Találós kérdés: melyik termék összetevői az alábbiak: aromák, vitaminok, tengeri só, stabilizátor (karragén, guargumi, xantángumi), trikálcium foszfát, rizs, kókusztej (kókuszkrém, víz), ivóvíz. Válasz: a manapság agyonreklámozott "paleo" táplálkozás egyik alapvető, életet hordozó és egészségesnek kikiáltott sztárjáról a kókusztejről van szó. Pontosabban: az egyik kókusztej termékről.
Miután nem tettem ki 18-as karikát a poszt elejére, nem folytatom a sort például a párizsi vagy virsli összetevőinek felsorolásával. Pontosítanék ismét: bizonyos virsli és bizonyos párizsik esetében, hiszen ezekből is van jó minőségű, jó alapanyagokból készült változat.
Egyébként a sokkal egészségesebbnek gondolt élelmiszerek összetevőinek megismerésével se mindig járunk jól, ugye jobb oda se nézni.
Egyáltalán mi az, hogy "egészséges"?
Korábban így szólt az alap elmélet: minél kevésbé legyen feldolgozott az élelmiszer, álljon a lehető legközelebb a természetes állapothoz. Részemről először a Testkontroll című, amúgy szerintem fontos könyv oldalain találkoztam ezen elvekkel még az első budapesti bioboltok megjelenése előtt (rémálom volt akkoriban ilyen drasztikus étkezési elveket vállalni, de én már akkor is főként az antitézisekben hittem).
Na jó, de közben eltelt egy-két, sok év és kiderült, hogy a teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyértől ugyanúgy hízunk, mint a fehér kenyértől (ezt egyébként személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatom), hiába "teljesebb" a búzaszem és ily módon áll közelebb eredeti mivoltához, ráadásul közben megtudtuk, hogy mégis a kalória számít, abban pedig még több is a kalória, áh szörnyétel az is. Később megláttam az összetevőit és hát egy világ dőlt össze bennem, annyi ilyen-olyan adalékanyagot tartalmazott. Azóta már nemcsak szörnyétel minden kenyérféle, hanem igazi ősellenség, hiszen a paleó jelenleg aktuális szent elmélet szerint minden kenyérféle maga a borzalom, rá se nézhetsz, uhh.
Ki mondja meg ezekről, hogy jó-e vagy rossz a szervezetnek. Már maga a kérdésfeltevés is közhely, egyik pillanatban még egészséges a kókusztej, kókuszzsír, kókuszez, kókuszaz meg kókuszvirágcukor, kókusztejszín, kókuszvíz és miegymás, aztán kiderül, hogy egy alattomos növényi zsírról van szó, amely abban a formájában, ahogy végül elénk kerül - kifinomult elveink szerint - egészen durvának mondható élelmiszeripari eljárásnak volt kitéve.
Azt mondják, hogy a zsír egészségtelen, és a sok hús is, főleg a disznó úgy, ahogy van, hát még a vörös húsok, és persze a só, jujj teljesen sómentesen kéne táplálkozni sokak szerint. De miért? Akkor vajon miért szokott rá az ember? Mert belevitte a rosszba egy haladó gondolkodású, manipulatív ősember társa? Később persze kiderül, hogy nem, mert mindez valójában egészséges, a só kell és a disznó is valójában fontos mindenfélét tartalmaz (ezen még dolgoznak), sokszor pedig a legdurvább vegetáriánusok is inkább vajat esznek, mint margarint, mert a margarin néhány éve az ördög szinonimája. Korábban ugye nem erről volt szó, azt sulykolták, hogy a margarin jó (kedvezőbb zsírsav összetétele miatt). De nem, mert azóta már rossz. A vaj pedig jó. Állítólag.
Ilyen kijelentéseket azonban nem tehetünk.
A jó vaj jó, a rossz vaj rossz, a jól nevelt disznó jó, a rosszul táplált, szétgyógyszerezett disznó pedig rossz. Minden a felhasznált alapanyag függvénye.
Nemrég hallottam egy francia kisvárosról, ahol az átlagnál sokkal magasabb volt az életkor, kiderült, hogy az a közös az idős lakókban, hogy sokan kacsát tartanak és rengeteg kacsazsírt esznek, az pedig valamiért jót tesz nekik. Na, ezen meglepődött a Nemzeti Zsírellenes Liga. Persze lehet, hogy teljesen más miatt éltek tovább, mondjuk olyan volt a kútban a víz, hogy nem sok fluort tartalmazott. Vagy sok fluort. Vagy csak mert úgy tartotta kedvük.
Valójában semmit nem tudunk szerintem sem az élelmiszerek valódi élettani hatásairól sem az alapanyagok tulajdonságairól. Persze bután tapogatózunk, felállítunk téziseket, azokat aztán sorra megdöntjük, egyik hülyeségből futunk a másikba. A zöldség nem zöldség többé, a gyümölcs sem a régi már, főleg, amióta az agyon optimalizált, csúcsra járatott hatékony termesztés jegyében készül. Persze itt is lehetnek kivételek, de sajnos egyre kevesebb.
Én már a Szimpla Piac sztár biokertészetének se hiszek, ahol korábban még szívesen vettem a fonnyadt, ronda paradicsomot és paprikát, most meg már kicsírázott félholt lilahagymát hoznak csak ki az idióta pestieknek és a bámészkodó turistáknak és közben erőltetik a nemadunkszatryotmertvédjükakörnyezetet ideológiát, de minek, ilyenkor az ember két standdal odébbmegy, kunyerál egy zacskót kicsit szégyenekzve, majd visszaoldalog a szigorú környezetvédelmi szélmalomharcos nénihez, aki a kicsírázott hagymára azt mondja, hogy hát jó az, csak kicsírázott. Ja jó.
Kiragadott ideológiák, hipotézisek, ilyen-olyan trendek sorai befolyásolnak bennünket, fogyasztási szokásainkat. Persze ez nem baj, de néha kell tudni változtatni, eggyel továbbgondolni, nem leragadni, ez is egy fejlődési út.
Ma például szemtanúja voltam a Corvinus egyetem, Élelmiszertudományi kar, Gabona és Iparinövény Technológiai Tanszékén (dejól hangzik, yess!), hogy készül a margarin. Jön a nagy leleplezés: semmivel nem rosszabb, mint jónéhány vajnak titulált ipari készítmény, egyszerűen ebben a kategóriában is vannak szintek: jó, közepes és rossz alapanyag, készülhet így is és úgy is, ahogy szinte minden élelmiszer. Kicsit farizeuskodásnak érzem, amikor valaki kizárólag vajat hajlandó fogyasztani, majd ráteszi boldogan a szójafehérje izolátumos párizsit vagy más felvágottat és elégedett, hogy ő egészségesen eszik mert nem eszik margarint.
A hidrogénezéstől való félelem is részben tudatlanságból származik, rengeteg élelmiszer készül hidrogénezéssel, a veszélyt egyébként is a részleges hidrogénezés okozza (amelynek során mesterséges telítetlen zsírsavak is keletkezhetnek - ezek a transzzsírok, amelyek aktuálisan tényleg bizonyítottan egészségtelenek), de ma már Magyarországon is kötelező feltüntetni az élelmiszerek címkéin az összetevő listában, hogy tartalmaznak-e részlegesen vagy teljesen hidrogénezett növényi olajat. Bár korábban a margarinokat tartották a transzzsírsavak, illetve a hidrogénezett növényi olajok fő forrásának, ez a helyzet az utóbbi évtizedben gyökeresen megváltozott. Ma már nem használnak alapanyagként hidrogénezett növényi olajat, az iparilag keményített zsírokat természetes alapanyagokkal, kókuszzsírral, pálmazsírral helyettesíti a kenhetőség biztosítására. (Forrás: Egészségkalauz)
Az élelmiszergyártók sem könnyítik meg a dolgunkat kiragadott szlogenjeikkel, a bifidus essensis, "70%-kal kevesebb telített zsírsavat tartalmaz", magas E-vitamin és még ilyen-olyan létező vagy nem létező vitamin tartalmakkal (biztos részben igazak ezek, de ki tudja valójában mit tud azokból hasznosítani az emberi szervezet).
És igen, lehet a kókusztej is rossz, amennyiben úgy gyártják: igénytelenül, ipari melléktermékekből, műanyagokból és a margarin pedig (kövezzenek meg) lehet jó, ha jó minőségű olajokból, kókuszzsírból, pálmazsírból stb. állítják össze, mellesleg teljesen hasonló elvek szerint, mint a vajat. Felesleges önmagunkat keretek és buta elméletek közé szorítanunk.
Úgyhogy arra jutottam, hogy nem hagyom magam. A saját legdurvább berögzült elméleteimmel szakítok és legfőképpen azért, mert be vannak rögzülve. Felül kell vizsgálni őket.
A mai nap számomra legfontosabb mondata valójában a Corvinus tanárának nyitómondata volt: "sosem az élelmiszerrel van a baj, hanem a táplálkozással".
Ja, és attól még a kókusztej is lehet jó, nemcsak a margarin.
Utolsó kommentek