Errefelé nem túl gyakori, hogy az egyik nem túl kíméletes kritikánkkal célbavett hely egyfajta hálával, sőt külön köszönőlevéllel viszonozza a negatív megjegyzéseket. A másfél éve nyitott Pozsonyi úti Le Poulet mégis ezek közé tartozik, ezzel magát némiképp kiemelve a magyar vendéglátós világ sértődős, önkritikára csak ritkán képes közegéből.
Egy kicsit meglepődtem, amikor nemrég vegán menüvel rukkoltak elő, de ha valami, hát ez mindenképpen gasztrobizarr téma, egy csirkéző, ahol vegán ételeket kóstolhatunk, ott a helyünk!
Felkészültem a hóhér akasztására, azaz, az általam többször is élesen bírált vegán hamburger, kolbász és pástétomok húsidéző világát kell majd, magamat kellemes társaságnak tettetve (ez ugye amúgy is lehetetlen) végigkóstolnom.
Na, de nem így történt, mert először is jött egy Almás Kesudiós Cékla előétel, amely hát lenyűgözően, zavarbaejtően kellemes volt, ugyanakkor fantáziadús és komplex ízvilág tárult ki az alma frissítő, ropogós, savanykás hatásának köszönhetően. És akkor ekkor meg is világosodtam és önigazolást nyertem, hiszen tulajdonképpen pont ezért támadom a vegán halrudacska rajongókat, mert közben ilyen ételeket is ehetnének ahelyett, hogy hagyják magukat bezárva hagyni a fantáziátlan húsimádók beszűkült világában.
Elmélyülten fogyasztom tehát az előételt, a tudat átadja a helyét az érzéseknek, elönt egy kellemes elégedettség, ez már biztos jel, hogy jó helyen ülök, és mivel nem vagyok vallásos vegán, sőt semmilyen vegán nem vagyok, a vasrudakon forgó halott csirkék sem zavarnak, nem érzek megfoghatatlan fájdalmat és szégyent a kihasználásuk, latexruhába öltöztetésük és szájuk kipeckelése miatt. Nemrég hallottam egy olyan elméletet, hogy valaki nem is azért vegán, mert sajnálja az állatokat, hanem mert az egészségesebb. Azt hiszem ez a legnagyobb baromság, amit hallottam indokként a témában.
Na, de elhajóztam újra ellenséges vizekre, vissza a lényegre: a csodálatos, teljes értékű, isteni finom előtételemre, amelyet rövidesen követ a Cukkinispagetti asztaltparadicsomos kencével, parmezánnal. Ilyenkor ugye nem igazi parmezánra meg spagettire kell gondolni, csak gondolom, hogy a cukkinicsíkok elnevezés nem írja le eléggé az élményt. A "parmezán" pedig kesudióból van, zseniális megoldás, és fantasztikus az íze, bűntetlen élvezet a tehén kihasználása és maga a sátán, azaz tejtermék használata nélkül (és a kesudió-mama? - na mindegy, akkor is nagyon finom!).
Az asztalparadicsomos kence igazi csoda, esszenciális valódi paradicsomíz, tömör, kellemes, teljes, semmi üresség, vagy ilyen pótszerhatás nincs semmiben, egyszerűen az a helyzet, hogy attól még mert valami vegán, lehet igenis jó (ezt most direkt írtam ilyen provokatív-primitíven, vagyis nem, de most már nem akarom kitörölni).
A cukkini "spagetti" is nagyon finom, kreatív, kellemes, hangulatos, a kencével, valamint a parmezánszerű cuccal kiegészítve kifejezetten laktató. Semmi hiányérzet, mint a zero cola után, amikor megfogadod, hogy inkább félévenként egy korty sima coca-cola, mint az a szörnyűség, persze tudom hogy sokaknak a zero cola az igenis egy fogyasztható ital, és én természetesen tiszteletben tartom az ízlésüket.
Egyébként én teljesen jól is laktam ezen a ponton, de mégis jön a desszert, mert ha már nekivágtunk, akkor azt be is kell fejezni, tehát színre lép az Almás mákpite a maga zseniális tömörségében, tartalmas, és nagyon finom ez is. Akaratom kívül nem vagyok egy nagy mákrajongó, erről ugye nem is nagyon tehet az ember, ahogy a gesztenye, kapor, koriander és hasonló vonzásokról és taszításokról sem. Ettől függetlenül nagyon ízlik, mert van az a formátum, amikor meg tudom én is enni, és ez az. Én kifejezetten szeretem az ilyen tömör süteményeket, amelyekbe bele van téve az anyag, és a készítő szeretetét, gondoskodását érzem a süteményen keresztül, hogy azt akarja boldog legyek és én ilyenkor az is leszek.
Most akkor térjünk rá a dolog gasztro filozófiai-vallási (már amennyiben létezik ilyen fogalom) részére. Szóval van itt egy igen kellemes kis, "francia Rôtisserie, azaz grillcsirkéző mintájára kialakított Tanyasi Grillcsirkéző" a Pozsonyi úton, ahol bizony vér, zsír és szaft folyik,testükért, húsukért tartott állatok, levágott csirkefejek hullanak nap, mint nap. De akkor most, hogy jön ez, hogy vegán ételsor is kapható?
Mert a rock'n roll az nem egy tánc. Azaz, a vegán műfaj nem a vegán fanatikusok kisajítátított zöldségfasírtjaiból állhat csak, hanem igenis lehet egy hagyományos, vagy más profilú étterem kiegészítő terepe, a kreativitás új dimenziója és a kettő nem üti egymást.
Varga István, Nyers Séf fogásait olyan nyitott, igazán finom és érdekes fogásokra kíváncsi vendégeknek ajánlom tehát, akik szívesen hagyják magukat kimozdítani a húsos világból, beülnek egy csirkére és mégis képesek egy cukkinispagetti mellett dönteni, akik hajlandóak és képesek vegyülni, váltani, kimozdulni a komfort zónából, merthogy ez minden változás kulcsa, és végülis miért is ne együnk inkább valami hasonlóan teljes értékű, a zöldség szépségeit és sajátos lehetőségeit kiaknázó fogást, pont egy olyan helyen, ahol a legkevésbé számítanánk rá.
Utolsó kommentek