Június elseje van, a nyár első napja, péntek reggel 9 óra. Káli-medence, a híres északi part, a magyar toszkána vagy mi, ahogy sokan mondják.

A faluban, ahol néhány napot töltök, se kocsma, se kávézó, a kisbolt délelőtt fél11-ig van nyitva, az se minden nap. Benne ipari szalonna, borzalmas felvágottak, konzervek, levesporok és ízesítők, nagy hatékonysággal tömeggyártásból származó termékek, mindenből a legalja. Tessék, ezt lehet fogyasztani. Helyi termékek még csak véletlenül sincsenek, azt se tudják. miről beszélsz, ha rákérdezel. 

A nem ipari tojást hírből sem ismerik a környező falubéli boltokban sem, totálisan hülyének néznek, ha ilyet keresel. 

Ezt a falut zsákfalunak mondják, nyugodt, csendes, ide nem gyűrűzött be a zajos vendéglátás, a falu végében van egy pályázati pénzből felépített levendulafarm, levendula az új muskátli, most már mindenhol levendula van, és persze vehetsz levendulaszörpöt 1900 forintért, meg levendula-permetet, levendulaszirupot, szappant.

Ha közösségi életre vágynál elindulhatsz Zánkára, ahol a helyi közért piros műanyag Algida asztalkáján megihatsz egy 150 forintos kávét, amit az automatából szedtél ki magadnak. És persze ott a strand, lángos, gyros, palacsinta, sör. Majd ha szezon lesz, akkor többen lesznek. Bár azoknak elég az automatakávé és a strand palacsinta. Legalábbis ezt kapják.

Révfülöpre mehetsz tovább, az állomás mellett kiépített pavilonok várnak a hetvenes évek balatoni turizmus hangulatában, nagyrészt zárva, a fagyizó és cukrászda embert nem látott tavaly szeptember óta. Érthető, hát végülis még csak június elseje van. Igaz, hogy egész májusban harminc fok felett volt, nem baj, vendégek tömegesen még nincsenek, akkor ki sem nyitunk, ha nem lehet azonnal vastagon kaszálni. 

Végül a kitartó Hullám Hostelben iszom egy kávét a másnapos vendégek között, de itt legalább jelen vannak, helyt állnak, szolgáltatnak.

A tyúk-tojás kérdés: vajon akkor se lenne vendég, ha lenne hová jönniük?

Aztán van egy-két magányos harcos, nyitvatartása csütörtök-péntekre szoritkozik, kétség nem fér a minőséghez és elhivatottsághoz, ha azonban elmész hozzájuk, akkor gyorsan és röviden térj a lényegre, mert csak feltartod őket. A Búzalelke pékségben kiváló kenyeret vagy péksüteményt kapsz az biztos, de azért ott még nem tartunk, hogy örüljenek is neked, ha betérsz. 

Vannak még a trendi helyek, pesti közönségre szabva, tízezer alatt biztos nem úszod meg, de ne is akard pénzsóvár barom, nem azért dolgozik itt a stáb elhivatottan, hogy te 5 ezer alatt akarj egy ebédet. Ha délnél előbb érsz oda akár két perccel is, undorodva néznek rád, mit képzelsz, hogy fébeszakítod a stáb megbeszélését, a kávégépet se akard, fél óra, míg belemelegszik. 

Reggel 9, június 1., sehol, ismétlem SEHOL nem tudsz meginni egy normális kávét a környéken. A kávé mellé kínált egyebekről nem is beszélve. Elmehetsz Balatonfüredre hipszterkedni, ahol a tökéletesen kiépített és felszerelt kávézó még frissen tartja magát, és reméljük a szezon is jó értelemben megpörgeti őket, az, hogy amikor belépsz, a személyzet egy (elsősorban női) része bámul rád, mint borjú az újkapura, és köszönni sem jut eszébe, a rendelésed képtelenek megjegyezni, a sütemények összetevőiről fogalmuk sincs, eladni nem tudnak és nem is akarnak, csak roskadoznak a polcok a sok tényleg nagyon jó süti, paleo és egyéb alternatív finomságoktól, pont olyan, amire mindenki vágyik, lehetnénk akár San Franciscoban is, nem, ők egy szót sem szólnak az érdekükben, azt se tudják mit árulnak, miért vannak ott, ha akarod majd kiharcolod magadnak, rákérdezel, nekik teljesen mindegy. Köszönni? Minek? Kedvesnek lenni? Minek?

A Balaton zárkózik fel persze, pontosabban egyre több jó hely nyílik igen, vannak tényleg jó helyek, olyanok is amelyeket nem pörgetett fel a PR gépezet, de valahogy nem tudsz róluk, talán valahol végre megemlítik őket, mert magukat még csak véletlenül sem, azt sem tudják hol és hogy kell, a téli álom, a bénultság, az enerváltság elhúzódik, és ez így megy évtizedek óta, marad az ipari szalonna és az automata kávé, mert ha valami, akkor ez mindig biztos pont marad a magyar vidéken.