Nyílt a közelben egy kiváló hely, de már előre rettegek meddig fog megmaradni, nem mintha nem érdemelné meg, hogy azonnal felkapják és a szokásos tömeghisztéria övezze, de szerintem ezt most egy kicsit túl szerényen tolja a nemrég nyitott A Rántott Húsos. 

A Madách tér környéke változatos képet mutat gasztronómiai szempontból, elsősorban azért, mert elég gyors ütemben nyitnak és zárnak is be a helyek. Külön érdekesség, hogy kifejezetten jó helyek is tartoznak ezek közé.

Nem tudom mi ennek az oka, a magas ingatlanbérleti díjak vagy a speciális közönség mix: a gulyást kereső turista, valamint a környékbeli irodák megfizethető napi ebédet igénylő dolgozói, szóval talán ez fenntarthatatlan éttermi szempontból, tényleg nem értem. 

A legfájdalmasabb ilyen bezárás ugye a Beszálló volt, a helyén egy nagyon jó görög, a Blue Agori lett, az Á Table jól láthatóan stabilan tartja magát, az Igen felkapott pizzás csapat nem tudom miért ment el, a Krampuz crêperie megint nem tudom miért zárt be. A túloldalon az anno ígéretesnek indult Kishúsom újhullámos hotdogozó mire észbe kaptam már sehol nem volt.

Ahogy néztem mégis valami ebéd alternatívát egyszer csak megláttam, hogy van ez az új hely A Rántott Húsos, fent valami fura cégtábla, alapítva 1967, ezt mondjuk nem igazán értem, de nem baj, valamit valahol biztos alapítottak 1967-ben, még az is lehet, hogy egy rántott húsos helyet. Vagy ez a tulaj születési éve. 

Vadiúj, kissé steril hely, de kellemes és igényes a design. Hárman is állnak a szinte műtő tisztaságú pultban, megtorpanok, felmérem a kínálatot. Az a baj, hogy a húsokhoz ötféle köretből lehet választani, ezzel még megbirkózik az ember, de ott van még tizenegyféle szósz, és négyféle savanyú, és ha ki akarok lépni a komforzónámból, akkor nem tudhatom előre, hogy a mustáros hagymához milyen lenne egy citromos majonéz vagy egy mangó szósz. 

Az éttermi rendelések terén meglepően kocka, fantáziátlan és vaskalapos tudok lenni, de nem direkt, sőt, talán már írtam valahol, hogy én vagyok az az ember, aki tényleg képes éveken keresztül mindig pont ugyanazt reggelizni ugyanazon a helyen, nem feltétlenül azért, mert nem akarok változtatni, vagy kipróbálni új dolgokat, egyszerűen így alakul. Ennek az adott törzshelyem általában örül (?), de másoknak meg így kevesebb esélyt adok.

Szóval természetesen lebénulok egyből a 238 féle (tudom, hogy nem pont ennyi, de nem is kevesebb) variációban társítható koncepciótól, nekem még az ilyen Pad Thai vagy mexikói gyors éttermek sem valók, ahol te állítod össze a fogásokat a negyvenféle összetevőből. Mondjátok meg mit egyek, ti vagytok a szakértők! A taxisnak is amikor rámnéz, hogy merre menjen, azt mondom, nem tudom, maga a szakember! 

Kérek két rántottcsirke combot, meg akkor legyünk kicsit lazábbak, jöjjön mellé egy korianderes coleslaw, közben megtetszett a citromos-petrusos tejföl szósz is, de jaj, ha ugye nem laknék jól, kerüljön egy kis hasábburgonya is a tálcára biztos, amit biztos. 

Minden frissen készül, szóval beletelik 15 percbe, egyébként ez a hétköznapokon jóval gyorsabb, szóval megéri a munkából is beugrani ide.

Első alkalommal nem számítottam semmi jóra, persze rosszra sem feltétlenül, viszont eléggé meglepődtem. A csirkehús kiváló minőségű, tökéletesen megsütve, friss, szaftos, tényleg nagyon finom. A szószok passzolnak, frissítőek, finomak, szerintem többet is érdemes berendelni és kísérletezni!. A stáb kedves, laza, jófej, összeszokott csapat és élvezik a munkát. 

Például egész jól viselik, amikor bejön a turistának öltözött turista, és egy szórólapot mutogat: Gulyás?!? Nem tudjuk, itt nincs. Közbeszólok: várj segítek, van telefonod? Erre gyanakodva rámnéz és kimegy. Mondjuk pont nem akartam ellopni a telefonját, legalábbis nem egyből, de akin nem lehet segíteni ugye, ott ne is erőlködjünk.

Meg aztán vannak a köszönés nélkül célirányosan wc-re induló szimpatikus idegenek, hát igen, ezekre nyilván vannak már profi és félprofi megoldások, érdemes őket alkalmazni. Nekem például eszembe nem jutna úgy bemenni egy helyre, hogy nem veszek semmit csak a mosdóba. New York kivétel, mert ott az utcán éltem egy hónapig gyakorlatilag (nem voltam hajléktalan). 

Kissé elkalandoztam, de a lényeg, hogy erősen javasolnám, hogy lépjünk be a komfortzónánkba és együnk egy jó kis rántott húst mindenféle kiegészítőkkel, mert ez egy igazán kiváló hely, és szeretném még jó sokáig a közelemben tudni!