az jó alternatíva volt vasárnap, főleg ha nem zavar, hogy másfél óra alatt készül el egy rántotta.
- Már megint kötözködsz.
- Jól van tényleg túloztam.
- A Fromage-t, ahonnan aztán kitiltottak és amiből országos botrány lett.
- Ó, a Fromage.. azért mert Index címlap lett a sznob újlipótvárosi kávéhab mániás baszatlan kurva sztorija? Na Oda viszont tényleg nem mentem többé. Hogy hiányzik azóta is.. (no).
- Az Édesmindegy. Hát igen az Édesmindegyben egész jó volt a kávé és persze, hogy is feledhetném a majdnem ezer forintos "morzsa pitét", ami köztudomású, hogy az újrahasznosítás mintapéldája. De azért kedvelem őket is. (Attól még lehet jó...)
- Jókenyér!
- Tényleg. "Meglepő módon" gyanakodva fogadtam őket, mikor még csak napi 3 ember járt oda akkor is már úgy szolgáltak ki, mintha 300 járna és pörgetni kéne futószalagon (a rutin). De aztán megszerettem őket, csak ott veszek kiflit, kenyeret. 2 éve egy komplett stáb dolgozik azon, hogy egyszer eltalálják a nekem megfelelő kávét (nem az ő hibájuk).
- Pavlov.
- Milyen kár értük (bezárt végül), nagyon bírtam azt a helyet - bár ők nem Pozsonyi út már, hanem a Hollán Ernő utca. Kis klubnak éreztem vasárnaponként, egyfajta lenyűgöző dekadencia uralta a terepet.
- Timmy Praline...
- Jimmy...? Nem tudom azóta se. Ott csak kétszer voltam, egyszer nem volt kávé, egyszer pedig tej, mondjuk ez az első vagy második napon volt.
- Madal Cafe.
- Ők azok, akiket mindig 100%-ig szerettem és viszont. De ők nem fognak hiányozni mert a világ végéről is visszajárok majd.
Aztán van néhány hely, ahová nem túl gyakran tévedek be és óva intek mindenkit: ilyen a Kiskakukk (nemrég én naiv barom rendeltem ott egy hortobágyi palacsintát, félreértés ne essék magamat okolom), valamint a távolról is rosszul kinéző, de amúgy új "Vén Duna" étterem. Ugyanakkor bizonyos fogásokért érdemes betérni a Pozsonyi Kisvendéglőbe, és hát ott az új cukiság a Donut Library, ahol meglepően nagy a zsíros cukrot műkönyvek társaságában fogyasztani kívánók hada. A Bécsi szelet Vendéglőbe egyszer betértem a vihar elől és szuper jófejek voltak, úgyhogy azóta kedvelem őket, egyébként szeretem a bécsi szeletüket is, elvárások nélkül kell fogadni. Nemrég nyílt a Delizia minőségi kekszeiről híres, de óriásmacaront is áruló üzlet, őket is kedvelem, de mire leírom ezeket a sorokat biztosan még 2 új hely nyílik, nehéz ezt a témát aktuálisan tartani.
Szóval mit adott nekünk a Pozsonyi út? Hát, nagyon is sokat, úgyhogy hiányozni fog. De majd találok új helyeket.
Utolsó kommentek